Budapesti Orvosi Újság, 1918. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-04 / 27. szám
XVI. évfolyam. Budapest, 1918. július 4. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Bőr- és bujakóptan SZERKESZTI A SZAKMELLÉKLETEK SZERKESZTŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Közegészségügyi és törvényszéki szerkeszti: TOROK LAJOS dr., orvostudományi szemle egyetemi tanár. szerk.: MINICZI KÁROLY dr., szerkeszti: SCHWARCZ EDE dr., TORDAY FERENCZ DR. Henrik' dr.nár H SCHUSCHN^ Füénö-'fés Z vízgyógyászat °S' EGYETEM. MAGÁNTANÁR. ^k': dr. HERCZEL MANÓ dr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. szeS“aeg,tte"' *“k főorvosa és DALMADY ZOLTÁN szerkesztette: néhai GOLDZIE dr., egyetemi magántanár. . . . . . . HER VILMOS dr., egyet. tanár, szerk.G? NAVRATIL DEZSŐ dr., 10 ÁLLANDÓ MELLÉKLET ÉVENKÉNT 4—4 SZÁMBAN. Her dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. Gyermekorvos , SZERKESZTŐSÉG É8 KIADÓHIVATAL Urológia szerkeszti: GROSZ GYULA dr., Dlm.nccTycDTIcy ury. szerkeszti: FELEKY HUGÓ dr. egyet. magánt., kórh. ig.-főorvos. BUDAPEST, Vll., KERTÉSZ UTCZA 16. Telefon: József 108—47. egyetemi magántanár. TARTALOM: Eredeti közlemény. Mező Béla dr. Az ureter alsó felének pótlása hólyagmobilisállóval és hólyagplasticával. Referátum. A tuberkulózisról. Lapszemle. Gyógyszerhatástan. A bulbus scillae-ról. Közegészségügy. Türk Szilárd dr. A közegészségügy megjavításának módozatairól. Könyvismertetés. Türk Szilárd dr. Iglói Aktuális problémák a közegészségügy és sociális kérdések rendezéséről. Hírek. Kitüntetések. — A budapesti egyetem, tisztikara. — Kinevezések. — Meghaltak. — Kórházi kimutatás. — Nagyváradi és biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet ötvenéves fennállása. — Semmelweis ünnep. EREDETI KÖZLEMÉNY. Közlemény a budapesti K. M. T. Egyetem 3. sz. sebészeti klinikájáról. Igazgató: Verebély Tibor dr., egy. ny. r. tanár. Az ureter alsó felének pótlása hólyagmboilcsállóval és hólyagplasticával. Közli: Mező Béla dr., operateur, urológus, rendelő orvos. Az ureter sérülései, szűkületei, sipolyai és daganatai igen gyakran juttatnak abba a helyzetbe, hogyha a megfelelő vesét meg akarjuktartani, az urétert varrnunk kell. A folytonosságában megszakított ureter egyesítésére több mód áll rendelkezésünkre. Legegyszerűbb az, hogy a harántul átvágott uretervégeket egymással összevarrják. Ez a módszer azonban igen hajlamosít szűkületre. Jobb eredményt ad, ha az uretervégeket ferdén felfrissítjük és ezeket hozzuk összeköttetésbe (Boveé.) Vagy ha az uréternek haránt sebére fel és lefelé kis hosszirányú metszést ejtünk és a varratot a hosszmetszések végeinek összehozásával kezdjük meg, ami által az ureter a varrat helyén tágabb lesz (Albarran.) Jó eljárás az, hogy az egyesítendő uretervégeket lekötjük és a két vég között oldalanastomosist létesítünk (Monari.) Végül igen egyszerűek az invaginatios eljárások. A renalis ureter véget behúzhatjuk a kitágított distalis ureter végbe (end to end anastomosis Pozzi), vagy a proximalis uretercsonkot a distalis rész oldalán készített kis metszésen át húzzuk be (end to side anastomosis Vanhook). Bár e finom varratok technikailag igen jól elvégezhetők, az eddigi eredmények nem felelnek meg várakozásoknak. Amíg a direct egyesítések nagy része, a folytonosan ürülő vizelet miatt még akkor is elégtelen lesz, ha steril területen operáltunk s a műtétet sipolyképződés, esetleg vizeletbeszűrődés, majd pedig ureterszűkülés követi; az invaginatios eljárások az invaginalt rész kezdeti megduzzadása, majd pedig az uretervég heges zsugorodása miatt vezethetnek ureter elzáródásra. Bár a felsorolt eljárások mindegyikével értek el teljes gyógyulást, az eredmény bizonytalansága jogosulttá teszi azt a törekvést, hogy ahol csak lehet az uretervégek egyesítése helyett a renalis uretervéget a hólyagba ültessük. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ureter renalis végének a hólyagba való beültetése igen megbízható eljárás. A műtét után vizeletsipoly igen ritkán keletkezik és ha fellép is, hamar megszűnik, a beültetett uretervég heges szűkülete pedig kellő móddal mindig elkerülhető. E módszernek egyedüli hátránya az, hogy igen szűk határok között mozog. Még ha Witzel ajánlata szerint a hólyagot ad maximum meg is töltjük és a vertex közelében megfogva, oldalra húzzuk s a csipőtányér izomzatához rögzítjük is, ilymódon csak az uréternek a kis medencében ülő 6—7 cm. hosszú darabját pótolhatjuk. Az uretero-cystoneoanastomosis sikerének fő feltétele ugyanis az, hogy az egyesítendő részek feszülés nélkül egymásra hozhatók legyenek és pedig oly mértékben, hogy az urétert a hólyag kihúzott csücskéhez egy-két cm. hosszban odavarrhassuk. Ott, ahol a hólyag és az ureter kellő közelítése nem sikerül, minthogy az uretervégnek a bőrbe vagy a bélbe való ültetése pyelonephritis veszélyével jár, nem marad más hátra, mint az ureter Kawasoye szerint való megcsomózása, vagy a vese kiirtása. a) A közepesen b) a telt hólyag, c) a telt hólyag Witzel szerint oldalra és felfelé a linea innominataig felhúzva.