Budapesti Orvosi Újság, 1933. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1933-07-06 / 27. szám

612 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1933 — 27. szám II. nyúl: Napi 1 gr. lecithin + 1 gr. cholestherin gyomorcsövön + 1 cm3 lipase — visszérbe adva. I/a. nyúl: Napi 1 gr. lecithin gyomor­csö­vön. II/a. nyúl: Napi 1 gr. lecithin + 1 gr. cholesterin gyomorcsövön. III. nyúl: Napi 1 cm3 lipase (93 mgr' lecitin) visszérbe adva. Az állatokon végbemenő változásokat 10 naponként megejtett négyirányú vizsgálattal ellen­őriztem. A vizsgálatok tárgyát képezték: a vérkép, a savó lecithin- és choleszerintükre, a vörösvérsejt­­ellenállás és a savó epefestéktartalma. Az öt, lipoidokkal és lecithaséval még nem kezelt állatban a fenti vizsgálatok a következő ép értékeket adták: Savólecithin és cholesterin Vörösvérsejt- Savóepefesték-Vérkép Lecithin Cholesterin hiányos ellenállás tartalom Vörösvérsejt 4,500.000—4,800.000 0.09—0.12% között Vörösvérsejtoldás 0.47%-os 0.1 mgr. Fehérvérsejtszám 6000—8000 Lecithin ^ ^ NaCl-oldatnál. jgq cm» Festődési index 1.0 Cholesterin ’ " Teljes vörösvérsejtoldás Thrombocyta 160.000—210.000 0.35%-os NaCl-old­atnál. Reticulocyta 0.1—0.2% Lymphocyta 80% N. Leucocyta 17% Eosinophilocyta 3% (Lásd II. sz. táblázat.) Vörösvérsejt­ellenállás Savóepefesték­tartalom A táblázat adatait összefoglalva : a lecithase + lecithinnel kezelt állat kifejezett, erősen újjá­alkotó (regeneráló), másodlagos vérszegénységet szenvedett el, a reticulocyták 12%-os megszaporo­dásáig, lecithin-cholesterin hányadosa az ép kétszeresére szökött, vörösvérsejt ellenállása, közvetett minőségi hatás (indirekt qualitativ reactio) mellett, megsokszorozódott. Szerényebb méretek között hasonló elváltozásokat mutat a csak lecithinnel etetett állat, eltekintve a lecithin-cholesterin hányados viselkedésétől, amely szemben az előbbi kétszeres értékkel, az ép érték háromszorosára szökött fel. A cholesterinetetés úgy a lecithase + lecithinnel, mint a csupán lecithinnel kezelt nyúl vérképét vörös­vérsejt ellenállását és savójának epefestéktartalmát az élettani mederben tartotta. A kétféle lipoid adagolása ezeknek vértükrét ugyan emelte, azonban a savóban talált mennyiségeik egymásközti viszonyából alkotott hányados az ép értékekből alkotott hányados határai között maradt. A csak leolthasóval oltott állat a fehérvérsejtek megszaporodásától és a fehérvérsejtkép tarkulásától el­tekintve, élettani viszonyait megőrizte. A négyirányú elváltozás az első 10 nap után keveset módosult, az állatok szervezete alkalmazkodott a megváltozott ingerekhez és viszonylagos egyensúlyba jutott. A lipoidok egyikének, a lecithinnek etetése nyomán keletkezett lecithinaemia a másik lipoid, a chole­sterin, bár lényegesen kisebb méretű növekedését, cholesterinaemiát okozott. Ezek után megvizsgáltam, hogyan viszonylanak a lecithase, lecithin, cholesterin azokhoz a betegségekhez, amelyeket a fokozott vörösvérsejtpusztulás és ennek nyomán keletkezett sárgaság jellemez. Meghatározásaim kiterjedtek a fokozott vörösvérsejtpusztulás­ okozta alkati sárgaságra (constitutionalis haemolytikus ikterus), a lép megnagyobbodásos májzsugorodások (splenomegaliás májcirrhosisok) vörösvérsejtpusztuláson alapuló sárgasággal lefolyó eseteire és a vészes vérszegény­ségre. Az említett megbetegedések savalipoidjainak mennyiségi viszonyait, savalipasejuknak lecithin­­hasítását tettem vizsgálat tárgyává. A meghatározásokat átlagos, nem terhelő CTT- és fehérje­mennyiségek mellett három napig, naponta testsúlykilogrammonként adagolt igl­­r­ zsír elfogyasztása után, a 4. napon éhgyomorra ejtettem meg Bang­lodometriás eljárása felhasználásával. A savólipaset Retta és Petow szerint állítottam elő. 10 év egyénen végzett meghatározásom értelmében a savó­lecithin 0.21 és 0.30 gr.%, a savócholesterin 0.19 és 0.27 gr.% között változik. A lecithin-cholesterin hányados határai ezek szerint 0.77 és 1.57. Az ép szervezet savalipaseja, vizsgálataim értelmében, lecithint nem hasít. A vizsgált vörösvérsejtpusztulás­ okozta sárgasággal lefolyó megbetegedések: az alkati vörös­­vérsejtoldásos sárgaság, a lépmegnagyobbodásos májzsugorodás vörösvérsejtoldásos sárgasággal le­folyó alakja és a vészes vérszegénység savólecithinje az ép érték fölé emelkedett, savócholesterinjük az ép alsó határán, vagy az alatt mozgott, a lecithin-cholesterin hányadosuk következőleg megnöve­kedett. A három vörösvérsejtoldásos sárgaság mindegyikénél, a három lépnagyobbodásos májzsugoro­dás egyikénél és az öt részes vérszegénység két esetében a savólipase, szemben az ép szervezet savó­­lipasejával, lecithinhasítónak bizonyult. Megfigyeléseim számára igyekeztem feltevést (hypothesist) szerkeszteni. A felületi tevé­kenységű (aktivitású) eszerek, zsírsavak, aminók, felületi tevékenységük arányában hajlandósággal bírnak a szilárd-folyékony határfelületen, így a sejtfelületen való adsorbeálódásra. A sejtek felszínén meggyűlt anyagok a sejt átjárhatóságát (permeabilitását) fokozzák, a vörösvérsejt felszínén meg­gyűltek a sejt falában lévő lecithin, cholesterin, fehérje colloidalis egyensúlyát megbontják, a burkot sértik és a vérfestéknek (haemoglobin) a sejt vázából (stroma) való kilépését, a vörösvérsejtoldást

Next