Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1920-06-03 / 23. szám
1920. 23. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG nézés, szívdobogásra és pulsus-szaporaságra való hajlam, a kezek és lábak nedves-hideg volta, hideg és meleg iránti túlérzékenység, a pupillák gyors, de kevéssé tartós fényreactiója. Kevésbbé jellemző a csak későbbi életkorban jelentkező dermographismus, a rovarcsípésekkel szemben tanúsított túlságos reactio és a valódi urticariák. Az érzés- és öntudatbel túlérzékenység okozza az egyensúlyingadozások eseteiben fellépő hányásokat. Gyermekkorban a szemeknek fénynyel, a hólyagnak aránylag kisfokú teltséggel szemben tanúsított érzékenysége (enuresis nocturna, esetleg diurna) szintén e csoportba tartozik. Emotív szempontból az ijedős természet, fokozott félelemérzés, általában a kedélyhangulat hullámzása emelendők ki. Természetesen az ilyen constitutióval bíró gyermekek igen tiszták, ami a bőr túlérzékenységével magyarázható. Hogy ezen tünetek öröklöttek, bizonyítják gyakran generátiókon át is észlelhető familiáris előfordulásuk. Kétes esetekben az ilyen constitutio és terheltség hiánya az ájulás ellen szól és különösen epilepsiára kell gondolnunk. Valódi migrainek nem szolgálhatnak megkülönböztető jelül, mivel azok mindkét kórképnél előfordulhatnak. Ájulási rohamok a 7. életév előtt nem igen észlelhetők és rendesen a 40. életév után sem fordulnak elő. Gyermekeknél a nemek között nincsen számbeli differentia, későbbi korban nőknél gyakoribb. A rohamokat az agyereknek hirtelen, de tartós megszűkülése és ezáltal a vérnek a belső szervekbe, főleg a haserekbe való áttolása és az így beálló agyanaemia okozza. Azonban a rohamok magyarázására nem elegendő a pathologiás érreflex, mivel azoknak individuális sajátságaik vannak, továbbá a rohamok mindig olyan módon következnek be, melyek az illető egyénnek veszélyes helyzetbe való kerülését eleve lehetetlenné teszik; például gyermekek az anyjuk jelenlétében lesznek rosszul odahaza. A roham létrejöttében tehát a psychikus factornak nagy szerepe van és pedig oly értelemben, hogy különböző momentumok, például gyermekeknél a hosszas iskolábanlétel, predicatio hallgatása, katonáknál az egyhangú menetelés stb. a figyelem csökkenését vonják maguk után. Ezen megfigyelésnek helyes voltát bizonyítja, hogy zene, friss levegő, vagy valamilyen erősebb érzéki benyomás, mik a figyelmet felébresztik, a készülőben levő roham beállását megakadályozhatják, vagy hogy narcosisban, tehát öntudatlan állapotban, még nagyfokú vérveszteség után sem következik be az ájulás. Természetesen, minél kifejezettebb ezen psychikus factor, a roham bekövetkezése annál inkább befolyásolható. Érdekes jelenség, hogy a rohamok éppen azon korban, 15—25 év között, a leggyakoribbak, mikor a dermographismus is legkifejezettebb. A nagyobb testüregek punctlója vagy kimerítő heveny fertőző betegségek után fellépő ájulási rohamok teljesen azonosak a különben észlelhető rohamokkal, szintén a vérelosztódás hirtelen fellépő zavara azok oka. Fontos azonban az ájulási rohamok elválasztása arteriosclerotikus egyének öntudatzavaraitól. Ezeknél az erős halványság, az öntudatzavar fokozatos beállása és megszűnése hiányzik és a roham nem annyira affectív izgalmakhoz, mint inkább a fejtartás változásához kapcsolódik. Lényeges különbség, hogy míg az ájulás alapja a vasoneurotikus constitutio, ilyen esetekben az erek anatómiai elváltozása az öntudatzavar oka. Inkább synkopoid rohamoknak nevezhetnők őket. Ugyancsak elválasztandók az ájulásszerű hysteriás rohamoktól; ilyenkor is a vasoneurotikus constitutio jelenléte döntő fontosságú. Nehezebb gyakran az elválasztás az epilepsia kórképéhez tartozó és különösen gyermekeknél előforduló kisebb rohamokkal szemben, melyekben a vasomotorikus tünetek előtérben vannak, pontos megfigyelés azonban az elkülönítést ilyenkor is lehetővé teszi. Feltétlenül ájulás ellen szól a vasoneurotikus constitutio és terheltség hiánya, valamint az egyes rohamoknak hirtelen, nem reactív bekövetkezése; az ilyen esetek legtöbbször epilepsiának bizonyulnak és pontos anamnesisfelvétel esetén annak kétségtelen jeleit kaphatjuk. Rendesen az ilyen epilepsiaesetek aránylag jóindulatúak, a dementia epileptica aránylag későre következik be, sőt gyakran a beteg idősebb.