Budapesti Orvosi Újság, 1938. január-június (36. évfolyam, 1-27. szám)

1938-01-06 / 1. szám

XXXVI. évfolyam. Budapest, 1938 január 6. 1. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: TORDAY FERENC dr., egyetemi tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Engel Károly dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika fő­orvosa és Torday Árpád dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. Bőrgyógyászat: Török Lajos dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa. Egészségtan: Darányi Gyula dr., egyet. ny. r. tanár. Elméleti orvostudományok: Deseő Dezső dr., egyet. ny. r. tanár. Fül-, orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos és Szentlőrinczi Liebermann Tódor dr., kórházi főorvos. Gyermekgyógyászat: Torday Ferenc dr., egyet. c. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa és Barabás Zoltán dr., egyet. ma­gántanár, állami gyermekmenhelyi igazgató-főorvos. Ideg- és elmegyógyászat: Ranschburg Pál dr., egyetemi rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa és Zsakó István dr., elme- és ideggyógyintézeti igazgató-főorvos. La­boratóriumi diagnostika: Gózony Lajos dr., egyete­m. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorv. Röntgenológia: Holits Rezső dr., az Apponyi-Poliklinika röntgenintézetének vezetője. Sebészet: Lobmayer Géza dr., egyet magán­tanár, az Apponyi-Poliklinika igazgatója. Szemészet: Szentlörinczi Liebermann Leó dr., egyet c. rk. tanár, a Rókus-kórház szemész-főorvosa és Csapidy István dr., egyet. c. rk. tanár, kórházi főorvos. Szülészet és nőgyógyászat: Frigy­esi József dr., egyet. ny. r. tanár. Stomatologia: Morelli Gusztáv dr., egyet. magán­tanár. Törvényszéki orvostan: Jankovich László dr., egyet. ny. r. tanár. Tüdőtuberculosis: Okolicsányi- Kuthy Dezső dr., egyet, magántanár, kórházi főorvos. Urológia: Mező Béla dr., egyet, magántanár, köz­kórházi főorvos. Vérkerintési szervek heteaséak­: frisinfeld Artúr dr., egyet. c. rk. tanár, közkórházi főorvos. TARTALOMJEGYZÉK Eredeti közlemények Ángyán János dr.: Az orvosi hivatás az éra­­béri kultúrában. — Zsakó István dr. és Urbán Lajos dr.: Zenei tehetség hülyénél.­­—­ Zsakó István dr.: Törpék test­méretei. Referátumok: Belgyógyászat: A gyomorhurut és a gyomorfekély étrendi keze­lése. — Colloid-chémiai folyamatok jelentősége a gyógyító étrendben. — C-vitamin húgyhajtó hatása májzsugorodás­nál. — A gyomorvérzés kezelése étrendi rendelkezéssel. Ideg- és elmegyógyászat: A pyramispályák. — Kényszernevetés ritka esete. Gyermekgyógyászat: Vitaminok és a csecsemő táplálkozási za­varai. — A tej a gyermek táplálásában. — Önkénytelen székürülés gyermekkorban. — A másodlagos vérszegénység gyermekkorban. — A hörgtágulás a gyermekkorban. — Gyermekkori térdszü­nti gümőkór. Szemészet: A kóroktani trachomakutatás legújabb eredményei. — Szövetközti szaruhártyagyulladásos betegek életsorsa. Urológia. A vérvizelés. Elméleti orvostudományok. Haladás az organikus és physiolo­­giai tudományban. — Haemochromocytometricus változások a typhusbacillus által okozott kísérleti katatoniában. A mindennapi gyakorlat köréből A dohányzó asszony. — Sze­mölcsök kezelése. — A C-vitamin jelentősége fertőző beteg­ségek lefolyására és betegségek elkerülésére. — A rühnek gyors, járóbeteg kezelése. — Hirtelen fellépő nagyothallóság. Kényismertetések — Új könyvek. Hírek Eredeti közlemények. Az orvosi hivatás az emberi kultúrában, Irta: Ángyán János dr. egyetemi ny. rendes tanár Korunk világnézeti harcainak közepette, a társadalom réteges szerkezetét meg­bontó elmozdulások idején az ember szellemi kultúrája a válság idejét éli. Tudatában van ennek a kultúra minden munkája és ezért keresi helyzetének megerősítését, jogainak védel­mét, munkájának biztonságát. Mégis úgy látszik a szellemi hivatások munkásainak egyike sem szenvedett a kifosztottság és megalázottság érzetétől többet, mint az orvos. Ha ennek okát keressük, úgy azt elsősorban abban kell látni, hogy az orvosi hivatás prosperitása leg­szorosabban annak a társadalomnak volt köszönhető, amelynek uralma a mai korban meg­dőlt. Már régen elmúltak a galenusi dogmatismus évszázadai, de a „dat Galenus opes” fic­­tiója fennmaradt, — annak ellenére, hogy az orvos napi munkájának legnagyobb részét már is minden ellenszolgáltatás nélkül, vagy igen csekély érték ellenében adta az emberi társada­lom egészének. Ezért adózott orvosának az uralkodó társadalom tisztelettel és e tiszteletet kísérő „honoráriummal”. Az uralkodó társadalmi réteg beomlott és ha vannak is még itt-ott várfalai és azon derekasan küzdő vitézei, nem tudhatjuk, hogy ennek a harcnak mi lesz a kimenetele. De tudnunk kell, hogy ano már nem remélhetjük az orvosi munkának abba a formába való viisz­­szatérését, amelyben az ezen válság ideje előtt folyt. 1912-ben Londonban voltam, amikor Lloyd George miniszterelnök egyidőjően két törvényt terjesztett az angol parlament elé. Az egyik a hitbizományok megadóztatásáról, a

Next