Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1920-09-16 / 38. szám

596 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. szám. kisfokú bélsárpangás is okozhatja és ilyenkor a fehérjék, főzelékek elvonása, hashajtás­sal, néha kiváló eredménnyel jár. A bélrothadást a vizelet indikán tartalma jelzi. A nyálkaelválasztás lehet kisebb, a következményes stomatitisnél továbbá hányás, hasmenés következtében, de lehet nagyobb, reflexhatás, súlyosabb stomatitis, nyelőcső­rák, gyomorfekély, indigesziók, felfúvódás, gyomorrák, bélférgek esetében. A reflec­­torikus nyálfolyás előnyös gyomorfekélynél, de hátrányos, ha aerophagiára vezet, például pylorusráknál, gyomoratrophiánál. Qualitative változhat a szájnyál, dyspep­­siánál és rosszindulatú daganatok jelenlétében sokszor savanyú, de ez lehet a rossz szájápolás eredménye is. Gyomorfekélynél a nyál ammóniák tartalma nő. A nyelvet már régóta a gyomorbántalmak tükrének tartjuk. Ez azonban nem egészen indokolt, mert egyrészt a nyelv a bélbántalmakkal nem áll szoros vonat­kozásban, másrészt az összes szájbetegségekben és az általános megbetegedésekben is részt vesz. A lepedékből sem lehet sokat következtetni, mert sokszor súlyos gyomorbajnál hiányzik és néha egészségeseknél jelentkezik. Heveny gyomorhurutnál mindig van lepedék és minthogy az igen érzékeny ízlés szerve is a nyelv, legkisebb fokban már étvágytalanság kútforrása. A lepedék kiterjedése, helye, színe szerint különösebb következtetéseket nem lehet levonni. Oka nem a hiányos tisztogatás vagy kevés nyál, mert mindez együtt csak igen kis lepedéket idézhet elő, hanem a nyelv mucosájának desquammáló hurutja, mely az epithel fellazulása, elhalása és lefoszlásában áll. Ha a nyelven néha a naponta többszöri halcsonttal való letisztítás mellett is vastag lepe­déket látunk, úgy kétségtelen, hogy a hám kóros túltermelődéséből származik és a benne levő gombatömeg sem egyedül a tisztítás hiánya miatt nő, hanem mert a hurut folytán a különben azok fejlődését akadályozó gátlás megszűnik. A lepedék minden heveny dyspepsiánál, gyomor-bélhurutnál vagy idősült gyomor-bélbántalomnál jelen van. Némelyek szerint gyomor-bélinfectio vagy intoxicatio jele. Az esetek zömében a gyomor-béltünetek és a lepedék párhuzamosan fejlődnek. Jelentőségére nézve része lehet a stomatitisnek, melyet a száj és gyomor­bélre egyszerre ható ugyanazon ártalom okoz, de lehet egy mélyebb rész megbete­gedésének következménye, különösen stomatitis nélkül. Ilyenkor lehet, hogy az izgató anyag felböfögés, hányás útján jut a szájba, legyen az gyomortartalom vagy mikro­­organismus, de az insultusokhoz szokott nyelv valószínűleg nemcsak ily direct izgal­makra reagál, hanem sympathikus módon is, az ideg- és nyirokpályák útján, annál is inkább, mert fejlődéstanilag a nyelv és a bél, a száj többi részével ellentétben, egyazon csirlevélből származik. A lepedék általában a gyomorsósavtartalom csökkenésével járó bántalmaknál jelentkezik, míg a sósavtúltermelésnél hiányzik, mert utóbbi esetben a nyelv epithelje gyorsabban és teljesebben válik le, mint különben és ezért nedves piros. Ilyenkor a kellemetlen vérbőség és túlérzékenység annyira fokozódhat, hogy a nyelv nyershús küllemű és fájdalmas. A nyelv tehát nem annyira a gyomornyálkahártya állapotának, mint a gyomortartalom mutatója. A bélbántalmak közül a hevesebb béldyspepsiák, gyuladások, a bélsár ürülésének zavarai okoznak lepedéket vagy azáltal, hogy az ép gyomron keresztül gázok juthatnak a szájba, vagy hogy előbb a gyomor, majd a szájüreg is bizonyos hurutos izgalomba jutnak. Végül lehet, hogy a kilégzett levegőbe jutott gázok okozzák, különösen ha faetorral együtt van jelen, a­mit már kisfokú béldyspepsia is okozhat, gyakran a gyomor legkisebb baja nélkül. Az ízlésben változás jöhet létre elsősorban spontán, midőn különös kelle­metlen ízekről vagy az ételek nem rendes ízéről panaszkodik a beteg és ennek oka nervosus paraesthaesia, esetleg a mélyebb részektől feltételezett sympathikus tünet. Másodsorban és gyakrabban a lepedék, mint rendellenes ízinger okozza. Ez esetben a lepedék eltávolítására javul a helyzet. A lepedék és izlés­zavar leginkább együtt­járnak, mert közös okból keletkeznek, de néha külön-külön is előfordulnak. Az ízlést a száj gyuladásai, a változott nyálelválasztás, a gyomorból a szájba jutó anyagok

Next