Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
9–10. szám - A MAGYAR VEZÉREK KORA. – I. ÁRPÁDSzabó Károlytól
szülőföldjükhöz ösztönszerűleg ragaszkodhatnak ugyan , de azért végveszély idején önmagokat s a szabados függetlenséget, melyet az ősi honnál is többre becsülnek, föl nem áldozzák. Fegyverrel kezökben, melylyel ujabb hont foglaljanak, s nyomukban a nyájakkal, melyek útközben élelmöket biztosítsák, családaikat a pusztai népeknél divatos, könnyű kocsikra telepítve, gyors lovaikon könnyen odább állanak. Ily nemzet, az elhagyott honért leverő fájdalmat, kényszerű visszavonulása miatt szégyent nem érezve, ifjú tetterejének teljes életuidorságával nyomul az élénk képzeletében szebb és jobb hazának rajzolt tájak felé, melyeket a jósok neki megéneklének s vezéreik irányadó zászlai kijelölnek. S útja közben, mint a bérczekről alárohanó hógomoly, ujabb és ujabb, hír- és kalandszomjas tömegeket sodorva magával, rohamának első hevében föltarthatatlan erővel ront az elámult s rémületükben mintegy megigézett népekre, így történt a magyar nemzet megindulása is. A kürtök megriadanak, föllengenek a zászlók, melyeken a szabad nemzet erejének és fenségének jelképéül az Etelétől öröklött karvaly*) magasan repkedett, s a nemzet jósai, ünnepélyes nemzeti áldomás után, ihletett magasztaltsággal mutaták az irányt, merre Etelének hagyományos öröksége fekszik, s buzgón imádák a nemzet istenét, hogy e tejjel mézzel folyó hont vérekkel visszaváltaniok engedje. „Urunk születésének 884-dik esztendejében, miként az esztendők szerinti krónikákban megvagyon, a hét fejedelmi személy, kiket Hét 111 a gy a r 11 a k nevezünk , megindult a scythiai földről nyugot felé" , mond hazai történetírásunk ősatyja, a XI-dik században élt Béla király névtelen jegyzője. Ez a legelső történettudományilag biztos pont, melyet a mai hazánkat alapító magyar nemzet őstörténetének hajnalszürkületében határozottan kivehetünk. *) Krónikáinkban, melyeknek őstörténetünkre vonatkozó adatai mind régibb krónikákból vannak másolva, a magyar nemzeti zászlónak e czimermadara t u r u 1-nak van írva, mely szónak megfelelő madárnév nyelvünkön nem létezik , de ha a t betű helyett c-t teszünk , mely két betű annyira hasonlít a régi kéziratokban, hogy másolatok közben igen könnyen össze volt zavarható , a c u r u 1 leírásban megtaláljuk a nép által sok helyt máig is károlynak ejtett karvaly madárnevet. S így ez igen is valószínű leírás vagy olvasásbeli tévedést helyreigazítva, nem vagyunk kénytelenek a turult valami különös madárfajnak képzelni, s e nevet kihalt régi magyar szónak gondolni.