Budapesti Orvosi Újság, 1920. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1920-09-16 / 38. szám
604 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1920. 38. szám. seknek kell mondanunk a mandula nyomogatását, és azt csakis szakembernek szabad végeznie, kizárólag abban az esetben, ha a genyes váladék már teljesen reactiómentes, száraz, keményes törmelék alakjában zárja el a lakmát, mert még így is nem egyszer látjuk, hogy a különben localizálódott betegség különböző vérpálya-metastasisoknak, sőt sepsiseknek lehet a kiinduló pontja. Az eldugott mandula sem válik láthatóvá az esetek többségében az arcus félrehúzására, hanem csak az arcus tövére gyakorolt nyomás sejteti az előbukni akaró mandulának eldugott részeit. Ami a műtéti indicatiókat illeti, gyógyulni nem akaró tonsillitiseknél akár gyermekről, akár felnőttről van szó, helyesebb a műtét, mint a veszélyes conservativ kezelés, hacsak külön contraindicatio, mint haemophilia, czukorbetegség, leukaemia, stb. nem áll fenn. Fontos azonban a műtéti mód. Mivel gyermeknél a tonsilloctomia narcosis nélkül nagyon nehéz, narcosisban pedig véraspiratio, pneumonia, stb. fenyeget, itt is a tonsillotomia egyik formája az, melyet választanunk kell, és pedig a morcellement, a tonsilla darabonkénti kiszedése, de egészen a capsuláig. Addig, amíg a capsula sima, fehérszürke szövetét látjuk. Ez a gyuladásos esetekben épp oly biztos gyógyuláshoz vezet, mint a tonsillectomia. Ha erre nincs szükség, tényleg megelégszünk (főleg kisgyermeknél) az egyszerű amputatióval, ami különben is helyesen végezve, kisgyermeknél majdnem totális kibukáshoz vezet. Felnőttnél, amennyiben contraindicatiók állanak fenn a tonsillectomiával szemben, ugyancsak ez a gondos morcellement lesz az a műtét, amely javait, mert semmiféle functionális veszélyt nem rejt magában. Tökéletlen tonsillotomia azonban tényleg veszélyes gyuladásos esetben, mert a genyesen átnőtt, bacteriumtenyészetektől hemzsegő mandulát jelezve, abba szinte erőszakkal beleviszünk mindent, ami az egész szervezetre lehet veszélyes, és ami addig csak a sértetlen felületen volt, ha a lacunákban is. Ami a gyermekeken végzendő műtétek ellenjavallatát illeti, mert nem tudjuk, hogy mire jó a gyermeknek az ő tonsillája, hát ne feledjük el, hogy oly gyermekről van szó mindig, akinél sok a lymphatikus szerv a garatban. Ha tehát elveszem a mandulákat, mindig marad még elég adenoid szövet a nyelvgyökön és az epiphamnyxban (még carett után is). (Deutsche mediz. Wochenschrift, 1920, 20. szám.) sz. Liebermann T. dr. A gégetuberculosis kezelése ívlámpafényfürdőkkel. (Blogvad, Kopenhága.) 17 éve annak, hogy O. Bernhard, Finsen és Rollier részben elméleti, részben gyakorlati kutatásai nyomán a fénytherápia újból szóhoz jutott az orvosi módszerek között. Később Reyn és Ernst kezdtek ívlámpákkal dolgozni. Reyn szerint az ívlámpa többet ér, mint a quartlámpa. Mürtzen és Rubov 1916-ban, Viggo Schmidt később számolt be jó eredményről. (Szerző főleg a dán szerzőket emeli ki.) Oldenburg már felemlít gégetuberculosissal szövődött tüdőeseteket gyermekeknél. 1915- ben Strandberg 2 gyógyult gégetuberculosis-esetet közöl, melyek egyike 50, másika 75 általános fényfürdőre gyógyult meg. U. a. 1917-ben 10 esetről referál, melyek közül 6 gyógyult, 1 javult és 3 nem változott a fényfürdő-kezelésre. Ugyanakkor Blogvad 24 esetről tesz jelentést, melyek így oszlottak meg: 6 többékevésbbé gyógyult, 3 sokat javult, 10 kevésbbé javult, 5 nem változott. A kezelés technikája egyszerű: egy négy személyt befogadó szobában négy darab 20 Amperes ívlámpát állít fel és a levetkőztetett betegeket 1/1 usque 1 óráig teszi ki a fénynek. (Több idő nem jutott egy-egy betegre.) Az egy órát a negyedik héten éri el, miután naponként adott egy-egy fürdőt. Összesen 75 beteg kapott kezelést. Ezek közül 17 gyógyult meg teljesen, 35 javult, és pedig 16 jelentékenyen, 19 kevésbbé, de kifejezetten, 6-nál állandó maradt az állapot, 16-nál pedig nem sikerült a folyamat előrehaladását feltartóztatni. Sokan ezek közül a közölt esetek közül még kezelésben állanak. Az első eseteket csak a fényfürdőkkel kezelte, a későbbiekben azonban egyéb, és pedig erélyes helybeli kezelést végzett, különösen a galvanocausticát gyakorolt a Grünwald-féle „Tiefenstich“ alakjában. Ez a combinált kezelés nagyban javította a gyógyeredményeket. A fényfürdők hatása