Budapesti Szemle. 1875. 9. kötet, 17-18. szám
18. szám - ZSÁK MÓR. Beszély. – Jerrold Douglas után. Belényesi Gábortól
fölött meredő huszárosan kipödrött fekete bajusz. Ferkó egymásba fonta karjait s megvetéssel nézett le a földön heverő és isten tudja miről álmodozó Zsák Mórra: ki fürkészte ki valaha az ittasság mélységeit ? ! Hát Mariska hol volt? Egészen kiegyenesedve, felpirult arczcal, pihegő kebellel, rettenetesen fekete szemével amúgy falta az előtte álló koloszszot, aki e figyelem iránt szint oly érzéketlen volt, mint dédőse ama rhodusi. „Ferkó, Ferkó!" kiáltott Mariska s Gyalát végre megmozdult: „Mariska!" ezzel leült, Mariska pedig a térdén termett s karjait nyaka körül fonta. Gyalár gondolatokba mélyedve kezdé felhúzni a Mórtól csent órát, melynek minden perczenéje a Hermann szívét szaggatta; Csomor pedig féltékeny szemekkel meredt a szerelmes párra. Talán a legtisztább rokonszenv vonzotta Mariskához, kinek apjáról is elmondhatta volna a költő : „Megtaláltad, amit nem kerestél, Lábad alatt tüskét kerget a szél." „Hogy áll a világ ?" Pengő e kérdést koczkáztatá a komoly Gyalárhoz. „Van-e kilátás az országúton?" „Az országúton!" visszhangzó Gyalár oly nemével az undornak, minőt az érez, a ki sejti, hogy tévedt pályája választásában. „Hogy egy magamszerű embernek arra kelljen vetemednie, hogy gyalog raboljon ! A mennydörgős mennykő ütötte volna meg azt a gazkölyköt, aki a lovamat kilőtte alólam .... hanem " Fogait csikorgatta, elfojtott torkában egy emelkedő nyögést, elfüttyintette magát s ujjaival dobolni kezdett a Mariska hátán. Csomor pedig tanácsosabbnak tartotta befogni a száját. „Tíz nap óta ez az első szerzeményem," s némi fitogtatással húzta elé az Emberi Máté úr óráját. „Könnyű tarisznyára rakni a madarat, mikor más már megszárnyalta," szólt Hermann s ajkai reszkettek. „Hát aztán," szólt Ferkó, „lennétek is ti egyebek lábnál, kéznél — meg döghúsnál, ha én nem volnék a fő, mely azokat mozgassa. Kurta Miska, aki tíz éve, hogy madárijesztő a bitón, most is különb legény, mint ti valamenynyien. Megszárnyaltad? Na bizony, még megérem, hogy a nagy-sarlói győzedelmet elperlitek Görgeitől s a dobosoknak adjátok."