Budapesti Szemle. 1860. 8. kötet, 24-27. szám

24–25. szám - MAGYAR TUDOM. AKADÉMIA. (1859. dec. és 1860. januári tárgyalások)

ide). Ebből azt lehetne következtetni, hogy a czimeradás Zsigmond koráig nem tartozott a királyi jogokhoz , mert a Zsigmond előtti korból is vannak nemesítő kiváltságlevelek, mikre több példát hozott fel értekező, — de azokban czímeradásról szó sincs. Másfelől pedig e korban már, mint látszik, a czímerek hagyományképen nemzetségi tulajdonná vagy örökséggé kezdtek fejlődni, oly módon, hogy az utódok valamely jeles ősüknek vitéz tettét czímerekbe fölvévén, azt ivadék­­ról ivadékra használták, noha királyi oklevelet nem birtak arról. Így a Rajcsányi-család őse Koros 1130-ban, a Fáyak őse Rugacs 1241-ben, az Irinyiek ősei Vid és László 1278-ban nyertek adománylevelet azon tettekért, melyeknek jelképét utóbb, vagy tán már akkor is czímerébe iktatta a család, holott az érintett adomány­levelekben czimerről szó sincsen. S ha netalán — mint szokás volt — később királyi oklevélben is megadatott a nemzetségnek a czímer, az még­sem szolgálhat ellenvetésül, mert bizonyos, hogy ama jelképezett tettek korában arról oklevél nem kelt. A czímerviselet szabad gyakorlatából fejthető meg az is, hogy vannak régi gyökeres nemzetségeink, melyek czímerekkel igen, — de czímeres királyi levéllel soha sem birtak. Igy a Barcsay, Kabos, s ezzel egy törzsből eredt Mikola, Gyerőffy kihalt, s a most is virágzó Kemény-család. S hogy nemes nemzetségeink Zsigmond kora előtt is éltek czímerekkel, mutatják István nádornak 1311-ből, valamint Sze­pesi Jakab országbírónak 1378-ból, Kont Miklós nádornak 1363-dik évből stb. családi czímerrel ellátott pecséteik. Hogy ez országnagyok­nak czímerleveleik lettek volna, legalább mostanig még nem tudjuk. Hogy Zsigmond király korában, sőt előbb is a nemes nemzet­ségek a czímereket már széltében használták, mutatják ismét Zsigmond király czímerleveleinek kitételei : például 1398-ból a Cherteweulghy Döme részére kiadottban olvasható, hogy a czímert adja „ad instar ceterorum nobilium Regni nostri Hungáriáe portandum et ducendum" , mely kifejezés hasonló értelemben Zsigmond, valamint a következő ki­rályok okleveleiben is előfordul. Ezekből következtető értekező, hogy Magyarországban a czímer mindig a nemesség jele volt; noha Werbőczy tana szerint, mely a törvénykezési rendszer óvatosságában leli megfejtését, a czímer és an­nak pusztán nyerése a nemességre nézve törvényes bizonyítékul nem használtatott. Werbőczy tanának alapokat abban látszik helyezni, hogy voltak nemnemes nemzetségeknek is czímerei. Értekező kétli, hogy Magyarországban ez szokásban lett volna, noha tudja, hogy másutt, főleg a német szomszédoknál, divatozott. Vannak ugyan nem­nemesítő, és igy pusztán csak czímeres leveleink, de az ily czímeres leveleket nyerő nemzetségnek már elődei nemesek voltak, s ez okból nem volt szükség abban a nemességre való hivatkozásra. Ily czímeres leveleket számlált elő értekező a legrégibb időből is, névszerint a Garázda, Dersi, Csapy stb. nemzetségeknél. Végre pedig annak bi­zonyítékául, hogy a czímer a nemesség jeléül vétetett, folyamodott szerző

Next