Budapesti Orvosi Újság, 1918. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-04 / 27. szám

XVI. évfolyam. Budapest, 1918. július 4. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakóptan SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Közegészségügyi és törvényszéki szerkeszti: TOROK LAJOS dr., orvostudományi szemle egyetemi tanár. szerk.: MINICZI KÁROLY dr., szerkeszti: SCHWARCZ EDE dr., TORDAY FERENCZ DR. Henrik' dr.nár H SCHUSCHN^ Füén­ö-'fés Z vízgyógyászat °S' EGYETEM. MAGÁNTANÁR. ^k': dr. HERCZEL MANÓ dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. szeS“aeg,tte"' *“k­ főorvosa és DALMADY ZOLTÁN szerkesztette: néhai GOLDZIE­ dr., egyetemi magántanár. . . . . . . HER VILMOS dr., egyet. tanár, szerk.G? NAVRATIL DEZSŐ dr.,­­ 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. Her dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. Gyermekorvos , SZERKESZTŐSÉG É8 KIADÓHIVATAL Urológia szerkeszti: GROSZ GYULA dr., Dlm.nccT­ycDTIcy u­­ry. szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr. egyet. magánt., kórh. ig.-főorvos. BUDAPEST, Vll., KERTÉSZ­ UTCZA 16. Telefon: József 108—47. egyetemi magántanár. TARTALOM: Eredeti közlemény. Mező Béla dr. Az ureter alsó felének pótlása hólyagmobilisállóval és hólyagplasticával. Referátum. A tuberkulózisról. Lapszemle. Gyógyszerhatástan. A bulbus scillae-ról. Közegészségügy. Türk Szilárd dr. A közegészségügy megjavításának módozatairól. Könyvismertetés. Türk Szilárd dr. Iglói Aktuális problémák a közegészségügy és soci­­ális kérdések rendezéséről. Hírek. Kitüntetések. — A budapesti egyetem, tisztikara. — Kinevezések. — Meghaltak. — Kórházi kimutatás. — Nagyváradi és biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudo­mányi egylet ötvenéves fennállása. — Semmelweis ünnep. EREDETI KÖZLEMÉNY. Közlemény a budapesti K. M. T. Egyetem 3. sz. sebészeti kliniká­járól. Igazgató: Verebély Tibor dr., egy. ny. r. tanár. Az ureter alsó felének pótlása hólyagmboilc­­sállóval és hólyagplasticával. Közli: Mező Béla dr., operateur, urológus, rendelő orvos. Az ureter sérülései, szűkületei, sipolyai és daganatai igen gyakran juttatnak abba a helyzetbe, hogyha a meg­felelő vesét meg akarjuk­­tartani, az urétert varrnunk kell. A folytonosságában megszakított ureter egyesítésére több mód áll rendelkezésünkre. Legegyszerűbb az, hogy a harántul átvágott uretervégeket egymással összevarrják. Ez a módszer azonban igen hajlamosít szűkületre. Jobb eredményt ad, ha az uretervégeket ferdén felfrissítjük és ezeket hozzuk összeköttetésbe (Boveé.) Vagy ha az uré­ternek haránt sebére fel és lefelé kis hosszirányú metszést ejtünk és a varratot a hosszmetszések végeinek összehozá­sával kezdjük meg, a­mi által az ureter a varrat helyén tágabb lesz (Albarran.) Jó eljárás az, hogy az egyesítendő uretervégeket lekötjük és a két vég között oldalanasto­­mosist létesítünk (Monari.) Végül igen egyszerűek az invagi­­natios eljárások. A renalis ureter véget behúzhatjuk a kitágított distalis ureter végbe (end to end anastomosis Pozzi), vagy a proximalis uretercsonkot a distalis rész oldalán készített kis metszésen át húzzuk be (end to side anastomosis Vanhook­). Bár e finom varratok technikailag igen jól elvégez­hetők, az eddigi eredmények nem felelnek meg­­­ várako­zásoknak. Amíg a direct egyesítések nagy része, a folyto­nosan ürülő vizelet miatt még akkor is elégtelen lesz, ha steril területen operáltunk s a műtétet sipolyképződés, esetleg vizeletbeszűrődés, majd pedig ureterszűkülés követi; az invaginatios eljárások az invaginalt rész kezdeti meg­­duzzadása, majd pedig az uretervég heges zsugorodása miatt vezethetnek ureter elzáródásra. Bár a felsorolt eljárások mindegyikével értek el tel­jes gyógyulást, az eredmény bizonytalansága jogosulttá teszi azt a törekvést, hogy a­hol csak lehet az uretervégek egyesítése helyett a renalis uretervéget a hólyagba ültessük. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ureter renalis végének a hólyagba való beültetése igen megbízható eljá­rás. A műtét után vizeletsipoly igen ritkán keletkezik és ha fellép is, hamar megszűnik, a beültetett uretervég heges szűkülete pedig kellő móddal mindig elkerülhető. E mód­szernek egyedüli hátránya az, hogy igen szűk határok között mozog. Még ha Witzel ajánlata szerint a hólyagot ad maximum meg is töltjük és a vertex közelében meg­fogva, oldalra húzzuk s a csipőtányér izomzatához rög­zítjük is, ilymódon csak az uréternek a kis medencében ülő 6—7 cm. hosszú darabját pótolhatjuk. Az uretero-cysto­neoanastomosis sikerének fő feltétele ugyanis az, hogy az egyesítendő részek feszülés nélkül egymásra hozhatók legyenek és pedig oly mértékben, hogy az urétert a hólyag kihúzott csücskéhez egy-két cm. hosszban odavarrhassuk. Ott, a­hol a hólyag és az ureter kellő közelítése nem sike­rül, minthogy az uretervégnek a bőrbe vagy a bélbe való ültetése pyelonephritis veszélyével jár, nem marad más hátra, mint az ureter Kawasoye szerint való megcsomózása, vagy a vese kiirtása. a) A közepesen b) a telt hólyag, c) a telt hólyag Witzel szerint oldalra és felfelé a linea innominataig felhúzva.

Next