Budapesti Orvosi Újság, 1923. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1923-07-05 / 27. szám
XXI. évfolyam. Budapest, 1923 július 5. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Farkas Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-intézetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egy. m.tanár, egészségügyi főtanácsos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) ___________ FELELŐS FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó cég: PETŐFI Irodalmi vállalat, Pesti Alfréd Budapest, VII., Kertész utcza 16 B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837 ELŐFIZETÉSI ÁRA BELFÖLDÖN: Negyedévre ............. 1300 korona Egyes szám ára........ 150 korona Előfizetést legfeljebb 1923 szeptember 30.-áig fogadunk el. Orvostanhallgatóknak kedvezmény! Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurbanis). Eredeti tanulmány. A nem gonorrhoeás húgycsőgyuladás egyes alakjainak gyakorlati jelentőségéről.* Irta: Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár. I. Az urethritis postgonorrhoica. A gonorrhoeás megbetegedések nagy jelentősége immár nemcsak az orvosi világban részesül megfelelő méltatásban, hanem szerencsére átment már a nagyközönség köztudatába is. De a gonococcus okozta pusztítások annyira lekötik a figyelmet, hogy a húgycsőgyuladás egyéb válfajai még a szűkebb szakirodalomban is teljesen háttérbe szorulnak, ez pedig hiba, mert ha a gyakoriság és súlyosság tekintetében nem is helyezhetők a gororrhoeával egy sorba, viszont figyelmen kívül hagyásuk a gyakorlatban végzetes tévedéseknek és félszeg helyzeteknek válhatik kútforrásává. Nem terjeszkedhetem ki az e körbe tartozó egész tárgyra, csak a mindennapi gyakorlat szempontjából fontos egyes fejezetek vázolásával iparkodom az érdeklődést a jelzett irányban felébreszteni és a pathologiának e mostoha elbánásban részesülő területére a figyelmet felhívni. A nem gonorrhoeás húgycsőgyuladások különböző eredesű és jellegű alakjai között a homlokvonalban áll a kankóval kapcsolatosan kifejlődő, illetve annak lezajlása után visszamaradó urethritis postgonorrhoiea. Az idült kankó után gyakran oly szövetbeli elváltozások maradnak vissza, melyek az ottlévő vagy odajutott különböző bacteriumok befészkelődésére és elszaporodására kedvező talajt nyújtanak. Ez az állapot kisebb-nagyobb váladékképződéssel jár, melyben egyéb abnormis alkotórészeken kívül több-kevesebb genysejteket és saprophytákat vagy pathogen gombákat találunk. Ez a néha évekig elhúzódó, kivételesen teljesen egyáltalában meg nem gyógyuló folyamat az urethritis postgonorrhoica. A diagnosis cardinalis kritériuma, hogy a gonococcus a húgycsőből és az ezzel kapcsolatos szervekből végleg kiküszöbölődött, a gonorrhoeás infectiositas tehát megszűnt . A Budapesti Orvosi Kaszinó 1923 április 10.-én rendezett tudományos estélyén tartott ■előadás nyomán.