Budapesti Orvosi Újság, 1923. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1923-07-05 / 27. szám

XXI. évfolyam. Budapest, 1923 július 5. 27. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorló orvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább egy ív terjedelemben. SZERKESZTI: Halmady Zoltán dr., egyetemi magántanár. (Belgyógyászat.) Farkas Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Elmé­leti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Holitsch Rezső dr., az Általános Poliklinika Röntgen-inté­zetének vezetője. (Röntgenológia.) Kubinyi Pál dr., egyetemi nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyet, magántanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet, magántanár, az Általános Poliklinika főorvosa. (Sebészet) Rejtő Sándor dr., egyet. magántanár főorvos. (Fül-, orr-, gége.) Rigler Gusztáv dr., egye­temi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár. (Fogászat.) Torday Ferencz dr., egy. m.­tanár, egészségügyi főtanácsos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egy. tanár, egészségügyi főtanácsos. (Bőrgyógyászat.) ___________ FELELŐS FŐSZERKESZTŐ: DALMADY ZOLTÁN dr., egyet, magántanár. HIRDETÉSEKET felvesz a kiadó c­ég: PETŐFI Irodalmi vállalat, Pesti Alfréd Budapest, VII., Kertész­ utcza 16 B. 0. U. postatakarékp. számla sz. 40837 ELŐFIZETÉSI ÁRA BELFÖLDÖN: Negyedévre ............. 1300 korona Egyes szám ára........ 150 korona Előfizetést legfeljebb 1923 szeptember 30.-áig fogadunk el. Orvostanhallgatóknak kedvezmény! Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Telefon József 106-47 (Interurban­is). Eredeti tanulmány. A nem gonorrhoeás húgycsőgyuladás egyes alakjainak gyakorlati jelentőségéről.* Irta: Feleky Hugó dr., egyetemi magántanár. I. Az urethritis postgonorrhoica. A gonorrhoeás megbetegedések nagy jelentősége immár nemcsak az orvosi világban részesül megfelelő méltatásban, hanem szerencsére átment már a nagy­­közönség köztudatába is. De a gonococcus okozta pusztítások annyira lekötik a figyelmet, hogy a húgycsőgyuladás egyéb válfajai még a szűkebb szakirodalomban is teljesen háttérbe szorulnak, ez pedig hiba, mert ha a gyakoriság és súlyosság tekintetében nem is helyezhetők a gororrhoeával egy sorba, viszont figyelmen kívül hagyásuk a gyakor­latban végzetes tévedéseknek és félszeg helyzeteknek válhatik kútforrásává. Nem terjeszkedhetem ki az e körbe tartozó egész tárgyra, csak a mindennapi gyakorlat szempontjából fontos egyes fejezetek vázolásával iparkodom az érdeklődést a jelzett irányban felébreszteni és a pathologiának e mostoha elbánásban részesülő területére a figyelmet felhívni. A nem gonorrhoeás húgycsőgyuladások különböző eredesű és jellegű alakjai között a homlokvonalban áll a kankóval kapcsolatosan kifejlődő, illetve annak lezajlása után visszamaradó urethritis postgonorrhoiea. Az idült kankó után gyakran oly szövetbeli elváltozások maradnak vissza, melyek az ottlévő vagy odajutott különböző bacteriumok befészkelődésére és elszapo­rodására kedvező talajt nyújtanak. Ez az állapot kisebb-nagyobb váladékképződéssel jár, melyben egyéb abnormis alkotó­részeken kívül több-kevesebb genysejteket és saprophytákat vagy pathogen gombákat találunk. Ez a néha évekig elhúzódó, kivé­telesen teljesen egyáltalában meg nem gyógyuló folyamat az urethritis postgonorrhoica. A diagnosis cardinalis kritériuma, hogy a gonococcus a húgycsőből és az ezzel kap­csolatos szervekből végleg kiküszöbölődött, a gonorrhoeás infectiositas tehát megszűnt . A Budapesti Orvosi Kaszinó 1923 április 10.-én rendezett tudományos estélyén tartott ■előadás nyomán.

Next