Budapesti Szemle. 1880. 23. kötet, 45-46. szám
45. szám - A PORTUGÁL NÉPKÖLTÉSZET GYÖNGYEIBŐL. – Győry Vilmostól
— «A mi kincsem, aranyom van, Mind a tied is legyen ; Váltsd azon magad szabaddá Ki engem rabbá tevés. Szólj, keresztyén, kell-e vagy sem? Jaj ! igen vagy nem, felelj !» — «Nem kell nékem a te kincsed, Semmi itt levő arany ! Majd megérkezik hazámból, Herczegaszony, a mi kell.» — «Hogy ha kincsem megvetetted : S nem kell itt levő arany : Úgy fogadj rabúl el engem, Mindenben szolgád leszek. Szólj, keresztyén, elfogadsz-e ? Jaj ! igen vagy nem, felelj !» — «Én rabúl el nem fogadlak; Jobbal áldjon Istened. Herczegasszony, nagy hibát teszsz, — S jaj hogy érettem teszed ! • — «Ha az én Istenem néked Nem kell, sem az én atyám , Én állok te Istenedhez S te atyád legyen enyim! Szólj, keresztyén, kell-e vagy sem ? Jaj ! igen vagy nem, felelj !» — «Nem kell nékem a szerelmed, Itt levő kincs, semmi nem ! Kincsem és szerelmem otthona Sokkal több van énnekem ! Legyen átkozott az óra Melyben ide jöttem én. Egy lelket vesztek a mennytől, S önmagamtól egy szivet ! Élj te boldogúl, királylány : Nem vagyok hozzád való !» Hallva a leány e szerint Szörnyű boszut esküdött; S ahogy egy hét véget ére : A lovag már halva volt. A leány követte-é el : Még máig se tudható. Györy Vilmos.