Budapesti Szemle. 1866. 5. kötet, 14-17

16-17. szám - IRODALMI SZEMLE - III. Zilahy Károly összegyűjtött munkái. Petőfi Sándor életrajza. Írta Zilahy Károly. Gyulai Páltól

S bár kárba ment mind mind a mit reméltem, Megcsalt, kicsúfolt miben hinni véltem: A fény, mit az elmúlt láng visszavet, Még édesen hevíti szivemet, kiált föl a költemény közepén, s már mintegy enyhülni véljü­k, azon­ban így folytatja : S h­a eltagadja sugarát a nap, Villám elalszik vak felhők alatt; Itt hajlik rám egy rozmarinbokor, Egy bősz titkot s jaj, szörnyű gyászt takar, A kinek sírján a gyászos ág rezeg ifjan, ártatlanul itt szenvedett. S a mint a lomb a kőre ráborul, Ártatlanul, úgy mond, ártatlanul. Minek örültem, mert élnem lehetne, E néma kő alatt van eltemetve. Mi az a bösz titok? Kinyugszik ott a sírban ? Mind nem tudjuk. Hogy lehessen elég részvétünk ez érthetlen fájdalom iránt, még ak­kor is , ha a költő több erővel vagy gyöngédséggel tudná kifejezni érzéseit? A „Livornóban" czímű költeményben, melynek első vers­szaka így hangzik : Ne bíjj magaddal engemet, Szögfürtü szép halászleány. Ha áldva kulcsol most karod , Megátkoznál a csók után, úgy látszik , azt akarja kifejezni, hogy az ő sötét szive képtelen a boldogságra; de a költemény elején és végén belopózott egy pár oly vonás is , melyek őt kiégett sziva csábítónak sejtetik , mi bizonyosan nem volt szándékában. Ily nem eléggé határzott érzés jellemzi Zilahy költeményei jó részét, melyhez talán épen ez okán bizonyos bágyadt­ság is járul. A Cs. emlékkönyvébe, Tűnődés, Páris, Völgyben zúg a bérezi csermely, Marengói síkon czímű költeményein többé kevesbbé ily bágyadtság vonul el. Azonban vannak oly költeményei, melyekben határozottabb és erélyesb érzéssel találkozunk. Csak hogy itt is ritkán találja meg s még ritkábban öszpontosítja a legfőbb vonásokat, vagy pedig nem épen összeférő árnyalatokat vegyít össze , mi ismét némi bizonyta­lanságban hagyja az olvasót. Testvérem emléke czímű köl­teményében meghalt testvérét siratja. A bevezető sorok nem igen il­lenek e fájdalomhoz. A költeménynek nincs eleje, közepe sovány. A szeretett testvér képe csak e két versszakban írra elénk .

Next