Budapesti Szemle. 1859. 6. kötet, 18-20. szám
20. szám - ERDÉLY IRODALOMTÖRTÉNETE, tekintettel történeti irodalmára. VII. Fej. – Szilágyi Sándortól
névhasonlatokból levont következtetésekkel. E terjedelmes, de korántsem kimerítő értekezések után a hun történeteknek kevés lapot szentel s azt nagy részben csak a magyar Bonfin-Turóczyforrásokból állítja össze. Azután áttér a gepidákra, kiket ő Herodot Callipidainak tart s ezzel kapcsolatban Attila utódjaira, azután az avarokra s a magyarok harmadik kijövetelére, természetesen itt is tömérdek hibával és tévedéssel. Az azutáni hét (IX —XV) fejezet, a római utódoknak írt oláhok kivételével, a későbbi bevándorlásoknak van szentelve. Első helyen emlékezik a szászokról. Czáfolja pontonként s elég ügyes dialecticával azon iskolák véleményét, melyek a gothoktól vagy Nagy Károly telepjeitől származtatják azokat, kiket ő szászországi *) bevándorlottaknak hisz. Azon okok közt, melyeket ama vélemények ellen több kevesebb alapossággal felszámlál, fő súlyt az Endre-féle adománylevélre helyhez, és sok elmésséggel azon következtetésre jut, hogy ha „a szász nemzet azon jog és czím alatt lakik Erdélyben, mint a dákok maradéka", tehát ők is mint a legyőzött római telepek „Géza és András király manumissioja előtt a magyaroknak fegyverrel nyert örökös szolgái voltanak." Azonban habár maga a főtelepítést Géza király korában történtnek mondja, Szeben építését szent István király idejére viszi vissza. Ez időben már kizárólag maguk a római régiségek is kezdték a tudósok figyelmét igénybe venni, mely tanulmány az idő óta is, hogy Szamosközy kiadta az Erdélyben talált kövek feliratait), nem volt ugyan elhanyagolva, de inkább egyes munkákban szétszórva fordult elő, mintsem önállóan űzetett volna. Vik Károly császár gróf Ariostit Erdélybe küldte a romai régiségek összegyűjtése s azoknak Bécsbe szállítása végett. Ez ismeretdús régiségbuvár vállalata azonban pótolhatlan veszteséget okozott. A tudatlan oláhság ugyanis, hogy a szállítás terhétől s az ingyen fuvarozás kellemetlenségeitől meg legyen kimérve, Hátszeg vidékén ") A szászok kutatásai napjainkban e téren is helyes irányt vettek, azt t. i. melyet "az összehasonlító nyelvészet ajánl nekik. Tul lévén azon a kérdésen, hogy minden „teuto"-t egy időben s egy családhoz tartozó beköltözöttnek higyjenek, az erdélyi különböző szász dialectusokat kezdik a németországiak tájszólásformáival összehasonlítni. 2) , Budap. Szemle III. k. 177. 1.