Budapesti Orvosi Újság, 1931. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1931-06-25 / 26. szám

710 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1931 — 26. szám dása és a fejlett kultúra hányszor akadályozza meg a beteges szekták és tömegpsycliosisok járvánnyá fajulását, akkor látjuk, hogy nem egészen helyes nyomokon járunk. Sokszor adunk igazat magunkban azoknak, akik a kis­foké imbecillitás nagyobbszámban való megjelenésének veszélyétől tartanak. Az értékes elemet az élet nehéz küz­delmek elé állítja, míg az egészségügy nagyobbára a kisebb értékű elem támogatására rendezkedett be. A javí­tásra, az értékes elem szaporodására való törekvés a jelenben kevés helyen látható. A nevelés, az életmód, a kenyérkereset minden ága, a létért való küzdelem nem­csak az orvosi, de főleg psychologiai, illetőleg psychiatriai irányításokat nélkülöz, pedig igen nagy hasznára volna az ilyen irányítás, mert az ember rejtélyét legközelebbről a psychiaternek és psychologusnak van alkalma szemlélni. Az emberi alkotásokban a mélységek és nagyságok mellett a kisiklásokat legközvetlenebbül ők tudják átérteni. Az itteni múzeumban összegyűjtött anyag nem valami bizarr különlegesség, holmi fejletlen érzékkel el­követett müvészkedések és írások halmaza, hanem alkal­mas eszköz a bepillantásra és mérlegelésre egy olyan területen, amely az össztársad alomnak az elmebetegekhez való viszonyát mutatja. Olyan ablakhoz hasonlítható, ame­lyen keresztül beláthatunk azokba a mélységekbe, magas­ságokba és távolságokba egyenes és ferde síkokban, amelyekben az emberi kóros elme minden elképzelhető működése lejátszódik. A megtekinthető tárgyak, a betegek munkái, saját­ságos egyéni alkotások. Önmagukból indulnak ki, vala­mely élménynek reprodukálását végzik. Az igazat, az általuk észlelt igazat kívánják közölni a külvilággal. A látási érzékszervének defektusai, aminőket a színvak, üvegtesthomályban, retinamegbetegedésben, szemlencse-, szaruhártyaelváltozásokban szenvedőknél találunk, meg­magyarázhatnak elrajzolásokat és színtévesztéseket, de az ép látással bíró betegek rajzainál és festményeinél más okok hozzák létre az azokon található sajátságokat. Idegen kényszer hatása alatt ritkán produkálnak, leginkább az önkéntes, saját iniciativából származó munkák a leg­gyakoribbak. Nem kell azonban minden ilyen munkában kórost látni. A normális, sőt a normális átlagon felül álló preci­zitást is meg lehet találni itt. Olykor meglepő inventiók is észlelhetők a sokszor szembeszökő defektusok mellett. Minden esetben külön, egyénileg kell tanulmányt foly­tatni valamely munka megítélésekor, a kórost a normális­tól, az átlagon alulit az átlagos felülitől elválasztani. A sok értelmetlen, badar megnyilvánulás mellett, olykor igen hasznos és értékes alkotások is származnak kóros idegrendszerü egyénektől. Csak röviden arra akarok utalni, hogy a lángész és őrület együttes tanulmányozásai­nál vannak szerzők, akiknek álláspontja közeledik Sokrates híres kijelentéséhez. Sokrates mondta, hogy Görögországban minden jó intézmény az abnormis egyé­nektől származott. A múzeum és a jelen kiállítás éppen úgy, mint álta-' Iában minden psychiatriai munkásság, arra irányul, hogy kimutatva a károkat, azoknak megelőzését, illetőleg a prophylaxis átértését, minél szélesebb körökbe munkálja. Egy nagy „ceterum censeo“, amely a jövő nemzedék javítását célozva, a kiszámíthatatlan veszélyektől igyek­szik menteni az emberiséget. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A szíves figyel­met köszönve, a múzeum egyes csoportjainak bemutatása előtt kérem, hallgassák meg grammofonos felvételeinket. A betegek beszéde, hanghordozása és előadásának tanul­mányozására igen fontos segédeszköz a grammofonos fel­vétel. A mozgások és arcjáték tanulmányozására jól be­vált a lcinematográfos felvétel. Ilyenek készítése is folyamatban van intézetünkben. Majdnem minden mú­zeumi tárgy mellett magyarázó szöveg található. A kiállí­tott tárgyak száma egyezeren felül van. Végül köszönete- met fejezem ki Jó János másodorvosnak, ki nagy mun­kásságot fejtett ki a múzeum és kiállítás rendezésében. Könyvismertetés. Ifj. Imre József és Scholtz Kornél: Gyakorlati szemé­szet. II. átdolgozott kiadás. Budapest, 1931. Stúdium kiadása. XII és 370 lap, 178 ábrával és 15 színes szem- fenéki képpel. A Gyakorlati Szemészet már legelső kiadásában, melyet Scholtz Kornél írt, feltűnést keltett és nagy érté­kei miatt a legrövidebb idő alatt elkelt. Ennek a tarta­lomban igen gazdag, ítéleteiben határozott, fogalmazásá­ban világos tankönyvnek most voltaképpen negyedik ki­adása jelent meg, miután az Imre József-fel közösen írt 1922-beli kiadása kilenc év alatt teljesen elfogyott. Akinek alkalma volt látni, a nemcsak lapról-lapra, hanem mondatról-mondatra való átdolgozás munkáját, csak az tudhatja igazán, hogy a szerzők mennyire lelkiismerete­sen jártak el abban a törekvésükben, hogy a tankönyv mindazt nyújtsa, ami ma kincse a szemészetnek, hogy amit mond, megbízhatóan igaz legyen. így ez a tankönyv is azon az úton jár, hogy minden kiadásában újra éledve, klasszikussá váljon. A terjedelem azonban az új adatok­ban való gazdagodás ellenére sem nőtt meg, hogy a könyv főcélját, a tanítást, szem előtt ne tévessze. Szíve­sen forgatjuk azonban, kész szemészek és gyakorlóorvo­sok is, ezt a pompás könyvet, kezünk ügyében tartjuk, hogy Imre József-tői frissen átdolgozott fejezeteiből a mai klinikus álláspontot újra revideálhassuk. És öröm­mel találjuk meg az eredeti Scholtz Kornél-tói írt tan­könyv nagy tapasztalatokon felépült, lebilincselően érde­kes és világos szakaszait; azt a művészetet, mellyel a szerzők a lényegest és maradandót a még bizonytalan értékű újtól mindig el tudják választani. A Gyakorlati Szemészetnek minden kiadásában ki­váló képanyaga volt, most technikai okokból valamennyi képet újjal cserélték fel. Az új fényképek RöttK stereoskopos atlaszából vannak átvéve és a tanulásban elsőrendű szolgálatot tesznek. A könyvhöz háromszínnyo- matú tábla is van csatolva, itthon készült, szemfenéki képekkel. Ez a kitűnő és értékes munka hivatva van arra, hogy külföldi tankönyveket teljesen fölöslegessé tegyen, nélkülözhetetlen mindenkinek, aki ma szemészetet tanul, vagy szemészi kérdésekben tisztán akar látni. Csapody. R. Grashey: Atlas chirurgisch-pathologischer Röntgen- bilder. Lehmanns Medizinische Atlanten, Bánd VI. 635 ábra, 162 táblán, 184 vázlat. L. F. Lehmann ki­adása, München, 1931. Ára kötve 30 márka. Egy régi, jól bevált tankönyv, mely új köntösben jelenik meg, amennyiben 168 ábrával és 38 vázlattal sza­porodott az előző kiadással szemben. Úgyszólván ott tar­tunk, hogy a röntgenkészülék már majdnem minden gya­korlóorvos nélkülözhetetlen kellékévé vált. De feltétlenül nélkülözhetetlen a röntgenképek olvasásának ismerete. A jelen kötet mindazokat a röntgenogrammokat magyarázza, melyekkel a sebészi gyakorlatban találkozhatunk. S ennél­fogva úgy a szöveg, mint a képanyag a következő feje­zetekre oszlik: Idegentestek, kövek, csontmegbetegedések, izületi megbetegedések, deformitások, daganatok, kóros lágyrészelváltozások, rándulások és ficamok s végül töré­sek. A rövid, világos szövegben a kitünően rajzolt váz­latok mutatják a csontkonturokon a typusos elváltozáso­kat. A gyönyörű szép képreproductiókon pedig a meg­felelő szöveg és magán az ábrán feltüntetett számok és nyilak kitünően tanítanak meg arra, hogy tulajdonképpen mit is kell azon a röntgenfelvételen észrevenni. Nélkü­lözhetetlen segédkönyv minden orvos számára és még a kizárólag sebészettel és sok röntgenképolvasással foglal­kozó specialista is okulással és haszonnal fogja e munkát forgatni. Még a Lehman-cégtől megszokott kényes ízlé­sünket is túlszárnyalja e munka a röntgenfelvételek tisz­taságával és utolérhetetlen reproductióival. Lohmayer. Az itt ismertetett könyvek leggyorsabban beszerezhetők a Petőfi Irodalmi Vállalat könyvosztálya útján. Buda pest. VII. Ker­tész-utca 16. Telefon: 406—47.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék