Budapesti Orvosi Újság, 1934. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1934-08-23 / 34. szám
XXXII. évfolyam Budapest, 1934 augusztus 23 34. szám BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ : TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Dalmady Zoltán dr., egyetemi c. rk. tanár és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. Bőrgyógyászat: Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponya Poliklinika főorvosa. Egészségtan : Darányi Gyula dr., egyet. ny. r. tanár. Elméleti orvostudományok: Farkas Géza dr., egyet. ny. r. tanár. Fül- orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos és Liebermann Tódor dr., kórházi főorvos. Gyermekgyógyászat: Torday Ferenc dr., egyetemi c. rk. tanár, állami gyermekmenhelyi főorvos és Barabás Zoltán dr., egyetemi magántanár, állami gyermekmenhelyi igazgatós főorvos. Ideg- és elmegyógyászat: Frey Ernő dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos és Zsakó István dr., elme- és ideggyógyintézeti igazgatófőorvos. Laboratóriumi diagnostika: Gózony Lajos dr., egyetemi magántanár, az Apponyi-Poliklinika főorvosa. Röntgenológia: Holits Rezső dr., az Apponyi-Poliklinika röntgenintézetének vezetője. Sebészet: Lobmayer Géza dr., egyetemi magántanár, az Apponyis Poliklinika igazgatója. Szemészet: Liebermann Leó dr., egyetemi c. rk. tanár, a Rókusi kórház szemész-főorvosa és Csapody István dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József dr., egyetemi ny. r. tanár. Stomatológia: Morelli Gusztáv dr., egyet, magántanár. Törvényszéki orvostan: Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. Tüdőtuberculosis: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyet. magántanár, közkórházi főorvos. Urológia: Mező Béla dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. Vérkeringési szervek betegségei: Hasenfeld Artúr dr., egyetemi c. rk. tanár, közkórházi főorvos. TARTALOMJEGYZÉK. Eredeti közlemények, vitéz Fialovszky Béla: Halláscsökkenés, mint keresetképtelenséget előidéző ok. — Zsindely Sándor: A mandulák szerepe a gyermek fejlődésében. Referátumok. Belgyógyászat. A máj szerepe a szervezet vízháztartásában. Ideg- és elmegyógyászat. Szokásos tévedések az idegorvosi kórismézésben. — A gyakori éjjeli vizelés, mint a központi idegrendszer zavarainak tünete. — A háromosztatú ideg zsábájának új kezelési módjáról. Vérkeringési szervek betegségei. A gyűjtőeres és tüdőbeli vérkeringés. — Az aorta bujakóros megbetegedése. — A Kauffmann-féle vízkísérlet, mint szívműködési próba. — Digitálissal gyógyítás. Szülészet és nőgyógyászat. A szülészeti fájdalomcsillapítás. — A méhszájtágító módosítása. — Az elsőszülés jelentősége a negyven évet meghaladott korban. — A Schultze-féle élesztés. Urológia. Előkészítés a vesemedence röntgenvizsgálathoz Luizummal. — Evipannatrium alkalmazása az urológiában. — A gonorrhoeás dülmirigy- és ondóhólyaggyulladás megelőzéséről. —■ Gümőkórbacillus-vizelés és a kezdődő, idült sajtos-üreges vesegümőkór. — Rendellenes ureterbeszájadzás gyógyítása, a vese falának kiirtásával. Elméleti orvostudományok. A májzsugorodás kórbonctana. (Különös tekintettel a Laennec-féle májzsugorodásra.) A mindennapi gyakorlat köréből. A fertőző betegségek gyakorlati szempontból. — Olajkúra, mint hatásos eszköz az epekőbántalmaknál. Hirek. Eredeti közlemények. Az Országos Társadalombiztosító Intézet közleménye. Főorvos-igazgató: Barla-Szabó József dr., egyetemi magántanár. Halláscsökkenés, mint keresetképtelenséget előidéző ok. Irta*: vitéz Fialovszky Béla dr., főorvos, v. egyetemi tanársegéd. A halláscsökkenés megállapítása az etológus fontos teendői közé tartozik. H Ha a halláscsökkenés a beteget munkájában gátolja és ezt a körülményt igazolnunk kell, sokszor tapasztaljuk, hogy nagy nehézséggel állunk szemben. Az emberi hallószerv annyira tökéletes, hogy sokkal nagyobb hallással rendelkezünk, mint amilyen hallásra különböző foglalkozások elvégzésekor — egyes kivételektől eltekintve — szükségünk van. Ha a súgóbeszédet vesszük alapul, mint hallásmérő eszközt, akkor azt észleljük, hogy a teljesen ép hallószervűeknél a súgóbeszéd meghallása körülbelül 15, sőt egyes esetekben 20 méternyi távolságra terjed. Azonban normális hallású egyénnek mondjuk már azt, akinek a súgóbeszéd távolsága meghaladja a 6 métert. A 6 méteres súgóbeszéd már majdnem minden foglalkozású egyénnél teljesen elegendőnek bizonyul hivatása gyakorlásában. Zwaardemacker foglalkozott ezzel a kérdéssel és a különböző foglalkozásúakat csoportokba osztotta be. I. csoportban vannak azok, akiknek foglalkozásuk gyakorlásában hallásra jóformán semmi szükségük nincs. II. csoportba 0.5 méteres hallásigénylésűek, III. csoportba egy méter, IV. csoportba négy méter (idetartoznak azok, akik a közönséggel állandóan érintkeznek, például pincérek, kalauzok), V. csoportba tartoznak azok, akiknek négy méteren felüli hallásra van szükségük. Passow három csoportba osztotta: I. csoportba tartoznak azok, akiknek éles hallásra van szükségük. II. csoportba tartoznak azok, akiknek különösebb hallásra nincsen szükségük, III. csoportba azok, akiknek foglalkozásuknál fogva hallásra egyáltalán nincs szükségük. Azoknál a foglalkozásoknál, amelyeknél az éles hallás fő követelmény, amilyen például közlekedési járművek vezetése, teljesen elegendő a 6 méteres súgóbeszéd. Fontosságot kell tulajdonítani . Előadta a Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesülete 1934. évi május hó 30-ikán tartott ülésén.