Budapesti Orvosi Újság, 1934. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1934-07-05 / 27. szám

628 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1934 — 27. szám­ ként működés náluk tér el a legkisebb fokban (folliculin minus productio) a normától. Tehát eddigi vizsgálataink szerint itt is várható constitutio szempontjából is a legkevesebb rendellenesség. Az esetek körülbelül %-ában az index 20 körül van. Csak 1—2-őt találunk 15 alatt, a többit 30 körül. A vállszélesség 6 esetben haladja meg a medenceszélességet. A csípőkör­fogat azonban minden esetben nagyobb a mellkörfogatnál. Elálló lapocka 18, lapos mellkas 24, kisebb medencedőlés 9 eset­ben volt található. A zsírelosztás csak egyszer volt infantilisnak, kétszer férfiasnak mondható. A combzár 28-szor nemleges. A bőr 16-szor petyhüdt, 26-szor dermograph, 18-szor túlszőrös. Ural­kodik a sötét szín. 5 esetben a festék elosztásának zavara észlelhető. Összbenyomás: Az esetek felé­ben, pontosan 28-szor kifogástalan, 14-szer pedig 1—1 csekélyebb értékű női constitutiót jelző vonást mutató pyknika volt található (úgynevezett minus pyknikák). 4 infantilis, 5 férfias, 9 astheniás habitusú volt közöttük. Vagyis az esetek 30%-ában minden kétséget kizáróan általános konstitutiós gyengeséget is mutató habitust találtunk, ami körülbelül megfelel az irodalom eredményeinek. Mindezek után anyagunkat áttekintve kijelenthetjük, hogy mind a kevesebb, mind a több tüszőhormont felmutató megbetegedések aránylag nagy százalékban (37,5%) csekélyebb értékű, álta­lános consti­tutióval állunk szemben, mely annál szélsőségesebb fokú és annál nagyobb százalékban fordul elő, minél távolabb áll a termelés a normálistól. Enyhébb esetekben pedig az elhajlást (devia­­tio) sokszor csak 1—1 vonás jelzi. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy az alkat, a constitutio az öröklött és szerzett ténye­zők eredője, mintegy szorzata, mi pedig ezen szorzat égyük tényezőjének mennyiségbeli változásai­nál előforduló constitutiók, jobban mondva constitutiót mutató habitusok milyenségével foglalkoz­tunk. Elképzelhető, hogy e szorzaton belül az egyik tényező értéke majdnem a 0-ig süllyedhet, ha ugyanakkor a megfelelő másik kellő fokban emelkedik: a szorzat (ez esetben a habitus) majdnem ugyanaz marad és a szervezet korrigált. Csak egy-egy­ szélsőséges nagy adottsággal, vagy behatás­sal szemben tehetetlen. Majd ha idővel az összes, vagy legalább is több tényező áll világosan előttünk, lesz talán módunkban az alkatot, a constitutiót emberi pontossággal meghatározni. Néhány adat a labyrinth eredetű nagyothallások gyógykezeléséhez, írta*: Udvarhelyi Károly dr., egyetemi magántanár. Ismeretes, hogy a középfülből, a labyrinthba átterjedő genj­edés, vagy alcholesteatoma elpusztítja a fülcsiga (cochlearis) és a tömkelegtornács (vestibulum labyrinthi) idegvégződéseket. Míg a fülidegdaganatok már az idegtörzsek működésképességét teszik tönkre. Ezen fajta labyrinth­­betegségek életveszélyesek, úgyhogy alapos műtét szüséges ahhoz, h­ogy­ az agyaiorty­ára át ne ter­jedjenek, illetőleg, hogy növekedésük által az agyvelőt el ne pusztítsák. Vannak olyan labyrinth­­megbetegedések, amelyek már nem veszélyeztetik az életet, de teljes siketséget okozhatnak. Ilyen, ha az otosklerosisos folyamat, mely eleinte a középfülben székel, átmegy a labyrinth csontjaira és ott a csontok túltengése által az idegvégződéseket működésképtelenné teszik. Ilyen némely öreg egyénnél öröklés útján beálló labyrinthbeli fokozatosan emelkedő nagyothallás, mely teljes süketség­gel végződhetik. Ezen állapotok gyógy­ít­ha­t­ót­­ a nők. Sokszor megtámadja a labyrinth idegeit a syphilisés megbetegedés. Még­pedig úgy a szerzett, mint az öröklött strphilis. A fentebbieken kívül van egy labyrinthitis diffusa serosa és egy könnyebb fajta, hydrops labyrinthi nevű megbetegedés is. Ezen utóbbi betegségek eleinte csak erős fülzúgással súlyosbított nagyothallást, később teljes siketséget okozhatnak. Előfordul ritkán az is, hogy valamely ijedtség, vagy nem is a fület ért bántalmazás után hysteriás egyéneknél tökéletes siketség áll elő — hyste­­riás siketség. Ezen eddig említett labyrinth-betegségeknél, mind a cochlearis (hallásvezető), mind a vestibularis (egyensúlyozó) ideg működése fel van függesztve, vagy legalább is hiányossá válik. Kivéve a hysteriás süketségnél, mert ennél a vestibularis ideg működése kifogástalan. Sőt a cochlea­­ris idegben sincsen bonctani elváltozás, csupán a hangfelvevésnek, az agyvelőinyi központhoz való vezetésében van működési zavar, mely rendesen kellő sugalló befolyásra (suggestio) hirtelen megszűnik. A sebészeti eljárást igénylő labyrinth-megbetegedések műtéti módjairól ezúttal nem tárgyalok. Ellen­ben az ép dobhártya és ép középfül mellett előforduló azon nagy fothallás és süketségnek — melyet a hallás- és vestibularis vizsgálat labyrinth-megbetegedésből származónak állapít meg — gyógykeze­léséről óhajtom tapasztalataimat előadni. Mindenekelőtt a labyrinthban levő savó mennyiségét, pilo­­carpin-befecskendést követő izzasztással kevesbítjük (megjegyzendő, hogy a pilocarpin-gyógymód szívbetegeknél ellen­javallott). Ezen eljárás oly­an esetekben, ahol csak a labyrinthban képződött savó nyomása okozza a nagyothallást vagy siketséget, kitűnő hatású. Sokszor egy 8—10 napig tartó gyógykezelés majdnem teljesen visszaadja a jó hallást. Előadta a Magyar Fül- és Gégeorvosok Egyesületének 1934 június 1-én tartott gyűlésén.

Next