Budapesti Orvosi Újság, 1931. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1931-06-25 / 26. szám
1931 — 26. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 711 A mindennapi gyakorlat köréből. A cardiazol-dicodidot csecsemőknek is adják. Adagként 2—3-szor 4—5, illetve 3-szor 3—8 cseppet ajánlanak. Lövi egy esetről számol be, melyben 2-szer 5 csepptől 24 óra leforgása alatt a csecsemő meghalt. 6 hónapos, erőteljes csecsemő grippében megbetegedett. Kezelőorvosa specacyanha-főzeten kívül cardiazoldicodid-cseppeket rendelt. Összesen 2-szer 5 cseppet kapott, melytől rosszul lett (elesettség, puffadt has, cyanosis, szapora légzés és pulsus, orrszárnyi játék). A szülők szerint a gyermek a gyógyszer bevétele után lett rosszul. Lövi szerint a halál beálltát a dicodid, ha nem is idézte elő, de elősegítette. Ha sokszor be is válik, hogy a méreg depressiv hatása a cardiazol analeptikus hatása által paralizáltatik, az említett adagot a csecsemő részére mégis túl nagynak tartja. Ez elméletileg könnyen beigazolható. A dicodid hatása legalább is megegyezik a morphiuméval. Utóbbit legfeljebb napi 1 cseppnyi mennyiségben adhatjuk, ez körülbelül 0.5 mgr. morphiumot tartalmaz. 5 csepp cardiazol-dicodidban legalább 1,25 mgr., a 2-szer 5 csepp dicodidban a megengedett morphinadagnak ötszöröse foglaltatik. Lövi ezt orvosságként szívesebben az 1 éven felüli gyermekeknek adná, 3 hónapnál idősebb csecsemőknek legfeljebb 2—3-szor 2 cseppet. Ez esettel kapcsolatban még valamit észlelt, amire szükségesnek tartja kitérni, tudniillik a mustárfürdőt forró vízzel akarták készíteni. Közismert, hogy a mustárliszt forró vízzel érintkezve hatástalanná válik. Bármely mustáros készítménynél a mustárolaj a hatékony, melyet ily állapotban a liszt nem tartalmaz, hanem egy glykosidát, a sinigrint, melyet ugyancsak a lisztben foglalt enzyma, a myrosin langyos vízben szőllőcukorra, káliumbisulfátra és mustárolajra bont. Forró víz a myrosint tönkreteszi, így olaj nem képződhetik s a hatás is elmarad. Ezek után nagyon csodálja, hogy tekintélyes gyermekorvosok, mint Lust, Kleinschmidt forró vízzel készítik. Említett esetnél töménytelen mennyiségben kerültek digitális és egyéb izgatók alkalmazásba. Kétségtelenül a beteg ártalmára. Ismeretes, hogy Nothnagel a digitális ostor ellen beszélt. Könnyen megérthető, hogy egy fáradt, gyenge lovat az ostorozás által tönkre is tehetünk. Heveny fertőző betegségnél, sőt typhusnál is digitális, vagy stronhantuskészítmény csak ritkán került alkalmazásba, prophylactikusan soha. Ily esetben coffein, mellékvesekivonat is megteszik a kellő hatást. Kivételt a croupos pneumonia képez, melynél, mint a primaer szívbántalmaknál, igenis szükséges a digitális adása, utóbbinál öregeknél, valamint gyenge szervezetűeknél prophylactikusan is. (Mediziwische Klinik, 1930, 49. sz.) Breyer Gyula: Hogyan adagoljuk a diphtheriaserumot? (F. Hamburger.) A diphtheriaserum adagolásánál több szempont vezérelhet bennünket. Elsősorban az immunizálás. Bár ez esetben a diphtheriaserum alkalmazása általánosságban elhagyható, mert a védelem, amely ezáltal előáll, nem tart, 2 hétnél tovább. Különös okból immunizálás tanácsolható diphtheriaserummal olyan gyermeknél, aki diphtheriás beteggel összejött s hoszszabb útra kell mennie. Ilyen esetben testsúlykilogrammonként 50—100 I. E.-t, ha a testsúly nem ismeretes, így 500—1000 I. E.-t adhatunk, amely 14 napig tartó védelmet biztosít. A diphtheriaserumot különböző hígításokban adják aszerint, amint könnyebb, vagy súlyosabb diphtheriás betegről van szó; legsúlyosabbnak számítjuk a toxikus torok- és gégediphtheriát. Könnyű esetben be lehet érni testsúlykilogrammonként 100—200 I. E.-el, sőt kisebb adagokkal is. Escherich több éven át könnyű eseteknél 1000 I. E.-t, croupnál 2000 I. E.-t és a toxikus alaknál 3000 I. E.-t adott korra és súlyra való tekintet nélkül. A gyógyulást tekintve, a nagy adagok nem hoztak semmi különösebb eredményt. A nagy dosisok elhagyásával elálltunk attól a régi meggyőződéstől, hogy nagyobb I. E. adásával jobb eredmény érhető el. Az az adag, amelyet Hamburger toxikus diphtheriánál ad, most még nagyobb, mint 30 évvel ezelőtt és toxikus betegeknek mindig 500 I. E.-t ad testsúlykilogrammonként, croupnál 300—400 I. E.-gel kijön. Igyekszik lehetőleg egy injectióval eredményt elérni, mivel a serumbetegség valószínűsége nagyobb több befecskendezésnél, mint egynél. Téves az a nézet, hogy a serum hatása a lepedőkre a legközelebbi 24 órában jelentkezik. A betegség első 24 órájában a lepedék kifejezetten nő, nemhogy serumra, visszafejlődne. A serum alkalmazása után ha nő is a lepedék, nem kell félni. A serumhatás köztudomás szerint benső. A lepedék 48 óra után már nem szélesebb, mint 24 óra után. Van lepedék, amely 48 órával az injectio után kiterjedtebb, mint az injectio adásakor, ilyenkor egy II. seruminjectiót adunk. Úgy járunk el legjobban, hogy könnyű esetben 100—200 I. E.-t, larynxdiphtheriánál 300—400 I. E.-t, toxikus diphtheriánál 400—500 I. E.-t és súlyosabb esetekben testsúlykilogrammonként 1000 I. E.-t adunk. Adtak nagyobb dosisokat, mégis ezt nem tanácsolja, mert a serum phenoltartalma nagyon magas. Hamburger abban is kételkedik, hogy 100.000, vagy 200.000 I. E. dosissal, ami már több 100 cm3 diphtheriaserumnak felelne meg, jobb eredményt lehetne elérni, mint a meghatározott adaggal. Lesznek mindig kijelentések, amelyek a diphtheriaserum hatását, kétségbevonják. Látunk eseteket, ahol kezdetben nem, végül mégis adtak serumot s alkalmazása a lepedőket megkisebbítette. (Wiener Kiin, Wochenschrift, 1931.) Kollósy.