Budapesti Orvosi Újság, 1939. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1939-07-06 / 27-28. szám
1939 — 27—28. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG 627 Az általában használt ásványvizeknél ilyenfajta reactiót nem láthatunk, lévén a szervezet és az ásványvíz között a töménységkülönbözet sokkal kisebb, mint Harpuder kísérleteiben. Kétségtelen azonban, hogy ezeknél is a bőrben olyan elektrolyt elváltozások jönnek létre, melyek alkalmasak arra, hogy a vegetatív idegrendszer útján reflektorikusan az egész szervezetet befolyásolják. Befolyásolják ezen elektrolyt elváltozások a bőr úgynevezett esophylaxiás működését is. Ezen az úton is messzemenő, az egész szervezetre kiterjedő hatással kell számolnunk. Ugyancsak az osmosison alapul a keserű és glaubersós ivókúrák hashajtó hatása is. Az ilyenkor bekebelezett nagy mennyiségű só a belekbe jutva, azokban folyadék beáramlást okoz. A beáramlott folyadék egyrészt a béltartalmat hígítja fel, másrészt a bélfalra gyakorolt feszítőereje által székelési ingert okoz és bőséges híg székletet eredményez. A folyadékbeáramlás a belekbe addig tart, míg az ezekben lévő sóoldat hypertoniás volta a felhígulás útján megszűnik. A folyadékbeáramláson kívül a belekben lévő hypertoniás sóoldatból való sófelszívódással is számolni kell. Ez az ellenáramlás a töménység kiegyenlítődést meggyorsítja és a hatást megrövidíti. Ezek után könnyen megérthető, hogy miért van az, hogy a rosszul felszívódó sók hashajtó hatása sokkal jobb, mint a többieké. A bőrhőmérséklet szabályzóműködésnek fontosságát az összes életműködésekre felesleges hangsúlyozni. A vérszegény és rheumás betegeknél e szabályozás feltűnően zavart lehet és innen van e betegnek fázékonysága. E betegeknél a fázékonyság érzetét a megzavart párolgási viszonyokon kívül, a környéki vérkeringési zavarok is okozzák. A bőr párolgása a környi levegő és saját gőznyomása közötti különbségtől függ. Minél nagyobb a kettő közötti különbség, annál gyorsabb a párolgás és ennek egyenes következményeként a lehűlés. Ezen párolgási viszonyok igen nagy szerepet játszanak a konyhasós fürdők hatásmechanizmusában. A konyhasónak azon sajátsága, hogy néha látszólag minden ok nélkül megnedvesedik, igen jól ismert. Kimutatható, hogy ez a jelenség mindig akkor áll be, ha a levegő gőznyomása magasra emelkedik. A kérdés ezután, hogy mily módon tudják a konyhasós fürdők a test párolgási viszonyait befolyásolni, illetőleg a bőr és a levegő gőznyomása közötti viszonyt szabályozni és hogy e szabályozó mechanizmus milyen befolyással van az egész szervezetre? Hiller vizsgálatai szerint a fürdővízben oldott sók, jelen esetben a konyhasó, oly töménységben rakódnak le a bőrre, amely messze meghaladja a fürdővíz sótöménységét. Frankenhauser szerint az ismételt fürdések alkalmával a testre rakódó nedvszívó konyhasóköpenynek igen fontos szerepe van a test párolgási viszonyainak szabályozásában. A párolgás ezen szabályozása legfontosabb eszköze a bőrhőmérséklet egyenletesebbé tételének. A konyhasóköpeny párolgásmódosításának mechanizmusa a következő: száraz napokon, amikor a só gőznyomása nagyobb mint a környező levegőé, belőle víz párolog el és a bőrre kikristályosodik, míg nedves fülledt napokon a levegő gőznyomása lévén nagyobb, a bőrön lévő só vizet szív, elfolyósodik. A konyhasó a bőrnek olyan tulajdonságot kölcsönzött, mellyel addig nem bírt: ez a nedvszívóképesség, a hygroskopia. Ez okozza azután a párolgás egyenletesebbé válását. A konyhasó nedvszívó hatását még jobban fokozza, ha közé valamely erősebben nedvszívó só keveredik (pl. magnesiumchlorid). Összegezve a fentieket, látjuk, hogy a konyhasós fürdőkúrák hatására a test víz- és hőleadóképessége bizonyos mértékben csökkent, a bőr hőingadozásai egyenletesebbekké válnak és ennek vérellátása jelentékenyen fokozódik. A bőr vérellátásának fokozódásában a fentieken kívül a bőrre rakódott konyhasó kristálykák izgató hatásának is szerepe van. Ugyancsak nagyfontosságú tulajdonsága az ásványvizeknek a katalizálóképességük. Ezen az életfolyamatokat és bizonyos vegyi reactiókat serkentő hatást, különösen az ivókúráknál, tartjuk nagy jelentőségűnek. A külföldi szerzők közül főként Glenard és Fredenius foglalkoztak e kérdéssel. Magyar szerzők közül Bogdrdi az ásványvizek H2O2 bontóképességét használta fel a katalizálás gyorsaságának megítélésére. A vegyi folyamatok siettetésén kívül serkentő hatása van az ásványvizeknek a fermentumokra is. Bogdrdi vizsgálatai szerint a budai Rudas-forráscsoport ivókúrázásra használt ásványvizei a diastase fermentumok hatását feltűnő módon fokozzák. A radioactív vizeknek az aggkori panaszoknál való kétségtelen jó hatása minden valószínűség szerint ezeknek a sejtműködést serkentő tulajdonságán alapszik. Fentebb már említettem, hogy a szénsav egyike azon vegyületeknek, amelyek a fürdővízből a bőrön át is fel tudnak szívódni. A fürdőben a CO2 buborékok alakjában rakódik a bőrre és így a test körül mintegy gázköpenyt képez. E gázköpenynek igen fontos hőtani tulajdonságain kívül más hatása is van. Innen szívódik fel a CO2, mely azután kifejti távolhatását. A felszívódás diffusio útján történik. Nagyon fontos, hogy a gázköpeny minél tökéletesebb legyen, vagyis lehetőleg ne túl nagy buborékokból álljon és ezek sűrűn egymás mellett helyezkedjenek el. A buborékok ezen elhelyezkedését fiziko-chémiai törvényszerűségek határozzák