Budapesti Orvosi Újság, 1920. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1920-06-03 / 23. szám

362 1920. 23. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG kórnak. A hashártyán talált három apró tuberculum nem volt oka a hatalmas máj­duzzanatnak és ascitesnek. A pericardium kiterjedt megbetegedése tuberculosus volt. Azt, hogy az összes jelenségeket a peri­­carditis obliterans okozta, Picard a követ­kezőkkel magyarázza : A szívburok me­chanikai jelentősége a szívizom és kör­nyéki szervek (rekesz, tüdő) közti súrlódás csökkentésében áll. A pericardium, mint közbeiktatott szerv, felelős a szívnek súrló­dásmentes mozgási szabadságáért. A peri­cardium csak a nagy ereknek be- és kitorkol­lási helyén van összefüggésben az epicardiummal, dinamikailag azonban ez az egyetlen hely, hol a két szervnek egy­mással való összenövése a szívizom mo­­tork­us képességének akadályozása nélkül fennállhat. Minden más helyen azonban az összenövés az állandóan térfogatát vál­toztató szívizom szabad játékát hátráltatni fogja, s ez álltal a teljesítőképesség csökken­tését fogja előidézni. A szívnek systolés és diastolés mechanismusát véve fel, minden pericardialis összenövés elsősorban a sys­­tolét károsítja. Ezt Rehn és Heubner is megerősítik. A pericardium parietalis le­meze össze van nőve a rekesz centrum­­tendineumával, pericardialis összenövések esetében a szívburoklemezek az epicar­­dium­hoz fixálódnak, a szív bizonyos mér­tékben hozzánő a rekeszhez. Azt az erőt, mely a vért az artériás rendszerbe hajtja és a vénák útján a szívhez visszaszállítja, a mellüreg inspiratoricus szívó hatása mel­lett főként a bal kamra contractiója szol­gáltatja. A systolé akadályoztatása esetén a bal kamra kiürülése hosszabb ideig tart, a nyomás benne csökken. A vérosz­lop elmozgatásához szükséges nyomás elsősorban azon az érterületen veszít ere­jéből, hol legnagyobb az ellenállás. Áll ez a bél-más vérkeringésre, hol egymás mö­gött két capillaris rendszer fekszik. E he­lyen a bal kamra legcsekélyebb contractió­­zavara elégséges ahhoz, hogy a vér vissza­fogása a jobb szívhez akadályokba üt­közzön s hogy a véna portaeben külön­ben is kisebb nyomást a kiterjedt máj­­capillarishálózat ellenállása által lecsök­­kentse. Eredmény: májpangás, pangásos ascites. A pericarditis obliterans a külön­ben egészséges szívet mozgásában aka­dályozza ; nem lévén maga a szív betege insufficiens, egyéb oedemákra nem kerül sor; ez azonban bekövetkezik, ha a peri­­cardiális processus az epi , innen a myo- és endocardiumra terjed. A fentebb vázolt esetben az obliterált buroklemezek feloldá­sával a megbilincselt szív szabad lett s most már erőteljesen contrahálódva az ascitest hamarosan lecsapolta. Picard fejtegetéseit megerősítik Klose kísérletei, kinek hat esetben sikerült ku­tyákon jód-injectiókkal pericardialis össze­növéseket, illetőleg Pick-féle cirrhosist előidézni, továbbá Hess experimentális Pick­­ker esetei,továbbá Baginski­nek e téren gaz­dag klinikai megfigyelései. (Med. Klinik., 1920, 9. SZ) Simek Oszkár dr. Atypusos leletek lobaris pneumo­­nia eseteiben. (Robitschek dr. Wien.) A pleuritis és pneumonia közötti differential­­diagnosis sokszor okoz nehézségeket. Kü­lönösen az úgynevezett interlobaris em­­pyaema említendő ebből a szempontból. A folyamat rendesen hidegrázással kezdő­dik, mint a pneumonia, próbapunctio ne­gatív eredménynyel jár legtöbbször és a köpet sokszor hasonló a pneumoniás be­teg rozsdavörös köpetéhez. Typusos ese­teiben a Röntgen szolgálhat pontos fel­világosítással, azonban atypusos folyama­tokban, ha például nagy kiterjedése foly­tán az alsó lebenyt összenyomja, vagy esetleg alsó pleuralis összenövések is van­nak jelen, a Röntgen is cserbenhagy. Általában a Röntgen-vizsgálat azon ese­tekben szolgálhat felvilágosítással, ha a pleuritis folyik le pneumoniához hasonló tünetek között, de ha a pneumoniás folya­mat mutatja a pleuritis képét, differentiál­­diagnostikus szempontból rendesen nem érünk czért vele. Éppen ezen különös pneumoniaalakok okozzák legtöbbször a diagnostikus nehéz­ségeket. Már Skoda hangsúlyozta, hogy pneumoniás betegnél nincs hörgi légzés, sem bronchophonia, ha a nagyobb bron­­chusok is ki vannak töltve valamilyen folyadékkal, vagy ha a tracheával való közlekedésük folyadék vagy szilárd csap által (nyálka, vér) el van zárva. Utóbbi esetben a hörgi légzés és bronchophonia hiánya csak időleges, mivel egy köhögési roham a csapot eltávolíthatja és így a

Next