Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1920-06-03 / 23. szám
1920. 23. szám. 50—60 éves koráig is csak ilyen ájulásszerű rohamok észlelhetők és a betegség valódi természete esetleg csak ekkor válik nyilvánvalóvá a typusos epilepsiás rohamok jelentkezésével. Szerző a különböző rohamféleségeket 2 főcsoportba osztja és pedig nem reactiv epilepsiás és reactiv rohamokra. Utóbbiaknak 4 alosztályát különbözteti meg, úgymint 1. a fiatal gyermekkornak respiratorikus affectgörcseit, 2. a későbbi kor ájulási rohamait, 3. a hysteriás rohamokat és 4. a reactiv epileptiform rohamokat. Az első két csoportra a vasoneurotikus constitutio és szabályszerű lefolyás, valamint a vasomotorikus rendszerre való korlátozódás a jellemzőek, a hysteriás rohamokra a vasomotorikus complexum hiánya és a tünetek sokfélesége. A negyedik csoportba tartozó rohamok ugyan meglehetősen közeli vonatkozásban állanak a fiatal gyermekek respiratorikus affectgörcsével, de az izmok görcsös rángásai és az egész kórképnek az epilepsiás rohamhoz való hasonlatossága az egyéb reactiv rohamoktól eléggé elkülöníti. A láb és kéz ujjain jelentkező localis synkopék szintén reactiv rohamok és az ájulási rohamokhoz eléggé hasonlók, de a psychikus factor háttérbe szorulása és a külső inger (hideg) előtérbe lépése utóbbitól mégis elválasztja. Valószínűleg a spinalis vasomotorikus centrumok pathologikus elváltozása okozza és esetleg ötödik alosztálynak lehetne felvenni. A két főcsoportba beosztható rohamfajtákon kívül vannak még a gyermekek gyakori, nem reactiv kis rohamai, melyek azonban nem epilepsiás természetűek és a gyermekeknél láz vagy emésztési zavarok idejében jelentkező görcsök, melyek reactiv természetűek ugyan, de részben mégis az epilepsia fogalma alá tartoznak. Ezek két külön csoportot képeznének. (Deutsche mediz. Wochenschrift, 1920, 14—15.) Braun Miksa dr. Sebészet. Rovatvezető: Lobmayer Géza dr. A radiális bénulásoknál végzett intransplantatio kérdéséhez. Átültetési módszer a várakozási idő mellőzésével. (Prof. Silded.) A radiális sérüléseknél, mely a leggyakoribb háborús idegsérülés, s melynek bénulása a három karidegbénulás közül a legsúlyosabb működési zavarokat okozza, a szerencsésen végzett idegvarratokkal igen szép eredményeket értek el. A Perthes és mások által kidolgozott inplastikai módszerekhez, — melyek az inak élettani működésének végleges felfüggesztéséből állanak — csak akkor fordultak, ha az idegcsonkok regenerátiójába vetett remény nem teljesedett. Ez az egyesített eljárás, minthogy az idegvarrat eredményét előre látni nem lehet, bizonyos várakozási idő közbeiktatását tette szükségessé. Ez a várakozási idő néha négy évig is elhúzódott s a munkaképesség visszaállításába vetett reményt illuzórikussá tette. Tehát egy olyan plastikai eljárás kidolgozása válik szükségessé, mely kielégítő működés mellett az izmok összefüggését annyira érintetlenül hagyja, hogy azok az esetleg visszatérő idegműködéskor rendes izommunkára is képesek legyenek. Ezt az inkimélési eljárást közvetlenül az idegvarrat után lehet alkalmazni s a gyakran túl hosszúra nyúló várakozási idő mellőzhetővé válik. Műtéti eljárás: 7—14 cm.-nyi hosszú bőrmetszés az os pisiformetól felfelé. A m. flexor carpi ulnaris inát tapadási helyéről leválasztjuk s mintegy 10 cm.-nyi hosszúságban kipraeparáljuk. E tenyéri sebzéstől az urna megkerülésével subcutan csatornát vezetünk az alkar háti felszínére. Egy második metszés az alkar háti felszínének közepén az ujjfeszítő izmokat teszi szabaddá. A fascia megnyitása után találjuk az extensor digit. communist, az ext. proprius digit. VIII. s alatta topographiás összefüggésben az extensor pollicis longus inát. A flexor carpi ulnaris inát a két csoport közé helyezzük s a kéztő és ujjak meglehetősen fokozott extensiója mellett minden egyes inát selyem csomósvarattal kötjük a flexor carpi ulnarishoz. A bőrsebeket összevarrjuk. Lényege tehát ennek a plastikának az, hogy ha a n. radiális innerváló képességét visszanyeri, működéséhez épenhagyott feszítő izmokat találjon. S minthogy a tulajdonképpeni kézhajlítót, a flexor carpi radiálist érintet