Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-01-04 / 1. szám

4 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1917. 1. szám. képest, a­melyet a biztonság magában rejt. A számolásnál nem tévedhetünk, egy se veszhet el, nem önthetik ki, nem vihetik ki. Némi gyakorlattal az említett hátrányt könnyen kikerülhetjük, s vájjon nem akad-e be néha a varró­fonal is egy-egy ércsípőbe vagy más műszerbe, sőt maguk a csípők is összeakadnak néha és mégis használják. Ha valamely fonal véletlenül elszakadna (a­mi ellen a szövött szalag megvéd, hiszen annak teherbíróképessége kilogrammokban fejezhető ki) vagy elvágnak, a­mi nálam sohase történt meg, tehát egy kis vigyázattal elkerülhető, akkor az üres fonál és az üres lyuk a korongon ezt világosan mutatja. Nagyon helyesen jegyzi meg egyébiránt Wechsberg, hogy a fonalra vigyázni éppen olyan dolga a műtőnek, mint a mellék­sértések elkerülése, pl. egy ureter, vagy véredény, vagy bélkacs átmetszésének elkerülése. Hogy azonban ezt az eshetőséget is kizárjuk, az eljárást még egy másikkal, még pedig számo­lással ellenőrizzük. A számolás egyszerű, a­hány elhasznált korong, annyiszor 10. A földön lévő törlőket könnyű meg­számolni, mert szét nem szóródhattak. Legjobb azonban, ha a korong ezt automatikusan végzi s az ellenőrzés a látás segélyével is történik. Hogy ez könnyen menjen, a törlőkezelő-segéd adjon át rögtön minden elhasznált korongot az ápolónőknek (legjobb, ha ezt két ápolónő végzi), a­kik azt a közös csomónál fogva felakasztják egy fogasra s az összegabalyodott fonalakat ide­­jébeen kibontják, a mikor is a korong lesülyed s a törlők csúcsai egyenként behuzatnak a lyukakba, így egy szempillantással láthatjuk, hogy hiányzik-e valami vagy sem (5. ábra), s előny, hogy ezt a műtő is láthatja, a kinek pedig rendszerint a mű­tétnél szereplő egész személyzetért tartani kell a hátát. Ilyen szerencsétlenségeket könyörtelenül s sok tekintetben igazság­talanul az ő terhére írnak. Olyanforma a helyzet, mintha egy hibás váltóállítás folytán támadt vasúti karambolért az állomásfőnökre háríta­nák a felelősség egész súlyát, holott a váltóállító hibázott. Jó tehát, ha a segédszemélyzet munkájába is bepillan­tást nyerhet a műtő. A kizárólagos számolási eljárásnál tisz­tára ki van szolgáltatva a törlőkezelő egyéni megbízhatósá­gának, mert arra valóban nincs ideje, hogy a műtétet meg­akasztva,­ vele együtt átszámoljon 50, vagy esetleg 100 tör­lőt is. Megjegyzendő, hogy nyeles törlők gyanánt is csak meg­kötött törlőket használok. Az eljárás mindenben megfelelt a hozzáfűzött várako­zásnak. Állíthatom, hogy a hasürben való vájkálás, az ú. n. törlővadászat, annak kínos perceivel, nálam azóta ismeretlen. A törlő nem veszhet el, nem hurczolhatják ki, nem önthetik ki és így tovább. A peritoneum zárása előtt minden törlő fonalánál fogva ismét a felszínre kerül s úgy a műszerek, mint a törlőkre nézve generális revisio fejezi be a műtétet. A korongok meg­tekintése egy pillantással tájékoztat. A sterilitás szempontjából előny az, hogy nem kell a hasűrben vájkálni s hogy a műtét előtt nem szükséges a csomagot felbontani s a számolással a törlőket előre össze­­fogdosni. Nehéz volna annak a bizonyítása, hogy eredmé­nyeink javultak-e az eljárással vagy sem, de ha ideiktatom, hogy az azóta végzett 430 laparotomia összmortalitása (+ 13.) minden levonás nélkül 3%, akkor ez annyit legalább is bizonyít, hogy a sterilitásnak jónak kell lennie. Hogy végül még az utolsó követelményt, a transportabi­­litást is érintsem, a korongok nem foglalnak el sok helyet s a sterilizáló dobozban vidékre is könnyen szállíthatók. * Ezen közlemény németül megjelent: Zentralblatt für Gynakologie, 1914. 23. számában. Közlemény egy honvéd-gyaloghadosztály tábori mozgó gyengél­kedő-házából. A katonai szolgálat alól való kimenekülés általános orvosi szempontból. (Színlelés és öncsonkítás.) Írta :* Schmidt Béla dr., a gyengélkedő-ház orvosfőnöke. A katonaorvos egy igen nehéz működési teréről kísér­lek meg tág és általános képet nyújtani, mely felette fontos szerepet játszik és játszott a hadviselőképesség megtartásá­ban úgy a múltban, mint a jelenben. A kérdést nemzetközi adatok figyelembe vételével tekin­tem át s annak minden részletétől, minden a most folyó háborúval való összefüggésétől tartózkodni fogok. A kérdés részletes feldolgozása, az egybegyűjtött adatok, megfigyelések és kísérletek alapján — a háború utáni békeévek mun­kája lehet. * * A katonai szolgálat alól való kimenekülés megkísérlése — általános jelenség. Előfordul úgy a békében, mint a háborúban, minden állandó hadsereggel bíró államban vagy országban. A kimenekülést különböző „mesterkedésekkel" kísérlik meg. Ezek a „mesterkedések" a sorozásnál és a szol­gálat alatt kerülnek az orvos elé, a­kinek ezek felismerésé­ben és megítélésében igen felelősségteljes és nehéz fel­adata van. Az az egészségügyi követelmény, mely pl. békében a sorozás zsinórmértékéül szolgál, meglehetősen sokoldalú és nagy. A testmagasság,­ kisebb-nagyobb defectusok, eltorzu­lások, stb. békében már mentesíthetnek a katonai szolgálat alól. Sőt egyes országban pénzzel megvásárolható, törvénye­sen megváltható a katonai szolgálat alól való mentesség. A békeévekben is előfordult, hogy egyesek ezzel vagy azzal az „ügyes" mesterkedéssel megmenekültek a katonai szolgálat terhétől. (Egymáson lovagló lábujjak, jobb mutató­ujj csonkítása, genyes fülfolyás, szaruhártyahomály, „szív“­­baj, általános gyengeség stb.) Mint érdekes példát emlí­tem fel a következőt: Orosz katonaorvosok, orosz-lengyel­országi, főleg zsidók közül sokat alkalmatlannak minősítettek sajátságos daganatok miatt. E daganatok tyúktojás, egész közel gyermekfejnyiek, puha tapintatúak, fájdalmatlanok vol­tak s bár a test legkülönbözőbb részein találtattak, leggyak­rabban a vállon, a különböző ízületeknél és a hason köl­. A hadosztályparancsnokságnál m. évi november hó 28.-án tar­tott előadás egy részlete.­­ Pl. a testmagasság mértéke: nálunk a gyalogságra 152, Német­országban 154, Olasz- és Oroszországban 153, Belgiumban 157, Spa­nyolországban 156, Svédországban, Angliában 157­6 és az Egyesült­ Államokban 160 cm. 5. ábra.

Next