Budapesti Orvosi Újság, 1926. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1926-07-01 / 27. szám
790 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1926. 27. szám. 51. Braasch (1918) 67 Dittrich (1923) 79 esetről számolnak be. Hunt közlése szerint aMaya-klinikán az 1914—1922. években 179 corticasis vesetályog és 106 pn. volt műtét tárgya. A gyakorló orvosok, illetve a belgyógyászok figyelmét Zinn W. és Curschmann H. hívták fel a pn.-re, különösen annak kezdeti szakára, mely többnyire ezek észlelése alatt áll és bizonytalan súlyos fertőzésre utaló tünetei folytán számos téves kórismére adott alkalmat. Kórházi gyakorlatomból egy kétoldali pn. esetre emlékezem, melyet 27 éves férfinél észleltem, ki vesetáján súlyos zúzódást szenvedett s jóideig ha’i hagymáz gyanújával állt kezelés alatt. Pedig ennek a bajnak kora’ felismerése és mielőbbi szakszerű kezelése a beteg elsőrangú érdeke. A gyermekkori pn. csak újabb idők óta ismeretes. Még 1863-ban is Hallé tésejében hangsúlyozza, hogy 10 évnél fiatalabb egyénnél pn.-t még nem észleltek. 1874-ben Bowditch, 1875-ben Loeb közlik az első gyermekkori pn.-eseteket. 1876-ban Rawdon talál egy fiú boncolásakor pn.-t és ugyanebben az évben Gibney ír róla 9 eset kapcsán. 1878-ban Monti a Gerhardt-féle Handbuchban ismerteti. 1880-ban Gibney újabb 19 esettel 28-ra egészíti ki sorozatát. Ez idő óta csupán Négre (1903 Montpellier), Hirsch (1905 Breiburg i. Br.) és Mélou (1913 Lyon) dissertációi, illetve Townsend (1904), Curran (1905) és Thévenot (1913) közleményei foglalkoznak külön a gyermekkor pn.-ével. A pn.-sel még újabb keletű gyermekorvosi tankönyvekben is csak elvétve találkozunk. Hogy mindezek dacára a pn. a gyermekkorban sem oly túlságosan ritka, bizonyítja az, hogy az irodalom átnézésekor kb. 900 eset között 119 oly esetet találtam, melyet 15 éven alul levő korban észleltek. A budapesti Stefánia szegénygyermekkórház 1910—1922. évi jelentéseiben, melyeket Bókay tanár úr ő méltósága volt kegyes rendelkezésemre bocsátani, az ezen idő alatt kezelt 262.088 beteg közül 87-nek volt sebészi vesemegbetegedése és ezek sorában a pn. 15 esettel második helyen szerepel (a többi sebészi vesebaj: 38 tumor, 14 vesetbc., 7 pyelonephritis, 7 hydronephrosis, 2 vesekő, 2 hypernephroma, 1 cystos vese és 1 veseruptura). Idevágó saját három esetemmel együtt tehát összesen 137 gyermekkori pn.- eset állott rendelkezésemre. Már a régebbi, a pn.-sel foglalkozó szerzők tudták, hogy a húgyszervek bizonyos megbetegedései (vese-és hólyagkő, vesetbc., tumor, vizeletpangással járó bajok) vagy a környező szervek genyes folyamatai pn.-re vezethetnek — az ú. n. secundár pn., — az esetek nagyobb számának, melyet primár, genuin vagy idiopathikus pn.-nek neveztek, okát adni azonban nem tudták. Ezt a homályos aetiológiát 1891-ben Israel nek sikerült felderítenie. Egy nyaki furunculus után fellépett pn. tályog megnyitásakor sikerült neki a pn. tályog üregével sipoly útján közlekedő eredeti, a vesekéregben székelő tályogot is megtalálnia és a bőrfurunculus — corticalis vesetályog — pn. tályog egymással való összefüggését kimutatnia. Az ő nyomán Jaffé, Jordán, Rehn és mások, nálunk Herczel, Illyés és Rihmer, hasonló észleletei (gyermekkori eset Haeckel nél) tisztázták a kérdést, a pn.-nek metastasis útján való — valószínűleg leggyakoribb — keletkezési módját. Csak Scheele egyedül 40 pn. + vesetályogesetről számol be. A teljesség okáért itt említem meg, hogy Thiemich 1910-ben ismertetett 5, 6 és 6 hónapos fiúknál cystitis és pyelitis folyamán fellépett haematogen eredetű többszörös corticatis vesetályogokat. Általános fertőző betegségek folyamán, sőt gyakran hetekkel azok lezajlása után is, a kórokozót sikerült a vérben kimutatni (így pl. Fas-nak a ty-bac.-t), számos észlelet és kísérlet (Posner-Lewin, Schnitzler és mások) bizonyítja, hogy a kórokozóknak legalább egy része a vizelet, tehát a vesék útján távozik, a vesegyulladások létrejövetelében szereppel bír. Újabban kiderült, hogy kisebb, helyi jellegű fertőzések, bőr- és lágyrészgenyedések, hasonlóképen viselkednek. Huber-nek panaritium, Bertelsman-nak carbunculus esetében sikerült a kórokozót a vérben kimutatnia, ily természetű, látszólag enyhébb fertőzéseknek a vesebajok körül való aetio-