Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1920-06-03 / 23. szám

1920. 23. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG az a tapasztalat, hogy alsó áthajlási excisiók után igen gyakran láttam súlyos recidivá­­kat a tarsalis kötőhártyán, közvetlenül az excisiós hegvonal mellett kezdődően. Ve­szedelmesnek kell tartani, mert az alsó áthajlás nem olyan mély, hogy abból jelen­tékeny szélességet szabad volna feláldozni, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a tarsalis­ kötőhártyán esetleg támadó recidiva további zsugorodást, rövidülést s ezzel entropiumot okozhat. Ugyanez áll a felső áthajlásban végzendő, illetve helyesebben nem végzendő excisio simplexre. Kuhnt is concedálja, hogy ez az indicatio meglehetősen ritka- Tegyük hozzá, hogy principiell céltalan. Mert vagy intact a tarsalis­ kötőhártya és a tarsus convex széle, vagy csak nagyon kis fokban beteg, s akkor ki van zárva, hogy az áthajlási kötőhártya trachomás elváltozásai olyanok volnának, hogy kellő mechani­kus és gyógyszeres kezeléssel ne volnának könnyen meggyógyíthatók. Vagy pedig a tarsalis kötőhártya és esetleg a porez is súlyosabban beteg s akkor, ha egyáltalán excisióra kell elhatározni magunkat, az nem terjedhet csak a tarsus convex széléig, hanem a tarsalis kötőhártyára is ki kell terjednie. Mondjuk ki, hogy: sőt csak erre. Mert itt is úgy áll a dolog, mint az alsó áthajlásban: az áthajlás trachomás elváltozásai jóformán mindig leküzdhetők, a tarsalis kötőhártyáéi nem mindig. Már most a priori nem volna ugyan megengedhetetlen, ha kell, a felső át­hajlás hátsó határától, vagyis a bulbaris conjunctiva felső szélétől majdnem a szem­héjszélig terjedő kötőhártyakimetszés, a­mely bár elmegy a lehetőség végső határáig, de mozgási zavart vagy­­felső szemhéjelégtelenséget tapasztalat szerint még nem okoz. Ha azonban tekintetbe vesszük azt, a­mit Kuhnt maga is concedál, hogy excisio után is 50% recidivát látott, a­mivel az is van mondva, hogy további heges zsugo­rodás sem lehetetlen, úgy mégis csak aggodalmaink lesznek az ilyen terjedelmű kimetszéssel szemben, mert azután már igazán nincs zsugorodásra való feleslege a kötőhártyának! Ezzel szemben a propositióm az: a felső elhatároló metszés az előzőleg néhány heti, de akárhányszor csak néhány napi kezeléssel, gondos lekaparással és mechanikus kezeléssel simává tett áthajlási kötőhártyában nem sokkal a tarsus convex széle fölött vagy közvetlenül ennek mentén történjék, az alsó pedig 2 mm­-el a szem­héjszél fölött, de egyelőre csak a kötőhártyán keresztül. Ezután történik a felső kötő­hártyaszélbe a varratok behelyezése s az áthajlási kötőhártya felpraeparálása. Most felmerül az a kérdés, történjék-e porczkimetszés is, vagy nem. Ezt csak a műtét közben döntsük el. Ugyanis nagyon gyakran nem olyan beteg a porc, a­milyennek a kötőhártyán keresztül látszik, sőt sokszor egyáltalán nem beteg. Tehát fejtsük le a kötőhártyát nagyon gondosan, hogy hámszigetek ne maradjanak, a­mi, megengedem, nem könnyű dolog. Ha most azt látjuk, hogy a porc sem nem beszűrődött, sem nem hegesen zsugorodott, úgy a kötőhártyát egyszerűen rávarrjuk a szokott módon a szemhéjszél fölött keresztülöltött fonalakkal. Ha csak kevéssé beszűrődött s inkább hegesen zsugorodott, akkor fordítsuk meg Blaskovics szerint. A tapasztalat a mellett látszik szólni, hogy nem túlságosan beteg tarsus esetén e műtétnek a difformitást megszüntető, illetve ilyent eleve megakadályozó hatásán kívül gyógyító befolyása is van, a­mi azzal volna magyarázható, hogy egyrészt a lehozott áthajlási kötőhártya jut egészséges porcfelületre, másrészt a porc beteg felülete jut olyan sebalapra, a­hol a trachoma további propagálására nincs talaj. Több ilyen esetem gyógyult meg igen szépen, bár láttam recidivát is, nem súlyosat, olyan betegnél, a­ki az ajánlott üvegpálc­ika-kezelést tovább nem végezte. Ha végül a társus a kötőhártya lefejtése után sem meghagyásra, sem meg­fordításra nem bizonyul alkalmasnak, csak akkor végezzük a kimetszését, de úgy, hogy legalább 3 mm. széles csíkja maradjon meg a szemhéj szélén, tehát valamivel feljebb metsszük át, mint a kötőhártyát, minthogy a fedetlen csíkra úgyis könnyen ráhúzthatjuk a kötőhártya felső sebszélét. Nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni, mert láttam betegeket tarsus excisio után, a­kiknél, a­nélkül hogy szemhéjelégtelenség lett

Next