Budapesti Szemle. 1881. 27. kötet, 55-57. szám
57. szám - A ROM (CZIGÁNY) KÖLTÉSZETBŐL. (II.) – Szász Bélától
A ROM (CZIGÁNY) KÖLTÉSZETBŐL. Második és utolsó közlemény. *) III. És most térek a mi magyar czigányainkra, kik, természetesen, közelebbről érdekelvén: szellemi termékeiket nagyobb számban mutatom is be — bár, fájdalom, sem példabeszédek, sem tudlok **) rendelkezésemre nem állanak e helyett azonban közölhetek egy népmesét, mely ugyan félreismerhetetlenül magán hordja a magyar népmesék befolyásának nyomait, de azért elég kezdetleges arra, hogy igazi czigány észterméknek tartsuk s a mellett ugy vegyíti a speciácus czigány-vonásokat a keresztyén világnézet elsajátított elemeivel, hogy tisztán kitűnik a két ellentétes fejlemény még egygyé nem forrott volta , mint a fehér és fekete körös, hogy még sokáig, az egybeömlés után is, megtartja sávosan különkülön színét s idő kell hozzá, míg a kettő egy közép színárnyalatba olvad össze. A források, melyek a magyar czigányok népköltészeti termékeinek ismertetésénél rendelkezésemre állottak, a következők : *) Az első közleményt lásd a Budapesti Szemle 56-ik számában. **) Ha ilyeneknek nem tekintjük a fölös számú és ugyancsak jellemzetes úgynevezett czigány-adomákat, csak hogy ezeket nem a czigány, hanem a magyar ész öntötte formába s ezek hát nem tekinthetők a földolgozott tartalmon kívül — a czigány szellem eredeti termékeiül.