Budapesti Orvosi Újság, 1924. július-június (22. évfolyam, 27-52. szám)

1924-07-03 / 27. szám

BUDAPEST! ORVOSI UJSÁG 1924. 27­ szám. arthritisek sokkal ritkábbak és különböző körülmények folytán jönnek létre, rend­szerint akkor, ha a scarlatina súlyosan secundaer fertőzéssel van komplikálva, például otitissel, adenitissel. Előfordulhat, hogy a savós gyuladás változik át ge­­nyessé, de erre semmi tünet sem utal. Általában azonban a genyedés egyszerre fejlődik ki. Végeredményben az izületi genyedések septico-pyaemiás complicatió­­nak részjelenségei. Ilyenkor sectionál ulcerosus endocarditist, nagy májat és lépet, és embolusokat találnak a zsigerek­­ben. Ezekből érthető, hogy a sebészi be­avatkozás is sikertelen. Nem kell azt hinni, hogy az ízület genyedését könnyen fel lehet ismerni, mert a tünetek nem oly hevesek, hogy a sebész geny jelenlétére következtethetne. Viszont máskor genye­­désre gondolnak és a sebész még sem talál genyedést. Ezért az arthritis purulenta kórismézésében kissé reserváltnak kell lenni. Bár genyedésre kell gondolni meg­felelő tünetek esetén, mégis megesik az, hogy geny nincs. Az arthritiseknek nehéz alakjain kívül előfordul a deformáló alakja is, amely ankylosishoz vezet. Pathogenesise vitás lehet. Nem bizonyos, hogy a scarla­tina idézi elő. Felvetették azon gondolatot is, vájjon az ilyen izületi gyuladás nem megy-e át tumor albusba, gümős arthri­tisbe? Ashley 1886-ban írta le a scarlatinás arthritisnek tumor albusba való átalaku­lását, amelyet a scarlatinás rheumatismus­­nak scrofulosus alakja gyanánt írt le. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy a scarlatina különböző módon befolyásolhatja a gümős arthritiseket. Néha egyáltalában nem­ módosítja a kórképet, míg máskor ellenkezőleg a tünetek kiújulásához vezet, így a fistulás alakoknál scarlatina kapcsán új sipolyok fejlődhetnek ki, akkor, amikor a régiek már begyógyultak. Génin fel­említi, hogy egy hét­­éves gyermek négy hónap óta szenvedett a térd tumoralbusá­­ban; scarlatinába esik, mire nála fistulás­ fejlődnek ki. Ami az ízület punctióját il­leti, serosus arthritisnél annak kivitele nehéz lehet, minthogy kevés folyadékot találunk. Mindazonáltal ha a­ folyamat ki­terjedt, serofibrinosus viskosus, steril fo­lyadék nyerhető, amely fibrinfonalakat tart suspendálva. A genyedéses alaknál poly­nuklearisok találhatók streptococcusok nélkül. A puriform folyadék miatt nem kell az esetnek súlyosnak lenni, mert a legtöbbször a betegek úgy meggyógyulnak, mintha csak serosus arthritisük lett volna. Ezen puriform folyadékgyülemeket a sup­­puráló arthritisek váladékától el kell kü­löníteni. A scarlatinás arthritisek kezelése a tünetek szerint történik. Az arthralgiás, valamint a serosus arthritises alaknál nátrium salicylicumot vagy aspirint szokás rendelni. A vesegyuladás nem képez contraindicatiót, amint Félix Ramond és Esmein kimutatták. Helybelileg salicylsavas kenőcsök vagy enyhítő linimentumok al­kalmazhatók. Ha a folyadékgyülem nagy és az ízületet feszíti, punctióval lehet enyhíteni a beteg fájdalmát. Suppuráló arthritiseknél ezen kezelési módszerek elégtelenek. Ilyenkor vagy nagyon meleg, vagy ellenkezőleg jeges borogatásokkal kell megkísérelni a beteg fájdalmait eny­híteni. A geny kimutatása céljából próba­­csapolás végzendő, amely ha pozitív ered­ménnyel jár, az ízületet szélesen fel kell nyitni. A sebészi kezelés eredményei kü­lönbözők. Nem kell mindig gyógyulásra számítani, mert az ízületek gengedése gyakran csak egy septico-pyemiás folyamat localisatiója, amely elviszi a beteget. (Le Monde Medical, 1923, 631. sz) „A mesterséges magaslati nap­fény" alkalmazása a gyermekgyó­gyászatban. (Weltring B.) 1. Rachitis. Huldschinsky, ki először próbálta ki az ultraviola-sugarak befolyását a richitisre, 200 eset kapcsán nyert eredményeit a következőkben foglalja össze: 1. A gyógy­­hatás kivétel nélküli és az összes esetekre kiterjed; 2. hamarabb áll be, mint az eddigi eljárásoknál (a gyermekek nagy része két éven át ellenőrzés alatt állott); 3. a besugárzás hatása tartós, úgy hogy a gyógyulási folyamat az utolsó besugár­zást követő két hónap alatt is előrehalad. Kezelési idő­tartama két éven aluli gyer­mekeknél két hónap, idősebbeknél három hónap. Adatait többek között Birk, Meyer, Hamburger stb. is megerősítették. Huld­schinsky szerint már két hónapos kezelés után a csontok aiaatómiailag csaknem ideálisan gyógyultak, míg Nöggeroth négy.

Next