Budapesti Szemle. 1867. 7. kötet, 21-24
23-24. szám - A KÉPVISELETI ÁLLAM AZ ÚJABB POLITIKAI ELMÉLETEK SZERINT. – Kautz Gyulától
A KÉPVISELETI ÁLLAM AZ ÚJABB POLITIKAI ELMÉLETEK SZERINT. Már a legfelületesb körültekintés is az újabb politikai irodalom körében azon megismerésre vezet, hogy a státustudományok napjainkban ismét egyikénél állanak azon válpontoknak, hol az eddigi alapok és kiindulási elvek nagy átalakulás elé mennek, az uralkodó iskolák és ezek rendszerei ingadoznak , új irányok , új elméletek kezdenek érvényre emelkedni, eddig fennállott s érvényben volt tanok és elméletek helyébe mások , újabbak lépnek. A politikai irodalom e szerint egészen hasonló helyzetben van, mint maga a gyakorlati államélet; — abban is úgy mint mindenütt a vajúdás újabb elvek és formák után, ott is úgy mint emitt azon mind általánosbbá váló meggyőződés, hogy sok, igen sok a fennállóból és létezőből magát már meglehetősen túlélte, tehát mint elavult és tarthatatlan vagy egyenesen eltávolítandó, vagy legalább tetemesen módosítandó, ha az előrehaladtabb kor magasb követeléseinek megfelelni, a század előretörő szelleme, a társadalom és a tudomány újabb igényeinek és szükségeinek teljes mértékben kielégítésére képes akar maradni! Mellőzve egyebeket , csak a következőkre akarjuk az olvasót figyelmeztetni. Egyik fő és uralkodó jellemvonása a politikai elméletnek napjainkban , a kor realistikusabb irányainak megfelelőleg, az államphilosophia gyakorlati tanainak belterjes, s a tényle