Budapesti Szemle. 1864. 19. kötet, 61-63. szám

61. szám - A MAGYAROK EREDETE. I. Mit tanúskodnak a nyelvek a magyarok eredetéről. II. Történelmi bizonyítékok. Hunfalvy Páltól

tör, j­e­d­i, finn s­ö­i, vogul t­é­s); a magyar ezer, vogul s­a­t­e­r, osztják f­a­r­e­s ; a magy. ö 1, finn. s­y­­­i, vogul t­a 1 stb. E hang­mozdulás tehát való , belőle pedig az is kiviláglik , hogy olyan magánhangzós előhang, melynek a rokon nyelvekben h ,j, s,t a megelőzője, a magyarban r-vel járt. Fölismervén e hangmozdu­lást , a török jel, magyar szél és finn t­u­u­r­e is törvényes ha­sonlatok. Sőt a hangmozdulatra támaszkodván, a finn le­hm­a-t a magyar t­e­h­é­n­nel (t­e­h­é­m helyett) állítom össze , ámbár a t­e­h­m­a-nek v­e­h­m­a alakját nem birom is felmutatni, mint volt a magyar n­é­p hajdan­k­é­p. —Másodszor ,az ősz, syys, takus; — hiire, egér, tange­r-félék a belhang elnyeletését is mu­tatják, minélfogva a t­a­n­g­e­r, vagy t­á­g­e­r-ből lesz s ej­e­r (a mordvinban), s ebből hiire (a finnben); — így tákus, taus, syys, ősz. Hasonlít ezekhez a magyar g­y­ö­k­é­r, mely (gyö­k­e­r­en által) a finnben j­u­u r­e. A török szók, mint k­u­s (k ősz, syys, takus) és kök (­gyökér, juure) vagy nem vethetők össze a finn, magyar, vogul szókkal, vagy ha összevethetők, még vár­ják a megfejtéseket. Itt van helye a hasonhangú szókról is megemlékezni, milyek minden nyelvben vannak, p. o. a finn kun hó, hold, és k­u­n háj; a magyar h­ó­luna és h­ó­nix; a vogul s­a­u haj és s­a­u húgy­i csillag; a török gökögésgök, kék kék, kék meg gyökér stb. e) Nemet és rokonságot jelentő szók. Finn. Vogul. Magyar. T­ö­r­ö­k. i­s­a — ise *) isi — aXe atya ata — — ded dede — ange anya ana ukko oika ük ögej­e­m­á •— eme merne a k­k­a égva (asszony) ak­szony katun p o i - k a Pi fi — — áj lyány — *) A Látjátok-ban olvasható ise-mukut é's-nek akarják olvasni,de arra a temetési könyörgés nem jogosít fel, mely a hosszú ő-t nem irja t-vel, ha­nem i­-vel.

Next