Budapesti Szemle. 1885. 44. kötet, 106-108. szám

108. szám - RIP VAN WINKLE. Beszély. Irwing Washington után, angolból. – Ács Zsigmondtól

RIP VAN WINKLE. Beszély. Wodánra mondom, szászok Istenére, Kinek nevét a szerda *) viseli. A mi igaz, nem térek attól el Ama napig, melyen siromba mászok. Cartioright. A ki a Hudsonon fölfelé utazott, emlékezhetik a Kaats­kill hegyekre. A nagy Apalachi **) hegyrendszernek egy ma­gános ágát képezik, s a folyam nyugati oldalán messze belát­szanak, derekas magasságra emelkedve, s a környező vidéken uralgva. Minden évszak, minden időváltozás, sőt a napnak minden órája e hegyek bűvös színeiben s alakjaiban valami változást idéz elő; s minden gazdasszony közel és távol töké­letes légsúlymérők gyanánt nézi őket. Ha az idő szép és meg­állapodott, kék és bíbor színbe öltöznek, s merész körvonalaik a tiszta alkonyi égre rajzolódnak , de néha, mikor a táj többi része felhőtlen, csúcsaikon szürke gőz­süveget gyűjtenek össze, mely a leáldozó nap végsugaraiban dicskoronakép ég és tündöklik. E tündérhegyek lábánál az utazó észre­vehette, hogyan göndörödik fölfelé a könnyű füst egy faluból, melynek zsin­delyfedelei a fák közül kicsillámlanak, épen ott, a­hol a ma­gasság kék színe átolvad a közelebbi táj friss zöldébe. Nagy régiségű kis falu az, melyet a holland gyarmatosok néhá­nyai a tartomány***) korábbi idejében épen a jó Stuyvesant *) Szerda — angolul Wednesday , Wodan napja. **) Más néven Alleghany. ***) Új-York állam.

Next