Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1920-06-10 / 24. szám
370 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 24. szám nak eltűnése okozza. Az esetek legnagyobb része láztalan volt vagy csak subfebrilis hőmérsékek voltak mérhetők és csak kevés beteg, 14, mutatott 30—40°-ig is emelkedő, remittáló temperaturákat. Hogy milyen nehéz egyszeri vizsgálatból a diagnosis felállítása, ezen utóbbi körülményből egyedül is látható. Hőmérséklet és pulsusszám között arányosság nem volt, a pulsus rendesen szaporább és pedig láztalan betegeknél 90—100, 37° felett 105—120. 39 beteg mellkasa ugyan asthenikus typusú volt, de a többiek között még kifejezett hordóalakú mellkas is akadt; 10 beteg gerinczoszlopa vagy mellkasa volt nagyobb mértékben elferdülve. A physikalis lelet nagyjában a fiatalkori phuisisnél észlelhetőkkel azonos. Fontos azonban éppen az atypusos esetek ismerete, amelyek legtöbbször okozták a térdiagnosisokat. Ilyen alakok: 1. kimutatható physikai elváltozás nélküliek, 2. diffus bronchitisek, 3. atypusos localisatiójú (középső, alsó lebeny) elváltozások. Ilyen esetekben a Röntgen-vizsgálat és a bacillusok kimutatása igen fontos segédeszközök lehetnek. Általában a kopogtatás eredményei öregek mellkasánál kevésbbé értékesíthetők (különösen finomabb elváltozások kimutatására), miután az öreg egyének merev mellkasa egészben rezeg és pathologikus tompulatok elhatárolása így nehezebben lehetséges. Annál értékesebbek tehát különösen a fent említett atypusos esetekben a Röntgen-vizsgálat eredményei, mellyel megnagyobbodott bronchialis és mediastalis mirigyeket, pleuralis összenövéseket, kopogtatással ki nem mutatható cavernákat fedezhetünk fel. Szörészörejek után való kutatás már megbízhatóbb eredményeket szolgáltat. A tuberculosis-bacillusok kimutatása majdnem minden esetben pozitív eredménnyel járt és általában nem mondható nehezebbnek, mint a fiatalkori betegeknél. 15 esetben a klinikai észlelés alatt haemoptor jelentkezett. A többi szervek elváltozásai a magas kornak és a phtisis általános képének felelnek meg. A pulsusszám rendesen a normálisnál magasabb, vérnyomás általában normális. A szív állapota leginkább kielégítő volt; semmiesetre sem magyarázhatta ez a gyakran látható nagyobb fokú cyanosist és oedemát. Utóbbi inkább a marasmus rovására írandó, míg előbbi a tüdőfolyamattal magyarázható. A gyomorbélhuzam részéről a gyakori étvágytalanság súlyos tünet, gyakran halálos inanitio oka. A széklet még tuberculotikus bélfekélyek eseteiben sem igen mutatott eltérést. Idősebb korban gyakoriak azok az esetek, mikor kifejezett tüdőbeli folyamatok és a láz hiányzanak és éppen ezért szerepelnek gyakran tévesen a catarrhus senilis, senilis marasmus és hasonló diagnosisok. Ezen térdiagnosisok lehetőségét még inkább elősegíti az, hogy a betegek panaszai legtöbbször csak a fokozatos elerőtlenedésre s étvágytalanságra vonatkoznak és a már megszokott köhögést figyelmen kívül hagyják, éjjeli izzadásról, köpetről említést sem tesznek. Sőt a gyomorpanaszok előtérbe lépése folytán az orvos gondolatmenete inkább az emésztő rendszerben székelő malignus tumor felé irányul. Egy esetet közöl szerző, mikor a beteg étvágytalanságának megszűntetése miatt egy heringet evett és az ezután fellépő hányás és gyomortáji fájdalmak miatt fordult az orvoshoz. A pontos vizsgálat a teljesen negatív familiáris és anamnestikus adatok daczára tüdőtuberkulosist derített ki; a köpetből tuberkulosis bacillusát kimutatták. Hasonló esetek tuberkulotikus voltát gyakran a sectio is igazolta. Mindenesetre kell tehát senilis marasmusra panaszkodó egyéneknél a tüdőtuberkulosis lehetőségére is gondolnunk, de öregebb egyének vérköpését viszont nem szabad azonnal phtisis bizonyítékának felvennünk, gyakran magyarázza azt tüdőtumor, gégeelváltozás, influenza stb. A diagnosis megállapítása szempontjából ugyanazon tünetek fontosak, mint a fiatalkori phtisisnél. Biztosítja a diagnosist a positiv bacillaris lelet (két esetben negatív sputum mellett a székletben volt a lelet positiv), de ennek hiányában a typusos klinikai tünetek, ha azokat más elváltozással magyarázni nem lehet, elegendők a folyamat természetének megvilágítására. A kétes esetekben alkalmazott tuberculinreactiót idősebb egyéneknél csak óvatosan alkalmazzuk, mivel tudjuk, hogy általában kevésbbé indicált a reactio, minél ma-