Budapesti Orvosi Újság, 1927. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1927-01-06 / 1. szám

XXV. évfolyam Budapest, 1927 január 6. 1. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorlóorvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább két ív terjedelemben. SZERKESZTI: Dalmady Zoltán dr., egyete­mtanár és Torday Árpád dr., egyete­mtanár, kórházi főorvos. (Bel* gyógyászat.) Farkas Géza dr., egyet. ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyete­mtanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyete­mtanár, kórh. főorvos. (Ideg* és elmegyógyászat.) Hasenfeld Artúr dr., egyete­mtanár, kórh. főorvos. (A vérkeringés betegségei.) Holitsch Rezső dr., az Apponyi­ Poliklinika Röntgendnt. vezetője. (Röntgenologia.) Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. (Törvényszéki orvostan ) Kubinyi Pál dr., egyet. nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr. egyet. c. rk. tanár, a Rókusi kórház szemészi főorvosa. (Szemészet) Lobmayer Géza dr . egyete­mtanár, az Apponyi Poliklinika igazgatója. (Sebészet.) Molnár Béla dr., egyete­mtanár. (Az emésztés és anyagcsere betegségei.) Morelli Gusztáv dr., egyete­mtanár. (Stomatologia.) Okolicsányi*Kuthy Dezső dr., egyete­mtanár, kórházi főorvos. (Tüdőtuberculosis.) Rejtő Sándor dr., egye­mtanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr. (Fül*, orr*, gégebetegségek.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, gyermekmenhelyi főorvos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyetemi c. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Bőrgyógyászat) FELELŐS SZERKESZTŐ : TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SEGÉDSZERKESZTŐ : FÖLDES ALADÁR dr. Eredeti közlemény. Szülészet az intézetben és otthon. Irta : Kubinyi Pál dr., egyetemi ny. r. tanár. Szülészet elvben ugyan csakis egyféle van, de már abból a szempontból, hogy a szülé­szeti segélynyújtás terén meddig mehetünk s mire vállalkozhatunk magánlakásban s mire vagyunk képesek jól felszerelt intézetben, kétfelé ágazik a szülészeti gyakorlat. Úgy hiszem elegendő, ha azt a következő két példával illusztrálom. 1. Szűkmedencés szülésnél, ahol otthon az élő magzat koponyájának megfúrására kerülne a sor, intézetben császármetszéssel élő magzatot hozhatunk világra, vagy 2. placenta praevia esetében, ahol a nehezen vagy alig csillapítható vérzés közvetlenül fenyegeti az életet, hasmetszés útján az érforrások alákötése, esetleg a vérző méhnek eltávolítása útján megmenthető az anya élete, sőt sokszor a magzaté is, holott otthon esetleg mindkettő áldozatul esik. Ezt a különbséget javarészt a szülészet modern sebészi fejlődése hozta magával s minthogy e téren nem mindig könnyű az eligazodás, úgy vélem, nem felesleges, ha ennek a kérdésnek fejtegetésébe bocsátkozom, a gyakorlóorvosok e lapjának hasábjain, annál inkább, mert ennek ismerete híján súlyos esetekkel tapasztalás szerint sokszor otthon próbálkoznak s nem egyszer csak végső esetben szállíttatják be, többnyire számos, előrement vizsgálat után, már lázas állapotban, a magzat részéről pedig már többé-kevésbé kifejlődött intrauterin asphyxiával, vagy pláne már halott magzattal, amidőn természetesen már az intézet sem nyújthatja azt, ami kellő időpontban módjában lett volna. A szülés alkalmával való segélynyújtás ősidőktől fogva a bábák kezében volt, akikről már az ókori irodalomban történik említés s az esetek 95%-ában így van ma is. Magával hozza ezt egyrészt az ősi szokás, másrészt az, hogy a szülés tulajdonképpen élettani folyamat s egy­szersmind örvendetes családi esemény, amelyre előre készülnek s a szülőnő éppen ilyenkor nem szívesen hagyja el családi fészkét, ahol magát ösztönszerűen legnagyobb biztonságban érzi. Ehhez járul az, hogy a szülés sokszor váratlan időpontban köszönt be s háziteendői közepette lepi meg a szülőnőt. Ezért a bábákra a jövőben is mindenkor szükség lesz. Újabban azonban, főként a háború óta, mégis mind sűrűbben veszik igénybe a szülő­intézeteket, aminek azonban főként gazdasági okai vannak, mert otthon a szülés többe kerül. A nehéz és szövődményes szülészeti esetekre vonatkozólag úgy a beállítás, mint az eredmények szempontjából fennálló különbséget akarja áthidalni a szülészeti szakorvosi képzettség, amely kedvező lakásviszonyok közt, megfelelő segédlettel, nagy segítségére lehet a gyakorló orvosnak, s ha nem is mindent, de sokat meg is tud oldani. Értem ezalatt a valódi specialistákat, akiknek alkalmuk volt a gyakorlati szakképzettség elsajátítására, miután hosszabb időn át működtek szülőintézetben, ítéletük kiforrott s a műtevésben magukat begyakorolták. Eszerint ma a szülészeti segítség szempontjából így oszlik meg a szülészet mestersége: 1. szülés csupán bábasegítséggel, 2. szülés gyakorlóorvos jelenlétében, illetőleg közreműködésével.

Next