Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
lunk egymás mellett meg nem férnek, de amelyeket a természet mindenütt egymás mellé helyez, — a zöld és kék például, — annyi szerencsével párosulnak a keleti kelméken. Feltűnő azonban az ellentét a hinduk által készített fényűzési tárgyak gazdagsága s az életükhöz szükséges házi eszközök szegénysége közt. A hindu hitvány gyékényen alszik, de megkívánja, hogy neje, kit szeret, a bohóságig felpiperézve járjon, kezein és lábain oly pereczeket hordjon, melyek többet érnek egész házánál. Kelet embere mindenek előtt költő, szereti a szépet, imádja a fölöslegest; a haszontalan számára szükség; megveti ellenben a mi nélkülözhetetlen, mert a mi nélkülözhetetlen, mindig ronda is egyúttal, mint nyomorú természetünk szükségének kifejezése *). Az irodalomról szólván, érintők az ind jellem nőiségét, erélytelenségét. Nagyon természetes eredmény oly népnél, mely nem tettek által, hanem ismeret útján véli föltalálni boldogságát. Úgyde a bűnös vágyak elhomályosítják az ismeretet, az anyagiság elöli a szellemet: Íme az erkölcsiség alapja azon népnél, hol csak a népöntudat ismeri el, az is módosítással, az akarat némi szabadságát. Az emberek azonban nem egyenlők, s valamint az erkölcsi erő különböző a várnák szerint : általános, emberi kötelességek sincsenek, hanem különböző kötelességek szabvák minden várna elé. Szoros következetesség szerint, az egyéni lét teljes megtagadása, a vezeklés legfőbb foka volna az egyedüli erkölcsiség : e tételt azonban, mely az emberi természettel annyira ellenkezik , módosította a kevésbbé rideg, kevésbbé következetes népfogalom, s már Manu jólétet és hosszú életet ígér jutalmul az erénynek. De az érzéki elvekben mérsékletet ajánl mindenütt a törvény. Az is becstelen, aki részegítő italt készít. A béke és nyugalom szeretetéből, s az ind nép szelíd jelleméből, nem az emberszeretet tanából vagy a társaséleti hajlamból foly a hindu türelme, engedékenysége és nyájassága mások iránt. A szeretet elve a személyiség tiszta öntudatának eredménye, s a hindu kivágyik a társaséletből, egyedüliségben érzi jól magát. Amint a várnák kötelességei, úgy a várnák iránti kötelességek is különbözők. A brahmán többre becsüli a tehenet a szudránál, s vallása *) Lásd a Revue des deux Mondes 1851-ks folyamában a londoni világműtárlat szellemdús leírását.