Budapesti Orvosi Újság, 1933. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1933-07-27 / 30. szám
XXXI. évfolyam Budapest, 1933 július 27 30. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Dalmady Zoltán dr., egyetemi c. rk. tanár és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. Bőrgyógyászat: Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. Egészségtan : Darányi Gyula dr., egyet. ny. r. tanár. Elméleti orvostudományok: Farkas Géza dr., egyet. ny. r. tanár. Fül■ orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr., kórházi főorvos. Gyermekgyógyászat: Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, állami gyermekmenhelyi főorvos és Barabás Zoltán dr., egyetemi magántanár, állami gyermekmenhelyi igazgatós főorvos. Ideg- és elmegyógyászat: Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos és Zsakó István dr., elme- és ideggyógyintézeti igazgatósfőorvos. Laboratóriumi diagnostika: Gózony Lajos dr., egyetemi magántanár, az Apponyi-Poliklinika főorvosa. Röntgenológia: Holits Rezső dr., az Apponyi-Poliklinika röntgenintézetének vezetője. Sebészet: Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár, az Apponyi Poliklinika igazgatója. Szemészet: Liebermann Leó dr., egyetemi c. rk. tanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa és Csapody István dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József dr., egyetemi ny. r. tanár. Stomatologia: Morelli Gusztáv dr., egyet, magántanár. Törvényszéki orvostan: Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. Tüdőtuberculosis: Okolicsány-Kuthy Dezső dr., egyet. magántanár, közkórházi főorvos. Urológia: Mező Béla dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. Vérkeringési szervek betegségei: Hasenfeld Artúr dr., egyetemi c. rk. tanár, közkórházi főorvos. TARTALOMJEGYZÉK. Eredeti közlemények. Kamerler Antal: A csecsemőkori és gyermekkori hasmenésekről. — Schiller Jenő: A csecsemőkori dyspepsiák kezelése Calcia-tejjel. — Breyer Gyula: Arsenhatás súlyosan sorvadó csecsemőknél. — Breyer Gyula: A dystrophiák kezelése szőlőcukormikroinfusiókkal. Referátumok. Gyermekgyógyászat. A csecsemő- és gyermekkori fertőző vastagbélhurut. — A gyermekkori fertőző vastagbélhurut. — Hogyan történjen a gyermekek hasmenésének kezelése almaétrenddel. Tüdőtuberculosis. Az egyidejű kétoldali művi légmell. — A rekeszidegkitépés lényege. — A rekeszidegkicsavarás javallatai. — A tüdőgümókór kezelése rekeszideges kimetszéssel gyermekekben. — A rekeszideg kimetszésétől annak alkohollal kezeléséig. Urológia. A húgycsőkankó. — A húgycsőkankó kezelése trypaflavinnal. Elméleti orvostudományok. A vér fehérvérsejtszámának vizsgálata emésztés és munka közben. Könyvismertetések. Új könyvek. A mindennapi gyakorlat köréből. Átmeneti kóros gerincfolyadékelváltozások gyógyszeres befolyásolása. Vörhenyvesegyulladások megelőzése. Hirek. Eredeti közlemények. A székesfővárosi Szent-László-kórház közleménye. A csecsemőkori és gyermekkori hasmenésekről. Irta*: Kamerler Antal dr., alorvos. A csecsemő- és gyermekkorban fellépő gyomor-bélmegbetegedések külső és belső okokra egyaránt vezethetők vissza és nem teljesen tisztázott, hogy ezek közül melyiknek van uralkodó szerepe. Tudjuk, hogy táplálkozási ártalmak, romlott, de főleg fertőzött táplálék, fertőzések, bélcsatornán kívüli (parenteralis) úton létrejövő bántalmak, alkati rendellenességek, időszakos állapotok (dispositiók), rossz egészségügyi viszonyok, hőtorlódás, előzetes megbetegedések mind szerepelhetnek, mint kóroktani tényezők. Ezek között a hasmenéssel járó megbetegedések között külön csoportot alkotnak az évszakosan jelentkező, nevezetesen a nyári és őszi hónapokban jelentkező hasmenések, amelyeket ma általánosan elfogadott módon dysenteriának nevezünk. (A magyar vérhas szó jelen esetben nem fedi azt a fogalmat, amit a dysenteria jelent, miután a vér a székletből valódi dysenteriánál is hiányozhatik.) A kórtani (klinikai) értelemben használt dysenteria szó voltaképpen gyűjtőnév, amely fedheti a kórbonctani fogalmat is, de kórtani (klinikai) szempontból dysenteriáról szólunk akkor is, ha a kórboncnok vékony- és vastagbélhurutot (enterocolitist), vagy vastagbélhurutot (colitist) állapít meg. A kórbonctani szempontból vett dysenteria tehát meghatározott fajlagos kórképet jelent, az orvoslási (klinikai) szempontból vett pedig egységes tünetcsoportot, amelynek feltétele a meleg időszakban való fellépés, a gyakori, legtöbbször nagy hascsikarásokkal járó, véres, genyes, nyálkás székletétek. (Czerny, Ileim.) Ez a különbség, mint látni fogjjuk, a mi beteganyagunkból is kitűnik, ezúttal azonban elsősorban nem ennek, vagy a dysenteria kóroktanának bővebb tárgyalása a feladatom, hanem beszámolni az osztályunkon alkalmazott gyógyító eljárásokról és azoknak eredményeiről. * Előadta a Közkórházi Orvostársulat 1933. évi május hó 24-én tartott ülésén.