Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám

7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól

a levés (teremtés), fenállás (élet) és enyészet (halál). E három­elvűség már a legrégibb vedai részekben mutatkozik. Ős hazá­jukban az indek, még mint pásztor nép, a többi árja népekkel együtt, szorosabb viszonyban éltek mintegy a természettel, a szabad ég alatt, inkább kitéve az elemek és természeti erők ha­tásának, melyektől függött az emberek, állatok élete, táplálkozása s rendre megisteniték a fényt, világot, leget, tüzet, vizet és föl­det stb. A fény, világ az összes árja vagy indogermán népek első vallásos nezletébcn a kiindulási pont. Onnan származtatják az „isten" és „menny" nevét majd mindnyájan : s az isten és menny fogalma nálok is ugyanegy a vallásos szemléiét kezdetén, mint a turáni vagy altaji népeknél *). A mint azonban a fénylő menny neve : deva általános istennévvé lön : az égboltozat V a­runas (Uranos) vagy mindent „átkaroló" tulajdonnevet nyert, mint az árja népek legrégibb istene. Miként Uranos a görög mytho­logiában, Varunas is háttérbe vonul utóbb; s az előtérben több más istenség merül föl, mint a természeti élet egyes részeinek, erőinek képviselői. A nélkül, hogy letetetnék , mint a görög Ura­nos, Indranak adja át Varunas a világ kormányzását, a lég istenének, a ki a fellegek fölött trónol, mint Zeiisz vagy az északi Thor. Leggyakrabban emelt azonban imádságot a régi árja nép Agilishoz (a latin „Ignis"), a tüz világító, melegítő és emésztő hatalmához, különösen az oltári tűzhez, melynek tisz­telete az árja nép legközelebb rokon másik ágánál, a zend nép­nél is uralkodó lön. Az intenek tarka seregéből, ezek szerint, *) A menny és isten neve a szanszkritban deva (div = fényleni), a görögben deog , latinul d e u s , a régi felnémetben z i o , az Eddában T y r , gótul T i u s , litvánul d i e v a s , ir nyelven d i a stb. Lásd : I n­disclie Altért hums kun de. Von Christian Lassen. ordent. Professor der altindischen Sprache und Litteratur an der kön. preuss. Friedric.h-Wilhelms Universitat zu Bonn. I. B. 1847. E jeles miinek, melyet — Wutke munkája mellett — leginkább használtam e czikk irása közben, most jelent meg harmadik kötete. — Wutke Varunas és Indra jelentését megforditja, s Indrát teszi a fénylő mennyboltozat iste­névé, míg szerinte Varunas a lég és viz mozgó éltető elemét képviseli. Hibás felfogás; mely hihetőleg onnan eredt, mivel Varunas a későbbi ind mythologiában csakugyan a tenger és vizek istene lett. A kék menny, vagy levegő istene azonban Indra. Még a buddhista iratokban is ez a föisten, az ind Jupiter.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék