Budapesti Szemle. 1864. 20. kötet, 64-67. szám

64-65. szám - BÁTHORY GÁBOR ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE. – Második közlemény. Szilágyi Sándortól

melyet jövője igazolt ugyan, de a­melyet ezúttal komolyan aligha vett más, mint Kornis Boldizsár; ki, úgy látszik, nem csatlakozott őszintén Báthoryhoz, némi bizalmatlansággal kísérte lépteit, s mint a katholikusok és öregek pártjának híve, minden merészebb tervezettől, minden politikai koczkáztatástól tartva, e szavak őszin­teségén megdöbbent. „Bizony ez a lator­­­sága szomszédjának — megemészti Erdélyt! ") Ez napon, még csak Kornis gondolt rá, hogy Báthory hoz­záfoghat e programm valósításához. A többiek zavartalan enged­ték át magukat az örömöknek és élveknek, melyeket az öblös kupák csengése, a zajos társalgás, a fejedelmi zenészek palotásai, és kesergő vagy fris magyarjai okoztak. Aztán ugy látszott, hogy Kornis agályát mi sem igazolja. Liberalitása, melylyel párthívei­ről a fejdelem gondolkozott, mindenkire jó hatást gyakorolt. Sze­rették, hogy Bethlen Gábor még elindulása előtt a portai követ­ségre a fejdelmi tanács tagjává tétetett, hogy a székelyek kapitá­nyává Kornis Boldizsár lett, s hogy az öreg Petki János helyére, ki a korlátnokságról lemondott, Kendi István, az 1594-ben lefeje­zett Sándor fia neveztetett ki, tagja e hazafias indulatú, sokat szenvedett és népszerű családnak, mely netán elvesztett jószágait csak az imént kapta vissza, de kit régi szerencsétlenségei sem tar­tóztathattak, hogy a politikai élet kü­zdhomokjára ki ne lépjen. A rendek kellemes benyomást vittek magokkal haza. S va­lóban e gyűlésnek fontos vívmánya volt a conditiok divatba hoza­tala, szüleménye hasonló szellemnek, mely Magyarországon nyolcz hóval utóbb a koronázás előtti törvényczikkeket fogadtatta el Mátyással, s melyben ők nem ok nélkül az alkotmányos élet neve­zetes garantiáját szemlélték. A fejdelemnek sem volt oka elégü­­letlenségre , habár a zivatar még nem csöndesedett egészen le, s a láthatár sem volt még tiszta, de fogadtatása meggyőzte, hogy országa összes erejére számíthat. A hódoltsági helytartókkal olyan volt viszonya, mely reményt nyújtott, hogy a portán megerősítése az ott épen e napokban történtek daczára sem fog feltűnő nehéz­ségre találni. A családi viszály a német császári család tagjai közt, ezeknek törekvése, hogy a családfőt letegyék s a prágai és Q Krauss Krónikája Fontes Rerum Austr. Scriptores III­­.

Next