Budapesti Szemle. 1886. 47. kötet, 115-117. szám

115. szám - BOZZAI PÁL HAGYOMÁNYAIBÓL. – I. Holdas éj. II. Hallgass el! III. Elhagyatva. IV. Lant és kard. V. Végsóhaj

(1847.) A mit lelkem álmodik, A mit gondol, érez, Holdsugárok megviszik, Álmod szelleméhez. S melynek kínját érezem, — Szabadulni tőle Légyen az a szerelem Almaidba szőve. Csendes holdvilágos éj, Adj nekem ily álmát, Egyik része egi kéj, Másik része bánat. És az éj után a reg, Mely álmomból fölkelt, A leánynak hozza meg Szivét és szerelmét. Álmodozz­ meg, édesem ! Senki sincsen ébren, Földön csak a szerelem, Csak a hold az égen. II. HALLGASS EL! Hogy mi fekszik szívemen, Többé el nem mondom; Hallgass el most énekem, Hallgass el most lantom. Sóvár lelkemnek kevés Vágynak és reménynek, A borostyán ága és A megtapsolt ének.

Next