Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám

9–10. szám - A MAGYAR VEZÉREK KORA. – I. ÁRPÁDSzabó Károlytól

2. §. A b­o­l­g­á­r-m­agya­r h­á­b­o­r­ú. Ú­j­honkeresés. Mi viszonyban volt az ujdon választott magyar vezér a ko­zár khánnal? oly kérdés, melyre adatok hiányában a történet­írás meg nem felelhet. Igaz , hogy a választás a kozár fejedelem ajánlatára s követeinek jelenlétében történt, de a nemzet szabad akaratából és ünnepélyes szerződés következtében adatott át a főhatalom Árpád kezébe. S ez, ha a kozár és magyar nemzet közötti szövetséget, mely különben már előbb is három évig fönállt, megerősíteni a hatalmas besenyő szomszédok ellenében jónak tart­hatta is, magát egy függetlenséget s szabadságot szerető, ifjú erejű harczias nép élén, idegen hatalom védenczévé nem alacso­nyíthatta , s erre csakugyan se tényt, se a történetíróknál leg­kisebb bizonyságot sem találunk. Nem­ akartuk e kérdést érin­tetten hagyni, mert vannak idegen írók, kik nemzetünk iránti ellenszenvből azt akarnák vitatni,­ hogy őseink Lebediában a ko­zár khán alattvalói voltak, s itt a kétségtelen adatok ellenére nem három, hanem az ő általuk fölfedezettnek hitt igazság sze­rint kétszázhárom esztendeig laktak; mi nemcsak az időszám­lálással nem egyeztethető, hanem homlokegyenest ellenkezik Kon­stantinusz császár szavával, ki egyedül emlékezik nemzetünknek a kozárokkal valt viszonyáról, s világosan mondja, hogy őseink Lebediában három évig együtt lakván a kozárokkal, mint szövet­séges felek vettek részt azoknak minden harczaiban Alighogy azonban a magyarság Kr. u. 887-ben Etelközbe szállott s itt Árpád alatt egységes nemzeti testté szilárdult, az események folyama nemzetünket ismét távolabb nyugot felé so­dorta, a kozárokkal minden viszonyának teljesen végét szakít­ván. Ez esemény a bolgár-magyar háború volt, mely a byzanti irók kétségtelen adatai szerint Kr. u. 888-ban történt. Ez évben ugyanis Leó császár, ki bölcs melléknévvel di­szittetett, az Al-Duna és Balkán hegyláncz közt uralkodó bolgá­rokkal, ezeknek a keleti birodalommal folytatott kereskedelme elébe akadályokat vettetni engedvén, és panaszaikat nem orvosol­ván, háborúba keveredett. A harczias bolgárok, a­kik melles­leg említve épen nem szlávok voltak, hanem a VI-dik században a Volga mellől az ural-altaji népcsalád kebléből szakadtak a Du­nához, s mint Leó császár hadműtanában írja, hadszerkezetekre nézve az európai népektől eltérve még az ő korában is a magyar

Next