Budapesti Orvosi Újság, 1927. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1927-07-07 / 27. szám

XXV. évfolyam. Budapest, 1927 július 7. 27. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorlóorvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább két ív terjedelemben. SZERKESZTI: Dalmady Zoltán dr., egyete­mtanár és Torday Árpád dr., egyete­mtanár, kórházi főorvos. (Be. gyógyászat.) Farkas Géza dr., egyet. ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyete­mtanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyete­mtanár, kórh. főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Hasenfeld Artúr dr., egyete­mtanár, kórh. főorvos. (A vérkeringés betegségei.) Holitsch Rezső dr., az Apponyi­ Poliklinika Röntgendnt. vezetője. (Röntgenologia.) Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. (Törvényszéki orvostan) Kubinyi Pál dr., egyet. nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr. egyet. c. rk. tanár, a Rókusz kórház szemésztőorvosa. (Szemészet) Lobmayer Géza dr . egyete­mtanár, az Apponyi Poliklinika igazgatója. (Sebészet.) Molnár Béla dr., egyete­mtanár. (Az emésztés és anyagcsere betegségei.) Morelli Gusztáv dr., egyete­mtanár. (Stomatologia.) Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyete­mtanár, kórházi főorvos. (Tüdőtuberculosis) Rejtő Sándor dr., egye­mtanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr. (Fül-, orrgégebetegségek.) Rigler Gusztáv dr., egyetemi ny. r. tanár. (Egészségtan.) Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, gyermekmenhelyi főorvos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyetemi c. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Bőrgyógyászat.) FELELŐS SZERKESZTŐ: TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SEGÉDSZERKESZTŐ: FÖLDES ALADÁR dr. Eredeti közlemény. Közlés a m. kir. állami gyermekmenhelyből, Budapest. Vérhasban szenvedő csecsemők és gyermekek táplálása nem cukrozott, vajas, lisztes színtejjel. Irta: Barabás Zoltán dr., igazgató-főorvos. A világháború idején, ha egy vérhasra gyanús beteg került szemünk elé, első dolgunk volt a széket bakteriológiailag megvizsgáltatni. E célból meglehetős komplikáltan kellett beren­dezkednünk: mindjárt az ágy mellett felkentünk több táptalajra a friss széklet nyálkás részéből, azonnal megfelelő hőmérsékű thermophorba rakva vitettük gyors küldönccel a laboratóriumba, mert ha nem így csináltuk, a laboratórium alig tudott 10 — 12%-ban valamilyen dysenteria-okozó baktériumot találni, még súlyos vérhasesetekben is. Ezzel szemben a csecsemőknél fellépő vérhasszerű tüneteket nagyrészt alimentaris eredetűnek tartották. Azóta kiderült, hogy a dysenteria a csecsemőkorban sem ritka, hogy ezek a vérhasszerű tünetek rendesen nem alimentaris eredetűek, hanem ugyancsak fertőzéstől származnak, hogy megfelelő eljárással igen sok esetben sikerül a kórokozót kimutatni ott is, hol azelőtt nem is sejtettük, úgyhogy ma már a csecsemő- és kisgyermekkorban vérhasban szenvedőnek tartunk minden olyan beteget, ki gyakran ürít nyálkás, genyes, véres székletet, ha mindjárt súlyosabb általános tünetek nincsenek is. Tehát a klinikai kép a fontos, nem a bakteriológiai lelet. Amúgy sincs összefüggésben a kórkép rendszerint a kórokozó fajtájával. Sőt ma már ott tartunk, hogy a vérnek jelenlétét sem kívánjuk meg a kórisme felállítá­sánál. Egyszerű, nyálkás székek is rejthetnek igen súlyos elváltozásokat maguk mögött, mint alábbi kortörténet mutatja, amikor csak az esetleges agglutinatiós próba, vagy boncolási lelet ad felvilágosítást a folyamat komolyabb természetéről. 1. B. István 2 hónapos, gyengén fejlett és táplált. 3100 gr. Nyugtalan tekintet, öreges arc, bőr ráncos, hűvös tapintatú, néhány furunculus. Csontrendszer ép, nagykutacs 2-szer kétujjnyi, mellkasi szervek épek. Has kissé elődomborodó, lép-, májszél tapintható. Naponta 3­4 vizes, néha nyálkás szék. Boncolási lelet: Dysenteria diphtherica intestini crassi totius. Atrophia et anaemia universatis. De nemcsak abban változott a véleményünk, hogy csecsemő- és kisgyermekkorban sokkal gyakrabban találkozunk vérhassal, hanem a kezelést illetőleg is. Nem is oly régen, az alig néhány évvel ezelőtt megjelent tankönyvek is éheztetési szakkal ajánlották megkezdeni a kezelést. A tápcsatorna alapos kitisztítása után 1­­­2 napig nyugalomban tartják a beleket, bismuthi, tanninkészítményeket és sacharinos teát nyújtva kizárólag. Ezután kezdik a vízzel készült és sacharinnal édesített lisztlevest, majd lassan a különböző tejhigítások­­kal készített lisztlevest, vagy makk-kakaót, úgyhogy mire a székek javulni kezdtek, a csecsemők és kisgyermekek igen leromlottak, testsúlyuknak tekintélyes részét elvesztették. De nemcsak az volt a baj, hogy súlyban fogytak, hanem az is, hogy egyidejűleg a szervezet ellenállóképessége

Next