Budapesti Orvosi Újság, 1937. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-01 / 1. szám
4 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1937 — 1. szám. Két a terhesek tüdőgyulladása főleg a magzatra nézve; kivált az influenzás tüdőgyulladásokban szenvedő terhesek gyakran elvetélnek. A pneumonia septikus jellegű bőrvérzésekkel járhat. K. I. 57 éves cipészmester. Felvétetett 1935 október 14-én. Jelen baja október 4-én kezdődött, kirázta a hideg, majd másnap szúrások léptek fel a jobb mellkas felében, különösen mellül. Azóta állandóan lázas, köpete rozsdás színű, szívós, gyengének, fáradtnak érzi magát. Status: jobboldalt, hátul az V. bordától tompa kopogtatási hang fokozott pectorál f remitussal és számos finom, ropogó szívzörejek, illetve exanthemák, amelyet a dermatológiai vizsgálat is megerősített. Vérzési idő 4 p., alvadási idő 8 p. Fv. 18.000, Vv. 3,500.000, Hb. 80%, thrombocyták száma 210.000. Quantitativ vérkép: 1. 5%, St. 16%, Segment 62%, Eo. 2%, Bao-Mo. 1%, Lympho. 10%, Fr. sejtek plasmájában toxikus szemcsézettség. Weber++. Láz 2 napig continue jellegű, majd 3-ik nap subnormális magas frequentiájú pulsussal. Sectiós lelet: J. o. crouppos pneumonia. Septikus bőrvérzések. N. N. 19 éves nő is feküdt osztályomon, akinél jobb alsó lebenyben pneum lépett föl. Nála lytice következett be a leláztalanodás, a physikális elváltozások fokozatos visszafejlődésével. A beteg egyúttal tbc-ben is szenvedett, mert Koch-ja positív volt és a Rtg. a jobb alsó, illetve a középső lebenyben talált tömörülésen kívül elváltozást talált a baloldalon, amely specifikusnak felelt meg. R.: Bal p., a 4. b-tól lefelé sűrűsödő, az alsó kétharmadban médián felé élesen határolt pleurális homály, mely a rekeszárnyékkal egybeolvad. Hilus igen tömött, elmosódó szélekkel. Egy nőbetegnél az appendectomia után baloldali tüdőgyulladás lépett fel, amely miatt osztályunkra tették át. A beteg néhány nap múlva leláztalanodott, azonban a tompulata tovább is fennmaradt. A physikális tünetek visszafejlődőben voltak. Teljes jólét közepette egyszerre collabált és szívgyengeség tünetei között meghalt. V. +-(-+ positív volt. Kórboncnok a pneumonia mellett myocarditist talált és az esetet műtét utáni késői szívhalálnak fogta fel. A lebenyes tüdőgyulladás szövődményei közül leggyakoribb a mellhártyaláb, amely az esetek 10—15%-ában savós, vagy serofibrinosus. A lázas szakban alig okoz tüneteket az oldalszúráson kívül és a lázgörbét alig befolyásolja. Ha a tüdőgyulladás lezajlása után a láz csökken, de nem múlik el, akkor mellhártyagyulladásra lehet gyanakodni. Természetesen megnehezíti a láz érzékelését az is, hogy lassan vagy alig oldódó izzadmányos tüdőfolyamattól is eredhet. Ha interlobaris exsudatum keletkezik, az a röntgenképen jól látható. A tüdőgyulladás genyes mellhártyagyulladással is szövődhet, amelyet a pneumococcusok okoznak, azonban gyakran streptococcusok is találhatók. Különösen az I. typusú pneumococcus által okozott tüdőgyulladás hajlik empyemára. A para- vagy metapneumoniás empyema, ha kisebb mennyiségű, felszívódhat, a nagyobbak sebészi kezelése, vagy egyszerű lecsapolása válik szükségessé. Osztályomon egy év alatt észlelt 60 eset közül 4 szenvedett metapneumoniás empyemában. Egynél proliferatio után felszívódott, egyet a sebészek drainoztak, kettő meghalt; az egyik közülük áttört abscessusból fejlődött ki. A barna tüdőkeményedésbe (l. brunea pulmonum) átmenő tüdőgyulladás hajlamos a hörgtágulatra. Amíg régebben ezek egy részét gümőkórból származtatták, addig ma elhúzódó, vagy tökéletlenül oldódó tüdőgyulladással hozzák kapcsolatba. A tüdőgyulladás a tüdőtályoggal és a tüdőüszkösödéssel is párosulhat, amelyeket egyedül a pneumococcusok vagy a strepto- és staphylococcusokkal együtt okoznak. A tüdőtályog általános és helybeli tünetekkel jár. A láz a genyedésnek megfelelően reggel normális vagy az alatti, míg a délutáni órákban rázóhideg kíséretében magasra felszökken. Kezdetben állandó jellegű is lehet és csak a 2-ik, 3-ik héten megy át a váltakozó lázas szakba. Egyébként tüdőtályogban a legkülönbözőbb lázalakok figyelhetők meg. Osztályomon egy év alatt 60 pneumoniás közül 10-nél komplikálódott tüdőtályoggal. Ezek közül 6 halt meg. A tüdőtályogesetek a következők: 1) Sz. J. 316 éves. Felv. 1936 VI. 18-án. Meghalt június 30-án. Már egy év óta vannak a tüdőre vonatkozó panaszai. Utóbbi hetekben fulladással járó köhögési rohamok léptek fel, amelyek bőséges ,bűzös köpet kíséretével jártak. Láz felvételkor 38 C°, a láz remuttáló jellegű. Ríg: a jobb tüdő felsőlebeny alsó részén jó gyermekökölnyi tömött egynemű árnyék látszik, melynek felső részében szilvamagnyi világosabb rész különböztethető meg, vízszintes alsó elhatárolással. VI. 28-án délután heves nagyfokú tüdővérzés lépett fel, amely két napig tartott, úgyhogy a beteg ebben elvérzett. A sectió jobboldali tüdőtályogot állapított meg. 2) K. K. 35 éves hentes és mészárosmester. Felv. VIII. 5-én. Diagn.: Gangraena palm., b. o. pyopneumothorax, myocarditis. 3 év előtt tüdőgyulladásban szenvedett. Jelen baja július 25-én kezdődött a bal mellkasfélben tompa fájdalmakkal és szúrásokkal. Július 29-én erős köhögés közben kb. 17 liternyi bűzös, cafatos, genyes váladékot ürített. A köhögésre és a köpet kiürítésére jellemző, hogy jobboldalra való átforduláskor fellép a köhögési inger és a köpet bőséges kiürítése. Állandó 39 C° körüli, később remuttáló jellegű lázak. Rtg. augusztus 6.: A baloldali alsó lebeny területén férfitenyérnyi kiterjedésben tömött, egybefolyó, elmosódott szélű infiltratum, felső középső részében zölddiónyi obscessusra jellegző árnyék látható.