Budapesti Orvosi Újság, 1928. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1928-07-05 / 27. szám
XXVI. évfolyam Budapest, 1928 július 5. 27. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Az orvosi tudományok minden ágának haladásáról a gyakorlóorvosnak referáló hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, legalább két ív terjedelemben. SZERKESZTI : Dalmady Zoltán dr., egyet, magántanár és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. (Belgyógyászat.) Darányi Gyula dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. (Laboratóriumi diagnostika.) Farkas Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Elméleti orvostudományok.) Feleky Hugó dr., egyet, magántanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Urológia.) Frey Ernő dr., egyet, magántanár, kórh. főorvos. (Ideg- és elmegyógyászat.) Hasenfeld Artúr dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. (A vérkeringés betegségei.) Holitsch Rezső dr., az Apponyh Poliklinika Röntgenintézetének vezetője. (Röntgenologia.) Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. (Törvényszéki orvostan.) Kubinyi Pál dr., egyetemi, nyilv. r. tanár. (Szülészet és nőgyógyászat.) Liebermann Leó dr., egyetemi c. rk. tanár, a Rókus Kórház szemészifőorvosa. (Szemészet.) Lobmayer Géza dr., egyet. magántanár, az Apponyi Poliklinika igazgatója. (Sebészet.) Molnár Béla dr., egyet, magántanár. (Az emésztés és anyagcsere betegségei.) Morelli Gusztáv dr., egyet, magántanár. (Stomatológia.) Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. (Tüdőtuberculosis.) Rejtő Sándor dr., egy. magántanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr. (Füg, orr, gégebetegségek.) Rigler Gusztáv dr., egyet. ny. r. tanár. (Egészségtan.) Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, gyermekmenhelyi főorvos. (Gyermekgyógyászat.) Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. (Bőrgyógyászat.) FELELŐS SZERKESZTŐ : TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SEGÉDSZERKESZTŐ : FÖLDES ALADÁR dr. Eredeti közlemény. A Stefánia Gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinika közleménye. (Igazgató: Bókay János dr., egyetemi ny. r. tanár.) A vörösvérsejtülepedés viselkedése a heveny fertőző betegségeknél. Irta: Rohrböck Ferenc dr., egyetemi tanársegéd. A citrátos vér vörösvérsejtjeinek ülepedése, mint azt először Fahreus figyelte meg, úgy a normális, mint a physiologiás elváltozásoknál (terhesség), valamint a kóros viszonyok között különbözőképpen viselkedik. Különösen az utóbbi 4—5 év alatt rendkívül sok szerző mutatott rá e vizsgálati módszernek a különböző, főleg kóros állapotok mellett való használhatóságára. Aránylag a legtöbben iktatják a vörösvérsejtülepedés viselkedésének megváltozását a lues és a tuberculosis klinikai vizsgálati módszerei közé és a reactio megváltozásából, gyorsulásából vagy lassúbbodásából igyekeznek a betegség fennállására, illetve milyenségére és lefolyására következtetést vonni. Ellenben kevesen foglalkoznak a vörösvérsejtülepedés viselkedésének a heveny fertőző kóroknál való változásaival. Vizsgálataink tárgya a heveny fertőző kórok közül a diphtheria, vörheny és a kanyaró volt. És pedig 11 gyermeknél (32 esetben) diphtheriánál, 8 gyermeknél (35 esetben) scarlatinánál és 4 gyermeknél (8 esetben) morbillinél végeztünk vizsgálatokat. Összes vizsgálataink száma ezek szerint 75 volt. A vérsejt ülepedés meghatározása az eredeti Westergren-módszer szerint történt. Külön e célra készített 2 cm-es fecskendővel, amely fecskendő a dugattyúján elhelyezett zárókészüléke folytán pontos mennyiségű citrátoldat felszívására képes, 3,8%-ot citrotot szívunk fel fölös, körülbelül 1 cm3-nyi mennyiségben és a fecskendőnek teljes függőleges helyzetbe hozása után annyit fecskendünk ki belőle, míg a dugattyún lévő záróléc a fecskendő hátsó végét nem érinti, így a fecskendőben lévő esetleges légbuborékok teljesen eltávolíthatók. Mindig nagy súlyt helyeztünk a teljesen jó illetűre, hogy főleg a vérvételnél az utólagos légbuborék felszívását elkerülhessük. Majd a megfelelő véna megkeresése után a véna punctlójával a fecskendőt teljesen teleszívtuk vérrel. A fecskendő speciális szerkezete lehetővé teszi, hogy így egyrészt a citrátos vér higítási aránya mindig állandó (0.4 cm3 3.8%-os citrát és 1.6 cm3 vér), másrészt az összmennyiség is mindig ugyanaz marad. (Igaz ugyan, hogy Westergren szerint ily módon járva el, a higítás tulajdonképpen nem absolut pontosan 20%+ 80%, mert tekintve a fecskendő hegyrészében is már jelenlévő citrát - mennyiséget, a higítás tulajdonképpen 25—30%+ 75—70%, azonban ezen állandó hibaforrás mellett is a fecskendő beosztását nyugodtan megtarthatjuk.) Az így felszívott, hígított vért a fecskendőn rajtahagyott tűn keresztül a felfogó csőbe fecskendezzük ki, ügyelve arra, hogy ez ne történjék túl nagy nyomással, nehogy fölösleges léghólyagok keletkezzenek. A csőnek óvatos ismételt fel- és