Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
9–10. szám - A MAGYAR VEZÉREK KORA. – I. ÁRPÁDSzabó Károlytól
2. §. A bolgár-magyar háború. Újhonkeresés. Mi viszonyban volt az ujdon választott magyar vezér a kozár khánnal? oly kérdés, melyre adatok hiányában a történetírás meg nem felelhet. Igaz , hogy a választás a kozár fejedelem ajánlatára s követeinek jelenlétében történt, de a nemzet szabad akaratából és ünnepélyes szerződés következtében adatott át a főhatalom Árpád kezébe. S ez, ha a kozár és magyar nemzet közötti szövetséget, mely különben már előbb is három évig fönállt, megerősíteni a hatalmas besenyő szomszédok ellenében jónak tarthatta is, magát egy függetlenséget s szabadságot szerető, ifjú erejű harczias nép élén, idegen hatalom védenczévé nem alacsonyíthatta , s erre csakugyan se tényt, se a történetíróknál legkisebb bizonyságot sem találunk. Nem akartuk e kérdést érintetten hagyni, mert vannak idegen írók, kik nemzetünk iránti ellenszenvből azt akarnák vitatni, hogy őseink Lebediában a kozár khán alattvalói voltak, s itt a kétségtelen adatok ellenére nem három, hanem az ő általuk fölfedezettnek hitt igazság szerint kétszázhárom esztendeig laktak; mi nemcsak az időszámlálással nem egyeztethető, hanem homlokegyenest ellenkezik Konstantinusz császár szavával, ki egyedül emlékezik nemzetünknek a kozárokkal valt viszonyáról, s világosan mondja, hogy őseink Lebediában három évig együtt lakván a kozárokkal, mint szövetséges felek vettek részt azoknak minden harczaiban Alighogy azonban a magyarság Kr. u. 887-ben Etelközbe szállott s itt Árpád alatt egységes nemzeti testté szilárdult, az események folyama nemzetünket ismét távolabb nyugot felé sodorta, a kozárokkal minden viszonyának teljesen végét szakítván. Ez esemény a bolgár-magyar háború volt, mely a byzanti irók kétségtelen adatai szerint Kr. u. 888-ban történt. Ez évben ugyanis Leó császár, ki bölcs melléknévvel diszittetett, az Al-Duna és Balkán hegyláncz közt uralkodó bolgárokkal, ezeknek a keleti birodalommal folytatott kereskedelme elébe akadályokat vettetni engedvén, és panaszaikat nem orvosolván, háborúba keveredett. A harczias bolgárok, akik mellesleg említve épen nem szlávok voltak, hanem a VI-dik században a Volga mellől az ural-altaji népcsalád kebléből szakadtak a Dunához, s mint Leó császár hadműtanában írja, hadszerkezetekre nézve az európai népektől eltérve még az ő korában is a magyar