Budapesti Orvosi Újság, 1942. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1942-07-02 / 27. szám

XL. évfolyam. Budapest, 1942. július 2. 27. szám. BUDAPEST ORVOSI IULAG Alapította: TORDAY FERENC dr. — Felelős szerkesztő: BARABÁS ZOLTÁN dr. egyet.­m. tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Engel Károly egyet. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika főorvosa és Torday Árpád egyet. rk. tanár, ny. kórh. főorvos. —Bőrgyógyászat: Török­ Lajos egyet. rk. tanár, az Ap­ponyi­ Poliklinika főorvosa. — Egészségtan: Darányi Gyula egyet. tanár. — Elméleti orvostudomány­ok: Deseő Dezső egyet. tanár. — Fül-, orr-, gégebetegségek: Rejtő Sándor egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Szentlőrinczi Liebermann Tódor kórh. főorvos. — Gyermekgyógyászat: Barabás Zoltán egyet. magántanár, igazgató-főorvos. — Ideg- és elmegyógyászat: Ranschburg Pál egyet. rk. tanár, az Apponyi­ Poliklinika ny. főorvosa és Zsakó István elme- és ideggyógyint. igazgató-főorvos. —Röntgenológia: Ratkóczi Nándor egyet. rk. tanár, az egye­temi röntgenlaboratórium vezetője. — Sebészet: Kubányi Endre egyet. rk. tanár, kórh. főorvos. — Szemészet: Csapody István egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Csapodyné Mócsy Márta szemész-szakorvos. — Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József egyet, tanár. — Stomatológia: Morelli Gusztáv egyet. rk. tanár. — Törvény­­széki orvostan: Jankovich László egyet, tanár. — Tüdőtuberculosis: Okolicsányi-Kuthy Dezső egyet, magán­tanár, ny. kórh. főorvos. — Urológia: Mező Béla egyet. magántanár, kórh. főorvos. — Vérkeringési szervek betegségei: vitéz Gönczy István egyetemi magántanár, kórházi főorvos. EREDETI KÖZLEMÉNY A csukamájolaj sebészeti vonatkozásai* Irta: Hollósy Károly dr. a baráti áll. kórház főorvosa. Semmi sem új a nap alatt, így az a gyógy­kezelés sem, amelyet évekkel ezelőtt Löhr aján­latára kezdtünk alkalmazni a sebészetben csukamájolajas kenőcs vagy gipszkötés alak­jában. A vitaminok gyógyértékét még nem is­merte az emberiség, de a csukamájolajról már tudta, hogy a sebgyógyulást kedvezően befo­lyásolja. A XVIII. században Ray Percival és Bardley alkalmazza Angliában, míg a XIX. században bekerül a kontinens gyógyszerei kö­zé. Kezdetben szájon át szedték az olajat. 1834- ben Brefeld készíti el kenőcsformában, amely­nek a sebekre való kedvező gyógyhatásáról az 1870—71. években lefolyt háború tapasztalatai alapján Fram számolt be. A sebek gyors gyógyulásának nemzetgaz­dasági jelentősége elvitazhatatlan. A betegség nemcsak az egyénre, a családra ró terheket, de súlyosan érinti a közületet is. Hacsak ezen utóbbi szempontot vesszük figyelembe és a dolog orvosi oldalától eltekintünk, már olyan hatalmas érvet hoztunk fel, ami egymagában elegendő, hogy a gyors sebgyógyítás kérdésé­vel foglalkozzunk. Az elmúlt két évtizedben számos eljárást ismertettek (vérbőség előmoz­dítása, ion-egyensúly megváltoztatása stb.), a * Előadta a beregszászi m. kir. állami kórház­ban 1940. december havában tartott tudományos ülésen. A legfontosabb tényező azonban a helyesen vég­hezvitt sebellátás és a sérült részeknek a nyu­­galombahelyezése. Ehhez kell kapcsolnunk azon gyógyszereket, amelyeknek kettős fel­adatot kell megoldaniuk: a sarjadzást és a gyors hámosodást. Az eszményi sebellátás a Friedrich-féle alapelveken nyugszik. Az első 6—8 órában ke­zelésre kerülő sebeket a sérülés környékének a megtisztítása, a sebszélekig terjedő jódozása és érzéketlenítése után a sebszéltől fél cm-nyi távolságban az egészségesig kivágjuk és varr­juk. Ez azonban nem minden esetben vihető keresztül. Az ok rendszerint a betegek nemtö­rődömségében, a rossz közlekedési viszonyok­ban stb. kereshető. 8—10 órán túl érkező sérül­teknél a sebkimetszést megkísérelni kockázatos, mert a csirok már eljutottak a szövetek közé és károsan működünk közre, amikor a kialakuló­ban lévő lábgátat durván megsértjük. Ilyen­kor más megoldást kell választanunk. Sok olyan beteget kaptunk — különösen Kárpát­­aljáról —, aki 1—2 nappal a kórházba való bejövetele előtt fejszével, baltával kezén, lá­bán, vagy a test egyéb helyén nemcsak a lágy­részeket, de a csontot is átvágta, pl.: 32 é. férfi (8279/40) 2 nappal a felvétele előtt favágás közben megvágta a bal lábát. Lelete: jóddal leöntött seb. A bal lábon 6—8 cm hosszú, az öregujjon is áthaladó, vágott seb. Röntgen-felvé­tel: az öregujj alap- és végperce hosszirányban jelezve. A sebszélek felfrissítése után csukamáj­olajas kenőcsöt tettünk a sebürbe, amit 3 varattal egyesítettünk. A seb gyulladásmentesen gyógyult. A lábat csukamájolajas gipszkötésbe helyeztük és haz­abocsájtottuk. 3 hét múlva a seb hámmal

Next