Budapesti Orvosi Újság, 1921. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1921-01-06 / 1. szám

4 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1921. 1. szám. Defibrinált vér transfusiójánál ajánlatos azt előbb 1/2 óráig szobahőmérsékleten tartani, majd 36—38 fokra felmelegítve inficiálni. A transfusio czéljaira általában körülbelül 4—500 cm 3 vér elegendő. Súlyos betegeknél az átömlesztés meg­ismételhető. A vérátömlesztés főleg Ame­rikában örvend nagy elterjedtségnek, oly­annyira, hogy hivatásos vért­ adók 40—400 dollárért egyszer havonta megvásárolhatók.­­Berliner kiin. Wochenschrift, 1920, 17. sz) Weisz Győző: A ritkán előforduló daganatok casuistikájához. A köldök choristoblasto­­mája, rákfejlődés a parozis eltévedt vegyes daganatában. (Mathias dr. Breslau.) 40 éves asszony köldökéből exstirpált körülbelül 1 cm. átmérőjű daganat került szerző intézetében vizsgálatra. A daganat makro­­skopice szürkésfehér színű, rostos állo­mányú volt. A jól elhatárolható daganat­ból különböző irányú szövettani metszetek készültek, a­­melyeket Van Giesen szerint, illetőleg haematoxylin­eosirnnal festettek meg. A mikroskopos vizsgálat eredménye a következő volt: Dúsan elágazódó és helyenként tágult kivezetőcsővel bíró mirigyek láthatók, a­melyeket egyrétegű hengerhám bélel. Az egyes sejtek között, a­melyek teljesen egyformák, helyenként kehelysejtek fe­dezhetők fel. Az egyes mirigyeket orsó­alakú sejtekből álló réteg membrana propria módjára veszi körül. A mirigy­" közötti területet sejtdús szövet tölti ki. A sejtek itt ovális alakúak, helyenként kerek, máshol ovális chromatindús maggal. E szövetrészből kifelé sima izomelemeket találunk. A vizsgált daganat tehát egy bölcsőrészlet lefűződéséből keletkezett choristoma, a­mely a szöveti maradványok burjánzása következtében choristoblasto­­mává alakult át. A daganat rosszindulatú­sága nem volt kimutatható. A bélcsa­tornából való eredet mellett szól az egyes epithelsejtek szerkezete, továbbá a szöveti részeknek a bélfal rétegeinek megfelelő elrendeződése, valamint az a körülmény, hogy a daganat olyan helyen fejlődött, a­mely a foetalis életében a bölcsővel közle­kedik. Az ilyen daganatokat azelőtt adenomáknak tartották, a­mely téves elne­vezés a kötőszöveti jellegzetes structúra figyelmen kívül hagyása következtében honosodott meg. Másik érdekes esete a következő: A felsőajakban buroktól körülvett daganatokat talált, a­melyek a parotis vegyes daganatainak feleltek meg. Ebben az esetben a parotisszövet atavistikus előfordulásáról beszélhetünk, még­pedig olyan helyen, a­hol a parotis phylogene­­tice bár előfordul, a nélkül azonban, hogy jelentkezése az ember normális ontogene­­sise folyamán észleltetett volna. Fent em­­lített parotisdaganat carcinomásan elfajult és állományát ébrényi poriz, és hyalin kötőszövet alkotta.­­Berliner kiin. Wochen­schrift, 1920, 17. szám.) Weisz Győző: Szülészet és nőgyógyászat. Rovatvezető: Kubinyi Pál dr. ■ , A pubertáskorabeli vérzések. [Ker­­manner.) Értjük ezalatt a monarcheval idő­­belileg egybeeső mindazon vérzési anomá­liákat, melyek az átlagos vérzésektől azok tartamában, erősségében vagy túl gyakori voltában térnek el. Tehát a poly- és hyper­­menorrhoeát, a­melyek azonban a leg­különfélébb variatiókban néha olygo-, dys­­oligo- vagy akár időleges amenorrhoeával kombináltan léphetnek fel. _ E rendellenességek okát keresve, fej­lődésbeli anomáliákat, túl rohamos vagy túlságosan lassú fejlődést tételezhetünk fel. A menstruatio tanában ma a hormontheoria alapján állunk, melynek legegyszerűbb el­képzelése az volna, hogy az ovarium olyan anyagokat termel, melyek a méhnyálka­­hártya periodikus, actív vérbőségét idézik elő, a beállott vérzés után, eddig még is­meretlen módon annak végét is vetik. Ez anyagok közelebbről még ismeretlenek, de fel kell tételeznünk, hogy termelésükben más belső secretiós szervek is részt vesz­­nek. A hatásuk módját illetőleg három theoria jutott eddig elismeréshez. Fraenkel szerint a corpus luteum az, mely a méh nyálkahártyáját reflectorikus módon ingerli a pete megtapadásának elő­készítésére, ha conceptio nem történik, a nyálkahártya lelökődik: menstruatio. • Halban és Köhler a corpus luteum exstirpatióját követő 4. napon vérzést lát­tak beállani és ebből arra következtettek.

Next