Budapesti Orvosi Újság, 1929. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1929-07-04 / 27. szám

816 1929 — 27. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Midőn 75 évvel ezelőtt Simpson, Victoria angol királyné szülésénél a chloroformot hasz­nálta, a szülészetben kezdetét vette — tudományos szempontból is — a fájdalom enyhítésére irányuló törekvés. Természetesen a chloroform el nem terjedhetett, súlyos complicatiókat láttak a vajúdónál, a fájások legyengültek, emiatt a szülés elhúzódott, sok volt az atom­a s a magzatok asphyxiája. Ugyanezt mondhatjuk az aetherről is: a chloraethyllel 5 percnél továbbtartó narkosist végezni veszedelmes. A több órán keresztül tartó szülésnél, fájdalomcsillapításra a nitrogén oxydul sem terjedhetett el, csak nagyobb számú és begyakorlott személyzet végezheti vele a narkosist, a készülék drága s vele narkosis kivitele a szülőnőnél igen körülményes. Hasonló okokból az aethylen- és narcylen-gázokkal történő fájdalomcsillapítás sem tudott elterjedni. Már a múlt században megkísérelték a szülési fájdalmak megszüntetésére a hypnosis alkal­mazását. Ennek azonban fő feltétele, hogy egyrészt alkalmas szakorvos álljon rendelkezésre, más­részt, hogy a szülőnő is könnyen suggerálható legyen. Az eljárás úgy a vajúdóra, mint az orvosra nézve meglehetősen fárasztó, az eredmény sokszor bizonytalan s ezért elterjedésre nem is számíthat. Ugyanezt mondhatjuk a hypnonarkosisról is, midőn kis adag chloroformmal próbálkoztak a hypnosist mélyíteni. Krönig és Gauss nevéhez fűződik a szülészetben a scopolamin-morphin kábalom technikája és gyakorlati kivitele. Nekik sikerült is számos injectióval a vajúdót fájdalmaitól megszabadítani olyan értelemben, hogy érzi a szülőfájásokat, de szülés után semmire sem emlékszik (a szülőim­percipiál ugyan, de nem appercipiál). Az ilyen bódulatban levő szülőnő állandó felügyeletet igényel, jártas és tapasztalt orvos vezesse a szülést, aki nagy felelősséget vesz magára. Azonban kiderült, hogy a magzatra nem közömbös a scopolamin. Sok volt a magzati asphyxia, Aschoff szerint a magzat légzőközpontjának bódulatában méhen belüli légvételeket vesz. Az eljárás nem terjedhetett el, mert a magzati asphyxia miatt már a tágulási szakban olyan műtétek válhatnak szükségessé, amelyek a legnagyobb felkészültséget és jártasságot követelik meg és a magzat érdekében történő műtéti beavatkozások az anyát veszélyeztetik. A gerincvelői érzéstelenítés rövid tartama miatt nem alkalmas a szülőfájások megszünte­tésére, azonkívül hatása alatt teljesen kikapcsolódik a hasprés is. Parametran és parasacralis vezetéses anaesthesiával is kísérleteztek a szülészetben. Sellheim a pudendus-érzéstelenítést ajánlotta, azonban, ha ezt még összekötjük is a szemérem- és gáztájék érzéstelenítésével, még mindig nem szüntettük meg a méh összehúzódásából eredő fájdalmakat. A hüvelyi úton keresztül történő érzés­telenítő eljárásnál az infectio lehetősége is fenyeget. A legkülönbözőbb gyógyszereket: morphium, narcophin, laudanum stb. használták bőr alá adagolásban, szülőfájdalmak enyhítésére. Ezeknek hatása nagyon rövid ideig tart s ilyen célra nem alkalmasak. Újabban ismét a somnifennel kísérleteztek, azonban számos mérgezési tünetet észleltek, gyakori volt az excitatio. A szülőnő sokszor 24 óra hosszat is aludt szülés után. Ugyanezt mond­hatjuk az amnesinről is. Nem csoda, ha ezek után a legkülönbözőbb szerek combinatiójával igyekezett ki-ki újabb és jobb eredményt elérni. Egész új felhasználásban történik a Gwathmey-féle synergetikus eljárás: morphium, magnesiumsulfat bőr alá adva, utána 1—2 órával végbélen keresztül aether, chinin, alkohol olajos adagolásban. Ennek is van azonban hátránya, sokszor csak 3—4 óra hosszat enyhíti a fájdalmakat, gyakran észleltek fájásgyengeséget, sok volt az izgalmi tünet s az eljárás kivitelének nehézkessége is közrejátszott abban, hogy nem tudott elterjedni. Ehhez hasonlóképpen nyer alkalmazást az avertin is, amely a sebészetből átvéve, elterjedt a szülészetben is. Hátránya, hogy nem teljesen közömbös szer, azonkívül csak pár órára enyhíti a szülőfájásokat s így a szülés idejének nagy része a szer hatása alól ki van véve. Sokszor láttak utána fájásgyengeséget, többször szerepelt arom­ás vérzés s általában nagyobb a vérveszteség. Értelmesebb szülőnő meg­ sem engedi olyan szernek az adagolását, amely legkisebb mérték­ben is veszélyezteti a saját, valamint magzatának életét. Azonban találkozunk olyan szülőnőkkel, akiknél elviselhetetlen a szülőfájdalom. Követelik, hogy szabadítsuk meg azoktól; psychikus félelmük, célszerűtlen viselkedésük zavarja a szülés menetét és annak pontos észlelését, a szülést vezető orvos türelme is kimerül. Vannak kevesen, akik az első szülés traumájára emlékezve, az erősebb fájások hatása alatt csupán narkosisban, vagy műtéttel kívánják szülésüknek befejezését. Említett esetekre tartva fenn a szülőfájdalmaknak enyhítését, létjogosultsága lehet ezirányú törekvéseknek. 1927-ben R. Bumm egy barbitursav derivatummal, a pernod­onnal kísérletezett, aether, illetve chloroform megtakarítás céljából s mint narkosist bevezető szert használta. Azóta számos közlemény látott napvilágot, átvették a nőgyógyászatba és a szülészetbe is fájdalmatlan szülés elérésére (hazai szerzők közül Konrád nőgyógyászati, Prochnow és kibukó sebészeti vonatkozásban közölték tapasztalataikat). A szülészeti szakirodalomban 1928 elején jelentek meg az első német közlemények, állítólagos jó eredményről szóltak. A későbbi közlemények a pernod­ont — bizonytalan hatása miatt — meg nem felelő szernek tartották a fájdalommentes szülés elérésére, de ártalmatlan

Next