Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám

7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól

nyelvtan, mint az ind vallás. Innen az ind tudósok nagy érde­keltsége a nyelvtudomány iránt, melynek azonban, úgyszólván, csak ontologiai részét űzték; ritka tökélyre vitték a nyelvanyag ismeretét s a szóképzés, összetétel tanát, elhanyagolván a szó­fűzést , mely inkább a nyelv történeti része. A mely nyelv azonban a mivelődés ezen fokára jut: szükségkép jegyek után lát, melyek külső, látható alakot adjanak az eszmének. A művelt­ség ezen fokán, erős szellemi tevékenység mellett, szükségkép kifejlődik az irás. Az ind irodalom régisége az irás kora fölta­lálására utal; a maczedoni korszakban már. ismerték. S nem ké­pekben, nem is fogalomjegyekben fejezték ki magokat; hanem a fejlődés ezen stadiumain által eljutottak a betűírásra. Az irodalomban kiváló előszeretettel űzték a hittant és a bölcselmet. A külvilág iránt 2 mint láttuk, merőben közönyös a hindu. S ha később az úgynevezett profanus tudományokban is haladást tőnek : érintkezésök a görögökkel idézte azt elő. Ez érintkezés azonban csak lendületet adott és nem irányt; az ind szellem önállókig fejlett azután is. Különös fogékonysággal birván az iránt, a mi elvont, sokra mentek a hinduk kivált a mennyi­ségtanban. Az algebrát és tízes számrendszert tőlök tanulták el az arabok *). Kevesebb előmenetelt tőnek a természeti tudomá­nyokban : élénk természeti érzésök nem hatott a természet isme­retének fejlesztésére. A csillagászat előbb a chinaiaktól, majd a nyugoti népektől vett lendületre kezdett közöttök meghonosulni. Leginkább mivelték az orvosi tudományt, kivált a sebészetet. Az orvosi tudomány kezdete a vedák korszakába visszavezet bennün­ket , s a maczedoni korszakban már a boncztannal is foglalkoztak. A kór, a betegség nem valódi állapot; s épen nem csuda, ha nem örömest tűrik a szenvedést a természettől, bármi kevés becsű különben az élet a hindu előtt. E közöny a való élet iránt a történetírás fejletlenségében mutatkozik legkiáltóbban. Az élet czélja — a halál : tehát az enyészet felé foly a történet. A mint az először emanalt teremtmények a legtisztábbak : a történet folyama is forrásában a legtisztább, azután mindig zavarosabb. Chinában a történeti egyéniségek merev szobrok, száraz fölirattal. *) A IX-ik században; s három századdal utóbb közlék a keresz­tyén világgal. B. P. SZEMLE. III. KÖTET. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék