Budapesti Szemle. 1859. 6. kötet, 18-20. szám
20. szám - ERDÉLY IRODALOMTÖRTÉNETE, tekintettel történeti irodalmára. VII. Fej. – Szilágyi Sándortól
IRODALOMTÖRTÉNETE 293 az a mit a ledöntött hypothesis helyébe állít, mert kiváló előszeretettel nem disputálja azokat az emberre. S ezt jól tevé. Mert az ő nézete néha nagyobb paradoxon annál is a mit cáfolt; legkivált a néprokonságok meghatározása körül, hol a magyarokat a félvilággal összeatyafiasítja. A régi források mellett, melyeknek kétségtelenül ismeretével birt, sőt azok felett használta Strahlemberg Fülöpnek (Lipcse 1730.) Európa és Ázsia északi és keleti részeiről irt munkáját s a legtöbb fontos kérdésben annak nézetéhez csatlakozik. Szerintök dáva tatár szó mely dombot jelent, mig gaez síkság. E két nép tehát a dák és géta t. i. nevét lakhelyének minőségétől vette, egymással rokon s a bucsáki tatár nyelvet beszéli. Valamint magok is tatár népek, s utódaik a Fekete tenger melléki tatárok közt lelhetők fel. E kérdést igy oldván meg, leirja a római s azután a gót uralmat. Ez utóbbi egy kis zavarba hozza. Azonban Strahlembergje itt is kisegíti. Mik is lehetnének ezek egyebek , mint valóságos tatárok, torgaothok azaz távol lakó nemzetségek, midőn az ostrogótok sem egyebek mint sziget mellékiek (szorok osztrovimuszka szó , 40 sziget) a visigóthok pedig vízmellékiek ? Historiájokat is összecsinálja „Joannes magnus svécziai püspök és Abulgazi Bagadur kán" munkáiból egyeztetve az egyező dolgokat, a nem egyezőket pedig egy kis adversariával elválasztva, azonban nyelvök meghatározásába már nem mer fogni, hanem inkább áttér a magyarokra. A hun-magyar identitás annyira meggyőződése, hogy a hun foglalásokról értekező czikke fölibe czimult magyarok birodalmát" írta. Egy kis kitérés után, melyben Jernandest a boszorkányoktól való leszármaztatás regéjéért türelmet vesztve, összebolondozza, tárgyalja a magyarok neveit. Unn-ul-gur annyi szerinte, mint tíz összeszövetkezett, uturgur vizmelléki magyar. Majd azt magyarázza ki, hogy a szarmaták (sarmadiára flavus crine Medus) is magyarok, a magyar pedig nem egyéb módusnál, míg a hún egyenlő himmel férfival. Ezután áttér a magyarok rokonságaira s ezek közzé sorozza a kalmükokat, a vogulokat, osztjákokat, arrinczikat, sudakikat, cseremízeket, mordvinokat, suomikat (finneket) barabinczeket, de korántsem az ujabb nyomozásokhoz hasonló nyelvidomú kutatásokkal, hanem mesterségesen kifacsart