Budapesti Szemle. 1859. 6. kötet, 18-20. szám

20. szám - ERDÉLY IRODALOMTÖRTÉNETE, tekintettel történeti irodalmára. VII. Fej. – Szilágyi Sándortól

névhasonlatokból levont következtetésekkel. E terjedelmes, de ko­rántsem kimerítő értekezések után a hun történeteknek kevés la­pot szentel s azt nagy részben csak a magyar Bonfin-Turóczy­forrásokból állítja össze. Azután áttér a gepidákra, kiket ő He­rodot Callipidainak tart s ezzel kapcsolatban Attila utódjaira, az­után az avarokra s a magyarok harmadik kijövetelére, természe­tesen itt is tömérdek hibával és tévedéssel. Az azutáni hét (IX —XV) fejezet, a római utódoknak írt oláhok kivételével, a későbbi bevándorlásoknak van szentelve. Első helyen emlékezik a szászokról. Czáfolja pontonként s elég ügyes dialecticával azon iskolák véleményét, melyek a gothoktól vagy Nagy Károly telepjeitől származtatják azokat, kiket ő szászor­szági *) bevándorlottaknak hisz. Azon okok közt, melyeket ama vélemények ellen több kevesebb alapossággal felszámlál, fő súlyt az Endre-féle adomány­levélre helyhez, és sok elmésséggel azon következtetésre jut, hogy ha „a szász nemzet azon jog és czím alatt lakik Erdélyben, mint a dákok maradéka", tehát ők is mint a legyőzött római telepek „Géza és András király manumis­sioja előtt a magyaroknak fegyverrel nyert örökös szolgái volta­nak." Azonban habár maga a főtelepítést Géza király korában történtnek mondja, Szeben építését szent István király idejére viszi vissza. Ez időben már kizárólag maguk a római régiségek is kezdték a tudósok figyelmét igénybe venni, mely tanulmány az idő óta is, hogy Szamosközy kiadta az Erdélyben talált kövek feliratait­), nem volt ugyan elhanyagolva, de inkább egyes munkákban szétszórva fordult elő, mint­sem önállóan űzetett volna. Vi­­k Károly csá­szár gróf Ariostit Erdélybe küldte a romai régiségek össze­gyűjtése s azoknak Bécsbe szállítása végett. Ez ismeretdús régi­ségbuvár vállalata azonban pótolhatlan veszteséget okozott. A tu­datlan oláhság ugyan­is, hogy a szállítás terhétől s az ingyen fuvarozás kellemetlenségeitől meg legyen kimérve, Hátszeg vidékén ") A szászok kutatásai napjainkban e téren is helyes irányt vettek, azt t. i. melyet "az összehasonlító nyelvészet ajánl nekik. Tul lévén azon a kérdésen, hogy minden „teuto"-t egy időben s egy családhoz tartozó beköltözöttnek higyjenek, az erdélyi különböző szász dialectusokat kez­dik a németországiak tájszólásf­ormáival összehasonlítni. 2) , Budap. Szemle III. k. 177. 1.

Next