Budapesti Orvosi Újság, 1939. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-05 / 1. szám

2 BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 1939 — 1. szám­­ mal kapcsolatban sok olyan elméletet és következtetést állítottak fel az évek folyamán, me­lyek a bírálatot nem állották ki. Azonban sok megfigyelés, klinikai esetek észlelése, laborató­riumi kísérletek értelmezése annyira gazdagította tudásunkat, hogy ezek segítségével addig tisztázatlan tünetek, tünetcsoportok és kórképek eredetét, pathogenezisét sikerült megma­gyarázni, miáltal a helyes kórisme és oki kezelés lehetővé vált. Előadásom tárgya mindazoknak az észleleteknek kritikai összefoglalása, amelyek az úgynevezett allergiás betegségek általános kórismézésére és az általános kezelési módszerekre vonatkoznak. Majdnem két évtizede, hogy e betegségcsoport pathogenezisével, kórismézésének tanával és különböző kezelési módszerek kidolgozásával foglalkozom. E mun­kálatokból származó eredményeket e helyen több ízben előadtam, ez alkalommal nem is útj és még eddig nem ismertetett kísérleti eredményekről fogok beszámolni, hanem a felvetett kérdés gyakorlati részével és a hosszú időn át szerzett klinikai tapasztalatok eredményével szeretnék foglalkozni. Az allergia elméletére és az allergiás jelenségek beosztására részletesebben nem térek ki, ezeket ismertnek tekintem, csupán az általánosan elfogadott álláspontnak megfelelő ada­tokat néhány táblázatban ismertetem.­­ Az első kérdés, hogy mit sorolunk az allergia fogalma alá. Az első táblázatból kitűnik hogy allergia alatt nemcsak túlérzékenységet, hanem csökkent érzékenységet is értünk. 1. Táblázat: Alle­rgia Túlérzékenység: Csökkent érzékenység: szerzett veleszületett anaphylaxia idiosynkra­zi­. sensibilizálás (atopia) antianaphylaxia desensibilizálás immunitás A második táblázatban összefoglalom azokat a jelenségeket, melyek az allergiát jel­lemzik és melyeket az allergia döntő tényezőjének tartunk. v 2. Táblázat: Az allergia kritériumai. (allergen — reagin reactio) 1. A reactiónak a normálistól való eltérése. 2. Fajlagosság. 3. A reactióban szereplő szövetanyagok kimutatása (passiv átviteli kí­sérletek, haemokráziás krízis, functionális bőrpróbák). 4. A reactio függetlensége az előidéző anyagtól. 5. A desensibilizálás. E táblázattal kapcsolatban azt látjuk, hogy az allergiás reactio középpontjában vég­eredményben egy antigén-antitest kötés áll, az allergén, az allergiás szervezet antigénje és az antitestek, melyeket reaginnak is neveznek. A táblázat tulajdonképpen a Dörr-féle postu­­latumoknak rövid összefoglalása. A harmadik pont az, amelyből az allergiás megbetegedések kórismérési módszerei kifejlődtek. Tudjuk, hogy bár a kísérletek és az eddigi vizsgálatok az antigén-antitest kötést és az antigén-antitestek kimutatását helyezték a vizsgálatok központjába, ez az, ami a gyakor­latban és a klinikai betegészlelés kapcsán sokszor nem sikerül. Ez a sikertelenség vezetett arra, hogy sokan kételkedtek és még kételkednek ma is az allergiás betegségeknek már álta­lánosan elfogadott pathogenezisében és ez a sikertelenség vezetett arra, hogy egyéb mód­szereket és egyéb vizsgálatokat is igénybe vegyünk, melyeknek segítségével a szervezetben le­játszódó egyéb elváltozásokat is felismerhessük. Az allergiás betegségek kórismérése tehát két részből áll, először szükséges a kiváltó allergén (antigén) kimutatása, másodszor meg kell állapítani az allergiás szervezetre jel­lemző egyéb elváltozásokat. Az allergiás tünetek klinikai megfigyelése azt mutatta, hogy ezek részben öröklődnek, részben az élet folyamán az antigének behatására megszerezhetők, mint azt egyes fertőző betegségek lezajlása után észleljük.

Next