Budapesti Orvosi Újság, 1931. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1931-06-25 / 26. szám
710 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1931 — 26. szám lása és a fejlett kultúra hányszor akadályozza meg a beteges szekták és tömegpsychosisok járvánnyá fajulását, akkor látjuk, hogy nem egészen helyes nyomokon járunk. Sokszor adunk igazat magunkban azoknak, akik a kisfokú imbecillitás nagyobb számban való megjelenésének veszélyétől tartanak. Az értékes elemet az élet nehéz küzdelmek elé állítja, míg az egészségügy nagyobbára a kisebb értékű elem támogatására rendezkedett be. A javításra, az értékes elem szaporodására való törekvés a jelenben kevés helyen látható. A nevelés, az életmód, a kenyérkereset minden ága, a létért való küzdelem nemcsak az orvosi, de főleg psychológiai, illetőleg psychiatriai irányításokat nélkülöz, pedig igen nagy hasznára volna az ilyen irányítás, mert az ember rejtélyét legközelebbről a psychiaternek és psychologusnak van alkalma szemlélni. Az emberi alkotásokban a mélységek és nagyságok mellett a kisiklásokat legközvetlenebbül ők tudják átérteni. Az itteni múzeumban összegyűjtött anyag nem valami bizarr különlegesség, holmi fejletlen érzékkel elkövetett művészkedések és írások halmaza, hanem alkalmas eszköz a bepillantásra és mérlegelésre egy olyan területen, amely az össztársadalomnak az elmebetegekhez való viszonyát mutatja. Olyan ablakhoz hasonlítható, amelyen keresztül beláthatunk azokba a mélységekbe, magasságokba és távolságokba egyenes és ferde síkokban, amelyekben az emberi kóros elme minden elképzelhető működése lejátszódik. A megtekinthető tárgyak, a betegek munkái, sajátságos egyéni alkotások. Önmagukból indulnak ki, valamely élménynek reprodukálását végzik. Az igazat, az általuk észlelt igazat kívánják közölni a külvilággal. A látási érzékszervének defektusai, aminőket a színvak, üvegtesthomályban, retinamegbetegedésben, szemlencse-, szaruhártyaelváltozásokban szenvedőknél találunk, megmagyarázhatnak elrajzolásokat és színtévesztéseket, de az ép látással bíró betegek rajzainál és festményeinél más okok hozzák létre az azokon található sajátságokat. Idegen kényszer hatása alatt ritkán produkálnak, leginkább az önkéntes, saját iniciatívából származó munkák a leggyakoribbak. Nem kell azonban minden ilyen munkában kórost látni. A normális, sőt a normális átlagon felül álló precizitást is meg lehet találni itt. Olykor meglepő inventiók is észlelhetők a sokszor szembeszökő defektusok mellett. Minden esetben külön, egyénileg kell tanulmányt folytatni valamely munka megítélésekor, a kórost a normálistól, az átlagon alulit az átlagos felülitől elválasztani. A sok értelmetlen, badar megnyilvánulás mellett, olykor igen hasznos és értékes alkotások is származnak kóros idegrendszerű egyénektől. Csak röviden arra akarok utalni, hogy a lángész és őrület együttes tanulmányozásainál vannak szerzők, akiknek álláspontja közeledik Sokrates híres kijelentéséhez. Sokrates mondta, hogy Görögországban minden jó intézmény az abnormis egyénektől származott. A múzeum és a jelen kiállítás éppen úgy, mint általában minden psychiatriai munkásság, arra irányul, hogy kimutatva a károkat, azoknak megelőzését, illetőleg a prophylaxis átérzését, minél szélesebb körökbe munkálja. Egy nagy „ceterum censeo“, amely a jövő nemzedék javítását célozva, a kiszámíthatatlan veszélyektől igyekszik menteni az emberiséget. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A szíves figyelmet köszönve, a múzeum egyes csoportjainak bemutatása előtt kérem, hallgassák meg grammofonos felvételeinket. A betegek beszéde, hanghordozása és előadásának tanulmányozására igen fontos segédeszköz a grammofonos felvétel. A mozgások és arcjáték tanulmányozására jól bevált a kinematográfos felvétel. Ilyenek készítése is folyamatban van intézetünkben. Majdnem minden múzeumi tárgy mellett magyarázó szöveg található. A kiállított tárgyak száma egyezeren felül van. Végül köszönetemet fejezem ki Jó János másodorvosnak, ki nagy munkásságot fejtett ki a múzeum és kiállítás rendezésében. Könyvismertetés. Ifj. Imre József és Scholtz Kornél: Gyakorlati szemészet. II. átdolgozott kiadás. Budapest, 1931. Stúdium kiadása. XII és 370 lap, 178 ábrával és 15 színes szemfenéki képpel. A Gyakorlati Szemészet már legelső kiadásában, melyet Scholtz Kornél írt, feltűnést keltett és nagy értékei miatt a legrövidebb idő alatt elkelt. Ennek a tartalomban igen gazdag, ítéleteiben határozott, fogalmazásában világos tankönyvnek most voltaképpen negyedik kiadása jelent meg, miután az Imre Józseffel közösen írt 1922-beli kiadása kilenc év alatt teljesen elfogyott. Akinek alkalma volt látni, a nemcsak lapról-lapra, hanem mondatról-mondatra való átdolgozás munkáját, csak az tudhatja igazán, hogy a szerzők mennyire lelkiismeretesen jártak el abban a törekvésükben, hogy a tankönyv mindazt nyújtsa, ami ma kincse a szemészetnek, hogy amit mond, megbízhatóan igaz legyen, így ez a tankönyv is azon az úton jár, hogy minden kiadásában újra éledve, klasszikussá váljon. A terjedelem azonban az új adatokban való gazdagodás ellenére sem nőtt meg, hogy a könyv fő célját, a tanítást, szem előtt ne tévessze. Szívesen forgatjuk azonban, kész szemészek és gyakorlóorvosok is, ezt a pompás könyvet, kezünk ügyében tartjuk, hogy Imre Józseftől frissen átdolgozott fejezeteiből a mai klinikus álláspontot újra revideálhassuk. És örömmel találjuk meg az eredeti Scholtz Kornéltól írt tankönyv nagy tapasztalatokon felépült, lebilincselően érdekes és világos szakaszait; azt a művészetet, mellyel a szerzők a lényegest és maradandót a még bizonytalan értékű újtól mindig el tudják választani. A Gyakorlati Szemészetnek minden kiadásában kiváló képanyaga volt, most technikai okokból valamennyi képet újjal cserélték fel. Az új fényképek Röttl stereoskopos atlaszából vannak átvéve és a tanulásban elsőrendű szolgálatot tesznek. A könyvhöz háromszínnyomatú tábla is van csatolva, itthon készült, szemfenéki képekkel. Ez a kitűnő és értékes munka hivatva van arra, hogy külföldi tankönyveket teljesen fölöslegessé tegyen, nélkülözhetetlen mindenkinek, aki ma szemészetet tanul, vagy szemészi kérdésekben tisztán akar látni. Csapody, R. Grashey: Atlas chirurgisch-pathologischer Röntgenbilder. Lehmanns Medizinische Atlanten, Band VI. 635 ábra, 162 táblán, 184 vázlat. L. F. Lehmann kiadása, München, 1931. Ára kötve 30 márka. Egy régi, jól bevált tankönyv, mely új köntösben jelenik meg, amennyiben 168 ábrával és 38 vázlattal szaporodott az előző kiadással szemben. Úgyszólván ott tartunk, hogy a röntgenkészülék már majdnem minden gyakorlóorvos nélkülözhetetlen kellékévé vált. De feltétlenül nélkülözhetetlen a röntgenképek olvasásának ismerete. A jelen kötet mindazokat a röntgenogrammokat magyarázza, melyekkel a sebészi gyakorlatban találkozhatunk. S ennélfogva úgy a szöveg, mint a képanyag a következő fejezetekre oszlik: Idegentestek, kövek, csontmegbetegedések, izületi megbetegedések, deformitások, daganatok, kóros lágyrészelváltozások, rándulások és ficamok s végül törések. A rövid, világos szövegben a kitűnően rajzolt vázlatok mutatják a csontkontúrokon a typusos elváltozásokat. A gyönyörű szép képreproductiókon pedig a megfelelő szöveg és magán az ábrán feltüntetett számok és nyilak kitűnően tanítanak meg arra, hogy tulajdonképpen mit is kell azon a röntgenfelvételen észrevenni. Nélkülözhetetlen segédkönyv minden orvos számára és még a kizárólag sebészettel és sok röntgenképolvasással foglalkozó specialista is okulással és haszonnal fogja e munkát forgatni. Még a Lehman-cégtől megszokott kényes ízlésünket is túlszárnyalja e munka a röntgenfelvételek tisztaságával és utolérhetetlen reproductióival. Lehmayer: Az itt ismertetett könyvek leggyorsabban beszerezhetők a Petőfi Irodalmi Vállalat könyvosztálya útján. Budapest, VII. Kertész utca 16. Telefon: 406—47.