Budapesti Szemle. 1877. 15. kötet, 29-30. szám

29. szám - ÉRTESÍTŐ - Thomas Carlyle: The early kings of Norway

melyik, s a versformákban is változatos­. Közhelyekbe, phrasisokba, színtelen csiszoltságba alig esik, mint Várady, s nincs a képzelet és valódi verve díjával. Ha a lyra tisztább alakjaiban, például az érzelmes dalban próbálná erejét, való­színűleg ott sem lenne utolsó a négy között. Tőle s Endrőditől legtöbbet várhatunk. Tőle, ha széle­síti költészete határait s léhaságaitól szabadul; Endrőditől, ha egészen kivetkőzik borongásából s tehetsége erejét ben­sőbb, áthatottabb alakításra fordítja. Zichy Gézától is, ha csak a valódi s mélyebb megindulásnak enged, kedélyével erősebb benyomások után indul s nem forgácsolja el szelle­mét a perez költészetére. m. p. értesítő. Thomas Carlyle. The early kings of Norway. London, Chapman and Hall. 1877. Midőn a normannok a IX. században ragadozó mada­rakként lepték el Európa minden termékeny országát, melyet hajóikkal elérhettek, saját h­azájuk oly átalakuláson ment ke­resztül, mely lecsillapítandó volt a normannok nevével össze­forrt félelmet, mert megszüntette a független kalandozást és zsákmányolást. Míg e rablók csak egy törvényt ismertek, t. i. saját önkényöket, s míg külföldön lábbal tiporták a rendet, addig a nemes is várt rájuk otthon, hol a társadalom újjáalko­tására új törvényeket és rendszabályokat hoztak. Az a körül­mény, hogy oly sokan mentek ki az ellenséges életbe, ered­ményezte, hogy az otthon maradóknak, kik többre becsülték a hazai hatalmat a külföldi győzelmeknél, tág terek nyílt a munkásságra, s ugyanaz a korszak, melyben a számtalan kis király („kinglets," mondja Carlyle találóan) külföldi zsákmá­nyolásaiban a legtöbb sikert aratta, arra is legalkalmasabbnak bizonyult, hogy a sok miniatűre államocska egy tömör államtestben olvadjon össze. Ezt az összeolvasztást Dániában Gorm, és Norvégiában a széphajú Harald Harfagr egyidejű­leg eszközlötték.

Next