Budapesti Orvosi Újság, 1918. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-04 / 27. szám
228 BUDAPESTI ORVOSI UJSÁG 1918. 27. szám. hurut oka vagy pedig kísérő jelensége a tuberkulózisnak. Petruschky utalt legutóbb arra, hogy az ilyen kísérő fertőzés nemcsak a súlyos, hanem a lappangó régi tuberkulózis továbbterjedését is elősegíti. A legjelentősebb tényező a tuberkulózis kóroktanában a háborús élettel járó mindennapos fáradalmak ugyan nem mint annak direkt előidézője, hanem mint a lappangó folyamatok továbbterjesztője. A háborúban kétféle fajtájával találkozunk a tuberkulózisnak. Az egyik, a kisebb csoportba tartoznak azok, kik a köhögés, láz, éjjeli izzadás s a folytonos gyengülés daczára nagy energiával szolgálnak egész az összeroppanásig s kifejlődött phthisissel kerülnek a kórházba. Itt a diagnosis egyszerű. Az esetek nagyobbik felében könnyű kezdő folyamatokkal állunk szemközt, rendszerint gyenge szervezetű egyéneknél, kiknek ereje hamar felmondja a szolgálatot. Ezeknél a diagnózis nehezebb s gyakran eldöntetlen marad, vájjon kezdődő bronchitis, általános neurosis, status asthenicus vagy idült hörghurut van-e jelen. A kezdődő tuberkulózis felismerését a háború még jobban megnehezítette. A tüdőmegfigyelő-állomások statisztikái mutatják, hogy a beküldött eseteknek mindössze 1 8—40%-a bizonyul tényleg tuberkulózisnak. Minden nagyobb belosztály észlel eseteket, hol a bonczolás nem mutat ki semmi tüdőfolyamatot, a régi kortörténetekben meg csúcsmegbetegedések vannak feljegyezve. A tuberkulózis korai diagnózisa a csúcsok kopogtatási s hallgatózási eltérésein alapul. Ezeket azonban csak nagy kritikával szabad alkalmazni. A csúcsok kopogtatási eltérései, a Krönig tér egyoldali megszűkülése még nem jelent semmit, mert a két csúcs csak igen ritkán symmetrikus. Normálisan a jobb mező valamivel keskenyebb. A hallgatózási eltérések értékelésekor még azt kell tekintetbe venni, hogy a jobb csúcsban a bronchusok lefutása más s azonkívül tágabbak a baloldalinál. Itt tehát normálisan is gyakrabban hallható érdes légzés s a hörgi légzés is könnyebben továbbvezetődik. Ezek az eltérések már szabályos alkat mellett is megvannak. Kifejezettebbek a különbségek, ha a gerinczoszlop elgörbülése befolyásolja valamelyik csúcs tágulását s levegővel telődését. Kisfokú skoliosis meg igen gyakori. A nehézségeket a pontosabb, finomabb kopogtatás nem küszöböli ki, hanem még jobban kiélezi. A szörnyzörejek jelentősebbek s jobban is értékelhetők. Néhány pattogást, az első légvételek után melyet az alveolusok levegővel telődése okoz, a skoliosis által létrehozott légtelenség következménye is lehet, tartós jelenléte utal csak váladékra s hurutra. Sokszor csak köhögtetéskor válnak hallhatókká a zörejek, a csúcsokat ezért hallgassuk meg köhögtetés alatt és után. A köhögtetés utáni s alatti hallgatózás azonkívül a tüdőn kívüli (bőr, izom, ín) zörejek kizárására is alkalmas. Csupán a csúcsra szorítkozó szörnyzörejek majdnem mindig tuberkulotikus eredésűek. Hasonló csupán a porbelégzés vagy croupos pneumonia után fellépő ritka, idült felső lebeny pneumonia vagy a még ritkább tüdőlies esetében észlelhető. Eltérők a nézetek a csúcsok körülírt, nem gümős hurutjainak gyakoriságára vonatkozólag. Egy elég elterjedt nézet szerint a rosszul szellőződő csúcsokban a lerakódó por és baktériumok könnyen okoznak hurutot. A valóságban azonban ezek igen ritkák. A csúcsok mellett különösen a hilustájék fontos a tuberkulózis felismerése szempontjából. Erre legelőbb a Röntgenfelvételek hívták fel a figyelmet. Most már a klinikusok is nagyobb figyelmet ..fordítanak a hilustáj kopogtatására és hallgatózására. Ügyelni kell azonban, hogy ne tévesszük össze a nagy légutak egyszerű heveny vagy idült hurutjaival, ezek zörejei éppen az interscapularis térben, a fő hörgők fölött hallhatók a legjobban. Straub és Otten észleletei szerint a kimutatható hítuselváltozások az esetek egyhetedében a tuberkulózis első jelét képezik. A hítuselváltozások, a bronchiális mirigyek duzzanatai, már a legkisebb tüdőgócnál is korán fellépnek, amazoknál jobban felismerhetők s ezáltal a korai diagnózisra alkalmasak (Ranke). A Röntgen-vizsgálat a néha igen bizonytalan hallgatózási lelet kiegészítésére igen alkalmas. Az esetek egy részét a Röntgen-vizsgálat már egymagában is tisztázni tudja. A csúcsok árnyékoltsága, a falustól a csúcsok felé húzódó kötegek, a csúcsárnyék hiányos feltisztulása köhögés esetén, a rekeszek korlátolt mozgása a főtünetek. A hallgatózási tünetekkel szemben a főelőnyük, hogy lemezeken jól rögzíthetők. A Röntgen-kép pontosabban lokalizálja a gócokat és állapítja meg a nagyságukat mint a hallgatózás. Viszont a friss peribronchialis gócoknál a kifejezett hallgatózási tünet mellett a Röntgen-lelet negatív marad. A Röntgen-kép megítélése különben is nagy gyakorlatot s kritikát igényel a nem gümős megbetegedések, a skoliosis tünetek, a szabályos s bronchitises hilis árnyékoktól való elkülönítésben. Sajnos, gyakran éppen a kezdődő csúcsfolyamatoknál nem dönti el végleg a Röntgen-kép a diagnózist. Ilyenkor az általános tünetek a legnagyobb jelentőségűek. Hőemelkedés este, azonkívül hosszabb járás után, labilis érlökés, éjjeli izzadás, ha nem valamilyen fertőző betegség után lépnek fel s heteken keresztül tartanak, gyanús kopogtatási és hallgatózási tünetek esetén a diagnózis lényeges támaszai. Megoszlanak a vélemények arra nézve, hogy ilyen esetekben milyen a tuberkulin reakció értéke. Pontos helyi s általános reakció mindössze annyit mond, hogy a szervezetben valahol egy gócz van vagy az egyén valamikor gümős fertőzésen ment keresztül. A diagnózist csak a pontos góczreakció biztosítja, azaz, ha kétségtelen szörtyzörejek lépnek fel ott, hol megelőzően semmi vagy bizonytalan zörejek voltak hallhatók. Az indirekt tüneteknél természetesen sokkal értékesebb a kórokozó kimutatása. A gyanús köpet ismételten vizsgálandó, ahol kevés a váladék vagy nincsen, a kiválasztást jódkálium adagolásával segíthetjük elő. Kezdődő folyamatnál a diagnózis kifejezett betegségnél a tünetek értékelése okoz nehézséget. A tuberkulotikusnál nem a tüdő elváltozása a lényeg, hisz a tüdő nagy része nélkül is jól élhet a beteg, a betegség a folyamat továbbterjedése. A prognózis megállapítása s a katonai szolgálatképesség megítélése szempontjából azt kell elt döntenünk, várjon a folyamat megállapodott vagy előhaladó jellegű-e. A tuberkulózis régi beosztása három stádiumba nagyjában tájékoztatott a folyamat kiterjedéséről s intenzitásáról. Gyorsan népszerűvé lett Fraenkel beosztása, ki a tuberkulózist nem térbeli kiterjedése, hanem anatómiai alakja szerint csoportosította. Fraenkel cirrhotikus, gümős s pneumoniás alakot különböztet meg, mindegyik prognózisát rosszabbítja, ha cavernaképződéssel jár. A cyrrhotikus a legjobbindulatú, évekig fennáll lényegtelen helyi és általános tünetekkel. Objektív tünete a kifejezett retractio. A pneumoniás alak rosszindulatú, rövid idő alatt több lebenyre kiterjedő beszűrődés lép fel. Klinikailag a lebenyenkint fellépő sajtos pneumonia jellemzi. Nehéz a jóindulatú proliferálós a florid sajtos disseminált folyamat elkülönítése. A Röntgen-kép az elsőnél tömöttebb, élesebben elhatárolt árnyékot ad. Vhol következőkép osztályozza a phthisiseket. A miliáris tuberkulózis mellett konglomeráló nodosus és összefolyó alakot különböztet meg, az utóbbinak két alcsoportja van: a cirrhotikus és pneumoniás. Ezek a csoportosítások praktikusak, de nincsenek tekintettel az átmeneti alakokra s arra, hogy különösen a chronikus alakoknál a kevert formák is gyakoriak, pld. előfordulhat egyidejűleg a felső lebenyben zsugorodó cirrhotikus, az alsó lebenyben friss pneumoniás folyamat és peribronchiális góczok. Klinikailag megnehezíti a megítélést, hogy a tompulat, érdes vagy bronchiális légzés, meg a Röntgen-árnyék nem dönti el, vájjon ezeket friss beszűrődés vagy pedig kötőszövetes túltengés és légkép