Budapesti Orvosi Újság, 1919. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1919-01-02 / 1. szám
2 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1919. 1. szám mikor közösülhet a szoptató anya a szülés után, illetőleg, hogy közösülhet-e egyáltalában a szoptatási idő alatt. Hogy a gyermekágyi időszakban tilos a közösülés, az természetes. A szülés utáni 10 hét után azonban megengedhető. Nem szabad elfelednünk, hogy a terhesség vége felé is már nem ajánlatos a közösülés, és a szülés után is 8—10 hétig tilos, ezen idő sok férj türelmét próbára teszi, és félő, ha túlságos hosszúra nyújtjuk ezen időt, máshol fog kielégítést keresni, és amint éppen az utóbbi időben több esetben alkalmam volt tapasztalni, luest aquirálni és később feleségét inficiálni. De figyelmeztetnünk kell a házastársakat az újabb conceptio lehetőségére. Sokan hiszik tudniillik azt, hogy a szoptatási időszak alatt nem menstruál az anya, nem is lehet gravida. Pedig ez nincsen úgy, mert menstruatio nélkül is megvan az ovulatio, és beállhat a graviditas. Márpedig nem kívánatos, hogy az anya a szoptatási időszak elején ismét teherbe essék. Nem kívánatos ez elsősorban az anya szempontjából. A 9 hónapi terhességet befejezte a szülés, utána szoptatni kezd az anya, a szoptatás közben kezdődik az újabb terhesség, amelyet ismét követnie kellene a szoptatásnak és ez minden pihenés nélkül történik így, mindez olyan igénybevétele volna az anyai szervezetnek, hogy károsodás nélkül nehezen bírná el. Vannak esetek, amidőn a szerencsés külső és belső körülmények folytán, meg tud felelni károsodás nélkül az anyai szervezet ezen fokozott követelményeknek, de általában ezen esetek lesznek a kivételesek. Legalább is arra kellene törekednünk, hogy a szoptatási idő első 4 hónapjában ne kezdődjék újabb graviditás, így az első csecsemőt legalább 6 hónapos koráig szoptathatná az anya, utána még jó pár hónap telik el az újabb szülésig, amelyiket megint szoptatás követ. A szoptató anya diaetáját illetőleg a jó, vegyes táplálékot ajánljuk Minden speciális diaeta felesleges. Sok szoptató nő étvágytalansága, gyomorrontása onnan ered, hogy a különböző pépeknek, lisztes leveseknek, erőleveseknek, még az orvosok egy része is tejelválasztást fokozó hatást tulajdonít, székrekedésnek pedig az az oka, hogy a gyümölcstől, a főzelékek egy részétől, (lencse, káposzta, kel stb.) a csecsemők érdekében óvják, és mivel a szokásos fűszerektől is féltik a tejét, az egyoldalú, a gyomrát állandóan túlterhelő, meglehetősen ízetlen diaeta előbb-utóbb emésztési zavarokhoz fog vezetni. Tisztában kell vele lennünk, hogy nincs semmiféle orvosszerünk, ami a tejelválasztást fokozza. A tejelválasztás adaequat ingere az emlőknek szopás által való erőteljes kiürítése. A diaeta a tej összetételére sincs lényeges befolyással. Csakis a tej zsírtartalmát és a tej zsírjának a minőségét befolyásolhatjuk a diaetával, de a gyakorlatban ez sem játszik szerepet. Ugyanis, ha sok zsírt tudunk etetni a szoptató nővel, ha zsírral erősen tápláljuk a szoptatós anyát, akkor növeljük a tej zsírtartalmát és a tej zsírjának Charaktere olyan lesz, mint amilyen a táplálék zsírjáé. De semmiféle anyának és semmiféle orvosnak sohasem fog eszébe jutni, hogy éppen nagyobb mennyiségű zsírt fogyasztasson el az anyával. Épp így nem kell félnünk, ha egy kis mennyiségű alkoholt kíván inni a szoptató anya. A szokásos napi 2—3 deciliter sör ártalmasnak nem tekinthető, a tejelválasztást nem fokozza ugyan, de attól sem kell félnünk, hogy ez akár a tejelválasztásra, akár a tej minőségére, ily kis mennyiségben káros volna. Másképp áll a kérdés a gyógyszereket illetőleg. A tej épp úgy kiválasztó folyadéka számos gyógyszernek, mint a vizelet, és ha az anya gyógyszereket szed, ezeknek egy része megtalálható a tejben is. Már most az a kérdés, háramlik-e ebből valami kár a csecsemőre? A legtöbb gyógyszer, ha az anya a rendes therapiai dosisban szedi be, nem károsítja a csecsemőt, ha egyik-másik esetben gyógyszerhatást is vált ki nála. Az opium, a morphin, különböző altatók, mint a veronai, a sulfonai, a medinai, ha részben a tej által választatik is ki, egyszer másszor adagolva az anyának, nem igen károsítja a csecsemőt. Épp így nem lehet kifogásunk, ha az anya kis dosisban átmenetileg bromot vesz be. Ellenben nem szedhet állandóan bromot az anya. Az epilepsiánál jöhetne ez szóba. Súlyosabb epilepsia úgyis contraindikálja a szoptatást, enyhébb epilepsiánál megkísérelhetjük a szoptatást, de ha az anyának a rohamok megszüntetésére állandóan és nagyobb dosisban kell bromot szednie, akkor inkább hagyjuk el a szoptatást. A brom igen gyorsan kiválasztódik a szervezetből és egyik kiválasztási útja a tej, és ilyen esetben nekem is volt alkalmam látni, hogy a csecsemő állandóan aluszékony volt, nem akart szopni, súlygörbéje megállt, majd lefelé fordult, úgy hogy abba kellett hagyni a szoptatást. Épp úgy a tejbe megy át az atropin. A múlt hetekben volt alkalmam látni, hogy egy szoptató anyának, ki epekőgörcsökben szenvedett volt a szoptatási idő előtt, orvosa 1 milligrd-os atropin-porokat rendelt kétszer naponta 4 hónapos csecsemőjén csakhamar kellemetlen atropinhatást konstatálhattam. Pupillái erősen kitágultak, bőre kipirult és a csecsemő igen irritált, nyugtalan lett. Elhagyva az anyánál az atropint, csakhamar teljesen rendbe jött a csecsemő is. Az antipyretikák is átmennek a tejbe, de a csecsemők szempontjából ennek nincsen jelentősége. A jód is kiválasztódik a tej útján és állandó jódmedikatiót sem rendelhetünk ezért az anyának. Pozsony vidékén gyakori a golyva, a Csallóközben számos golyvás asszony látható, akik egy részének az orvos belsőleg jódot rendelt a golyva ellen. Két esetet figyelhettem meg már ittlétem óta, hogy addig, amíg az anyák a jodot szedték, nem indult meg felfelé a csecsemők súlygörbéje. Elhagyva a jodot, csakhamar megindult a súlygyarapodás. Semmi kifogásunk nem lehet azonban az ellen, ha az anaemiás anya vasat szed és ha ebbe igen óvatosan arsent teszünk bele. Intensivebb arsen-kezelés nem ajánlható, mert az arsen átmegy a tejbe, a csecsemős szervezet pedig igen érzékeny az arsennelszemben. Határozottan ellene vagyok azonban annak, hogy a szoptató anya rendszeresen hashajtót szedjen. Nem minden orvos-szerző osztja ezen nézetet, de számtalanszor meggyőződtem róla, hogy ha az anya hashajtókat vett be, a csecsemő kolikákkal, gyakoribb székekkel, nyugtalansággal reagált erre. Még a keserűvízre és a keserűsóra is áll ez, mert amint Goh kimutatta, a magnesium sulfuricum is átmegy a tejbe. Sőt, mivel a hashajtók csak kis mennyiségben mennek át a tejbe, nem annyira hasmenést, mint inkább kolikákat okoznak a csecsemőknél. Hogy mily fontos, hogy a szoptató anya nagy gondot fordítson testének tisztaságára, hogy gyakran fílrödjék, azt nem szükséges hosszasabban fejtegetni, csak az emlő ápolásának kérdésére kívánok még pár szóval kitérni. Sok szoptatási kísérletünk befejezője az a körülmény, hogy a szoptató nőnek emlőin rhagade-oa lépnek fel. E rhagade-ek az által, hogy tűrhetetlen fájdalmakat okoznak a szoptatásnál, vagy azáltal, hogy az infectio kapui lévén, mastitis fellépését okozzák, akárhányszor lehetetlenné teszik a szoptatás folytatását. A szülészek a rhagade-ok elkerülése czéljából azt ajánlják, hogy a terhes nő már a terhessége alatt kezelje, edze a bimbót és a bimbóudvart és e czélból alkohollal dörzsölgesse naponta egyszer-kétszer. Ezen eljárásnak azonban sok értelme nincsen. Ha megfigyeljük, kik kapnak rhagade-okat, akkor azt látjuk, hogy azok a szoptató nők, kiknek emlői erősen feszülnek, akiknek a bimbót fedő epidermis erősen megfeszül. Hiába dörzsölgetik, ápolják e nők a bimbót, mégis képződnek rajtuk rhagade-ek, amelyeket sohasem észlelünk petyhüdt emlőjű nőknél. A rhagade-ok elkerülésére csak egy módunk van, és ez az, hogy mindenáron megakadályozzuk, hogy az emlőben tejpangás jöjjön létre, és ezáltal az emlő túlfeszes legyen. Igyekezzünk az emlőt a csecsemő által kiüríttetni és ha ez nem sikerül, akkor a szopás után fejjük ki még kézzel, tejszivóval az emlőt. Ha pedig a következő szopás előtt erősen feszes az emlő, ugyancsak fejjük ki kézzel és tejszivóval és csak akkor adjuk oda a csecsemőnek, ha az emlő feszessége már engedett. Természetes azonban, hogy ügyetlen szopási kísérletek, amidőn úgy adjuk a csecsemőnek a szájába az emlőt, hogy az nem a bimbóudvart, hanem magát a bimbót szorítja az inje közé, elősegíti a rhagade-ok képződését.