Budapesti Orvosi Újság, 1943. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)
1943-07-01 / 26. szám
XLI. évfolyam. Budapest, 1943. július 1. 20. szám. BUDAPESTI ORVOSI ÚJSÁG Alapította: TORDAY FERENC dr. — Felelős szerkesztő: BARABÁS ZOLTÁN dr. egyetem. tanár. SZERKESZTŐTÁRSAK: Belgyógyászat: Engel Károly egyet. rk. tanár, az Apponyi Belklinika főorvosa. — Bőrgyógyászati: Török Lajos egyet. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika főorvosa. — Egészségtan: Darányi Gyula egyetemi tanár. — Elméleti tudományok:Jeney Endre egyetemi tanár. — Fertőző betegségek: Kalocsay Kálmán egyetemi magántanár, kórházi főorvos. — Fül-, orr- gégebetegségek: Rejtő Sándor egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Szentlőrinczi Liebermann Tódor kórh. főorvos. — Gyermekgyógyászat: Barabás Zoltán egyet. magántanár, igazgató-főorvos. — Ideg- és elmegyógyászat: Ranschburg Pál egyet. rk. tanár, az Apponyi Poliklinika ny. főorvosa és Zsakó István elme- és ideggyógyint. igazgatófőorvos. — Röntgenonológia: Rakkóczi Nándor egyet. tanár, az egyetemi röntgenlaboratórium vezetője. — Sebészet: Kubányi Endre egyet. rk. tanár, kórh. főorvos. — Szemészet: Csapody István egyet. rk. tanár, kórh. főorvos és Csapodyné Mócsy Márta szemész-szakorvos. — Szülészet és nőgyógyászat: Frigyesi József egyet, tanár. — Stomatológia: Morelli Gusztáv egyet. rk. tanár. — Törvényszéki orvostan: Jankovich László egyet tanár. — Tüdőtuberculosis: Kováts Ferenc egyet, tanár. — Urológia: Mező Béla egyet, magántanár, kórh. főorvos. — Vérkeringési szervek betegségei: vitéz Gönczy István egyet, magántanár, kórh. főorvos. EREDETI KÖZLEMÉNY A Szt. Rókus központi kórház II. bel. osztályának (főorvos: Szöllősy Lajos dr.) közleménye. B-vitaminkiválasztás neuritises betegekben. Irta: Bodrogi György dr. A Bi-hypovitaminosis kórismérése a klinikai tünetek alapján nem jár különösebb nehézséggel. A hypovitaminosis fokának megállapítása azonban igen nehéz és ma még nincs olyan módszerünk, amellyel a Bi -hiányt legalább annyira megközelítő pontossággal meg tudnak határozni, mint C-vitamin esetében. A vizelettel kiválasztott és a vérben talált Bi-értékek meghatározása alapján nem áll módunkban a szervezet esetleges Bi-hiányát felfedezni. A cocarboxylase mérése sem oldja meg a kérdést, habár ezzel a módszerrel közelebb jutunk a Bi-vitaminforgalom esetleges zavarához. A vizelettel kiválasztott aneurin mennyisége igen sok körülménytől függ és a több napon át történő vizsgálat nagyon eltérő eredményeket mutat. Az irodalom egybehangzóan azt igazolja, hogy a kiválasztott Bi-mennyiség semmilyen következtetésre nem jogosít fel a szervezet Bivitaminhiányát illetően. Az általunk végzett ellenőrző vizsgálatok ugyanezt mutatták. 20 egészséges és 20 feltételezhetően Bi-hiányban szenvedő egyén napi Bi-veszteségét vizsgáltuk. A vizelettel kiválasztott Bi-mennyiség értékéből hypovitaminosisra következtetni nem tudtunk. A C-vitaminhiány meghatározásánál annyira elterjedt megterhelés sem vezet itt eredményre. Ha a szokásos megterhelési próbát elvégezzük 10, 20 vagy 50 mg mennyiség naponkénti beadásával, igen különböző eredményeket kapunk. A legtöbb esetben a 4—5. megterhelési napon a kiválasztás eléri maximumát. Ez az érték egyénileg meglehetősen változó, azonban megállapítható, hogy minél nagyobb mennyiségben vittük be a Bi-vitamint, viszonylag annál kisebb mennyiségben választották ki azt a vesék. Ez a régi észlelés, amelyet a klinikusok nagy része megerősít, arra vezetett, hogy a therápiában a lehető legnagyobb adagokat alkalmazzák. Kísérleteink szerint 10 mg napi adagolás után a 4—5. napon 1000—2000 gamma között ingadozott a kiválasztott Bi mennyiség. Ugyanakkor 50 mg adagolás mellett 5000, 10.000 gamma veszteség jelentkezik. A feltételezhetően visszatartott és az anyagcserében szerepet játszó Bi-mennyiség tehát 50 mg adagolás mellett lényegesen nagyobb, mint 10 vagy 20 mg után. Ennek a jelenségnek az oka még nem tisztázott. Harris és Long szerint nagymennyiségű Bi-vitamin megy tönkre a szövetekben. Schroeder i. v. adagolás után azt látta, hogy Bi-vitaminban gazdag étrenden lévők több vitamint választanak ki, mint azok, akiknek tápláléka Bi-hiányos volt. Ez az észlelés azt jelentené, hogy Bi-hiány bizonyos mértékben megterheléses próbával megállapítható lenne. Kísérleteinkben napi 10, 20 és 50 mg /Bivitamint adtunk gyűjtőérbe.* A vizelettel kiválasztott Bi-mennyiség olyan nagymérvű váltakozást mutatott, hogy abból semmi következtetést nem vonhattunk le. 20 esetben, 2 héten át, naponta megterhelést végeztünk és megállapítottuk a veséken át kiválasztott Bi-vitamin mennyiségét. 250 gamma és 18.000 gamma közt változott a kiválasztás. A klinikailag Bi-hypovitaminosisban szenvedők és ebből a szempontból egészségesek közt a kiválasztásban semmilyen állandó jellegű különbséget nem láttunk.. A megterhelés folyamán kiürített Bi-mennyiségből tehát a szervezet Bi-ellátottságára nem következtethetünk. * A kísérleti anyagot Richter Gedeon vegyészeti gyár bocsátotta rendelkezésünkre.