Budapesti Orvosi Újság, 1917. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1917-03-22 / 12. szám

94 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1917. 12. szám. 1. A medencze-fürdő. Itt mosdik meg szappannal kivétel nélkül minden új beteg s itt vesz tisztító leöblítést a medenczébe lépés előtt minden beteg. Arra alkalmas esetekben Vichy-i mintára itt alkalmaz­zuk a dus-masszázst. A másik sarokban állnak a hidegvíz-dussok (14—28° C), még­pedig esőduss, sugárduss, alsóduss, legyeződuss és duss­­kápolna formájában. Egyes végtagok fürdetésére a kar- és lábfürdők egész sora áll rendelkezésre. Rendesen 44—45° C meleg fürdőt adunk 15—30 perez tartammal. Kiváló alkalmazást nyer a medencze-fürdő a vízalatti torna végeztetésére. Mint ismeretes, a víz felhajtó ereje foly­tán a vízbemerülő tagoknak úgyszólván nincs súlyuk és így megmozdításukra oly csekély izomerő is elég, mely a vízen kívül egyáltalán nem tud érvényesülni. Bénulások kezelésében egész kiváló sikerrel alkalmazzuk ezeket a kinezotherápiás fürdőket képzett tornatanár szakszerű vezetése alatt. A felső végtagok gyakorlása nyakig érő vízben ülve történik, az alsó végtagoké a vízbe érő ferde síkon fekve. Nagy súlyt helye­zünk rá, hogy a subaqualis torna épp oly rendszeres és szabályos gyakorlatokkal történjék, — persze a legnagyobb mértékben individualizálva, — mint bármely más tornáztatás. Igen természetes, hogy csoportos gyakorlás el sem képzelhető s a gymnasznak minden egyes beteggel külön kell foglal­koznia. Azok a betegeink, kik nem részesülnek másnemű keze­lésben mint fürdő, masszázs és manuális mozgatás alkalma­zásában, nyomban a fürdő elhagyása után masszőrök és gymnasztok kezébe kerülnek, kik a medencze körül felállított tíz massoló-padon dolgoznak. Ebben is érvényesül az a princípiumunk, hogy a thermotherapiás beavatkozás az esetek legnagyobb részében nem mint önálló gyógyító beavatkozás, hanem csak mint a masszázs és mozgatás előkészítője szerepel. A hévvízfürdőket, különösen a rheumás megbetegedések, izületi fájdalmak, tagfájdalmak, fájdalmas hegek, neuritisek neuralgiák stb. kezelésére használjuk és ott, a­hol a thermi­­kus beavatkozás eszköze közömbös és feladata nem más, mint előkészítés a mechanotherapiás beavatkozásokra. Egész testre szóló iszapfürdőket és gőzfürdőket betegeink külön rendelés alapján a Császárfürdő népfürdő-osztályán kaphatnak. Valószínű azonban, hogy már a közel­jövőben egész testre szóló gőzös­ szekrény, az egyes tagok gőzfürdő­jéhez való készülékek, továbbá gőzduss és skótduss az inté­zet saját berendezésében is helyet foglalnak. Locális iszapkezelésekre és végtagok iszapfürdőjére a kolopi iszapot használjuk teljes megelégedéssel. Használtuk az óbudai téglagyárakból nyerhető kék agyagot is és tapasz­talásaim szerint egyszerű thermikus beavatkozásnak, melytől semmi mást, mint a cataplasma hatását nem várunk, a kö­zönséges kék agyag kitűnően használható. Megállapíthattuk, hogy kihűlése ugyanúgy történik, mint más iszapborításoké, hogy ugyanolyan hyperaemiát kelt, mint bármely más iszap s így e helyen is fölhívjuk a figyelmet e rendkívül olcsó és mégis hatásos, mindenütt megszerezhető gyógyító beavatko­zásra. A téglaalakú darabokban kapható agyagot összetörjük, vízzel plastikus sárrá gyúrjuk és folytonos keverés között 45—50° C melegre hevítve, 3—4 ujjnyi vastagon a kezelendő végtagra kenjük. A tagot azután viaszos vászonba és meleg pokróczokba takarva, 30—60 perczig hagyjuk az iszapban. Kavarás közben a felhígított iszapot felforralva, ez teljesen sterilizálható, úgy, hogy ismételt használása nem kifogá­solható. Hogy van-e a közönséges iszapcataplasma és a speciá­lis sűrű gyógyító iszapok hatása között valami számottevő különbség, nem sikerült megállapíthatnunk, de nem zárkóz­hatunk el annak fölvételétől, hogy idősült csúzos bántalmak eseteiben a különleges iszapoknak — így tapasztalásaink szerint a kolopi iszapnak — specifikus hatása is van. A

Next